Edvard Munch – Tavasz

Tavasz

Edvard Munch Tavasz című nagy méretű festménye 1889-ben készült, olaj, vászon, és az oslói Nemzeti Múzeum (Nasjonalmuseet) őrzi NG.M.00498 leltári számon. Az eredeti 264 x 169,5 cm nagyságú, fekvő formátumú. A jelenet betegszoba: beteg leány ül karosszékben az ablak mellett, amelyen át erős tavaszi fény ömlik a helyiségbe.

A leány kissé a középtől balra ül, sötét takaróba burkolva, feje mögött fehér párnával, haján fehér főkötővel, kezét ölében összekulcsolva. Mellette idősebb asszony ül sötét ruhában, csészével a kezében, feléje fordulva. Hátrébb balra újabb sötét női alak áll magas faszekrény mellett. A bal szélen álló asztalon üveg, pohár és csésze. A jobb harmadot magas ablak foglalja el: a fehér függöny meglebben a huzatban, a párkányon cserepes növények állnak zöld levelekkel és apró virágokkal, az üvegtáblákon át pedig beárad a fény, az egész vászon legvilágosabb része. A falak, a padló és a bútorok meleg barna, olíva és krém tónusúak. A jelenet kettéosztott: a bal, sötétebb fele a betegségé és az ápolásé, a jobb, világos fele a külvilágé. Kettejük között ül a leány, aki mindkettőhöz és egyikhez sem tartozik.

A vászon jelzett és keltezett: E.Munch 1889. Az ábrázolt a festő nővére, Johanne Sophie, aki 1877-ben tuberkulózisban hunyt el, és akit A beteg gyermek című műből ismerünk. Két nagyon különböző alkotásról van szó: míg A beteg gyermek festékrétege karcolt és csaknem tönkretett, a Tavasz nagy, gondosan végigvitt és az utolsó sarokig befejezett mű, amilyet Kristiania akkoriban egy fiatal festőtől elvárt. Ezzel Munch megmutatta, hogy uralja a naturalista festészetet; csak azután engedte meg magának, hogy maga mögött hagyja. A cím hordozza az ellentétet: a tavasz odakint van, az ablakon túl, és a leányhoz csak fényként jut el – ahhoz a leányhoz, aki nem éri meg.

A festék sűrűn és egyenletesen van felhordva, látható javítások nélkül. Munch fénnyel építi a teret, nem vonallal: az ablak fehér felület, amely a közepe felé erősödik, a belső tér pedig meleg sötét sávokból épül, amelyek az ablak felé világosodnak. A huzatban meglebbenő függöny az egyetlen mozgás az egyébként teljesen mozdulatlan szobában, és éppen ez óvja meg a jelenetet a merevségtől. A részletek gondosan végigvitt munkák: a takaró redője, a párna széle, a párkány levelei és az üvegen megcsillanó fény mind meg vannak festve, nem csupán jelezve.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, ecsetvonásról ecsetvonásra, rendelésre, és sohasem nyomat. Mivel minden vászon egyenként készül, a tónusok és a vonások darabonként kissé eltérnek; ezek az apró különbségek a kéz nyomai. A legnehezebb rész az ablak, amelynek világosnak és nyitottnak kell maradnia anélkül, hogy üres fehér felületté válnék. Olaj vászon festményként ekkora méretben a motívum türelmes fényátmenet-építést kíván.

A formátum kifejezetten fekvő, a mű pedig nagy, ezért széles, megszakítatlan falat és némi távolságot igényel: nappalit, étkezőt vagy tágas folyosót. Meleg barnái, olívái és krémszínei jól mennek világos fához és fehér vagy homokszínű falakhoz, az ablak világos sávja pedig a további nyitás érzetét viszi a térbe. Kézzel festett olajfestményként hosszú asztal fölött a szokásosnál kissé alacsonyabban érdemes elhelyezni, hiszen a jelenetet ülő ember magasságából látjuk.

Tíz méret választható, valamint egyedi méret is, és minden vászon megrendelhető kerettel vagy keret nélkül. A keretet 3D alkalmazásunkban választja ki, ahol léceket és színeket próbálhat ki ezen a motívumon; ekkora szélességnél az egyszerű, nem túl széles léc szolgál a legjobban. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.