Edvard Munch – A csók

A csók

A csók Edvard Munch 1897-ben készült festménye, olajjal vászonra, amelyet MM.M.00059 leltári számon az oslói Munch Múzeum (Munchmuseet) őriz. Az eredeti 81 x 99 cm nagyságú. Elsötétített belső térben férfi és nő áll ölelkezve, és a két arcuk egyetlen formává olvadt össze.

A pár a vászon közepén áll, és csaknem annak teljes magasságát elfoglalja. A férfi balra áll sötét vörösesbarna kabátban; a nő jobbra, sötétebb ruhában, karja pedig felnyúlik a férfi válláig. E kar és váll mentén vékony narancsvörös vonal fut, az egyetlen meleg körvonal mindkét alakon. A nő karja jobbról, a férfi kabátja balról zárja a kompozíciót. Közöttük nincs rés. Fejük úgy préselődik egymáshoz, hogy mindkét arc vonásai eltűnnek: sem szem, sem száj nem látszik, csupán egyetlen közös felület. Éppen ide esik először a tekintet, és itt is időzik a legtovább.

Balra magas, keskeny ablak áll, halvány, oldalra húzott függönnyel. Rajta halvány sárgáskrém és kékesszürke fény érkezik, apró rózsaszín és kék nyomokkal; ez a jelenet egyetlen fényforrása. A pártól jobbra a fal sötét ibolyásbarna, rajta alig kivehető vöröses köröket látni. A bal alsó sarokban zöldeskék padlófelület fekszik, halvány íves vonásokkal. A vászon a széléig festett, így a feszítőperem is látható marad.

Munch a csók motívumát többször feldolgozta, festményben és a híres fametszetekben is, ahol a két test még inkább egyetlen körvonallá olvad. A mi reprodukciónk az 1897-es, 81 x 99 cm-es festett változatot követi, amely a Munch Múzeumban van. A két arc összeolvadása nem ügyetlenség és nem befejezetlen rész, hanem éppen az, ami a művet azzá teszi, ami; a korabeli kritikusok ezt vetették a szemére, ma pedig ezt tartják a lényegének. Munch ugyanezt az összeolvadást a fametszeteken még tovább vitte, ahol a két alak már csak egyetlen sötét körvonal.

A festék sötét, és vékony, áttetsző rétegekben van felhordva, amelyeken helyenként átüt a vászon szövése. A kabát, a ruha és a fal közötti átmenetek olyan lágyak, hogy a szélek elvesznek, a pár pedig főként azzal válik el a háttértől, hogy még annál is sötétebb. Az egyetlen élesen felrakott elem az ablak és az a vékony vörös vonal. A formátum álló, és csak kevéssel magasabb, mint amilyen széles. A fényforrás oldalt van, ezért az alakok jobb fele sötétebb marad.

A mi változatunk kézzel festett vászonfestmény, olajjal, vonásról vonásra, és soha nem nyomtatjuk. Mivel minden vászon kifejezetten a megrendelésre születik, kettő soha nem egyezik a részletekig; a felhordás apró eltérései a kéz jelei, nem hibák. A híres festmények közül ez az egyik legnehezebb, mert nagyon szűk különbségeket kell eltalálni a sötét tónusok között.

A mű sötét, bensőséges és álló formátumú, ezért kisebb térbe való, ahol a néző közel kerül hozzá: hálószobába, ajtó melletti keskeny falra vagy a nappali egy csendes sarkába. Ne akassza ablakkal szembe, mert az üveg megcsillan a sötét felületen, és a jelenet eltűnik. A fal legyen meleg és ne vakítóan fehér; mély szürke, tégla vagy sötétzöld alap megtartja a sötét tónusokat, fehér falon viszont a mű sötét foltnak látszik. A fény legyen meleg és oldalról irányított, mert csak így mutatkozik meg a különbség a kabát és a ruha között, amelyek mindketten sötétek. Az ablak az egyetlen világos négyszög az egész vásznon. A padló zöldeskék foltja alul ellensúlyozza az ablak fényét.

Tíz méret közül lehet választani, ezen felül egyedi méret is kérhető, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy anélkül. A festő további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.