Leírás
Házak télen (kilátás a műteremből) Egon Schiele 1907/1908-as műve: kitekintés a havas tetők fölé, magas kémények csoportjával, zöld zsalukkal és csupasz ágakkal az előtérben. Az eredeti a bécsi Belvederében található, 5493-as leltári számon; olajjal, kartonra készült, mérete mindössze 24 x 17,8 cm, és a múzeumi adatlap szerint jelenleg nincs kiállítva. Nálunk kézzel festett olajfestményként készül lenvásznon, tizenhárom méretben vagy egyedi méretre, és a kész mű fényképét szállítás előtt jóváhagyásra elküldjük.
| Cím: | Házak télen (kilátás a műteremből) |
| További címek: | Häuser im Winter (Blick aus dem Atelier) |
| Festő: | Egon Schiele (1890–1918) |
| Keletkezés éve: | 1907/1908; balra lent szignálva „E. Schiele”, évszám nélkül |
| Eredeti méret: | 24 cm x 17,8 cm |
| Eredeti technika: | Olaj kartonon |
| Stílus: | Korai Schiele, az expresszionizmus előtt |
| Őrzési helye: | Belvedere, Bécs (ltsz. 5493), jelenleg nincs kiállítva |
| A mi reprodukciónk: | kézzel festett olaj lenvásznon, 13 méret 50 x 65 cm-től 160 x 205 cm-ig, vagy egyedi méret |
Házak télen (kilátás a műteremből) – Egon Schiele
Mit mutat a mű?
Tetőket, közelről és kissé felülről nézve. Jobbra nagy okkerszínű fal emelkedik vörös cseréptetővel, gerincén és peremein hóval szegve; belőle magas szürkésbarna kémények csoportja nő ki, párosával állva, a halvány krémszürke ég előtt kirajzolódva. A gerinc tetején apró díszcsúcs ül. Balra alacsonyabb épület áll két élénkzöld zsaluval, ez a felső fél egyetlen igazán telített színe. Kettejük között függőlegesen vörös elem áll fehér sávokkal, keskeny és szembeötlő. Lent havas felület húzódik át a művön, mögötte zöldes okker kerítés. Egészen az előtérben vékony, vörösesbarna ágak emelkednek, egyetlen levél nélkül.
Honnan nézett a festő?
A műteremből – így mondja a cím, amelyet a múzeum megad: Häuser im Winter (Blick aus dem Atelier), vagyis Házak télen (kilátás a műteremből). Hogy melyik műterem volt ez, és hol állt, azt az adatlap nem mondja meg, így nem tesszük hozzá. Mond viszont valamit, ami a művön is látszik: a jelenet nem az, amit egy járókelő látna az utcáról. A nézőpont magas, a tetők közel vannak, az alsó szélt pedig ágak zárják le – ez ablakon át való kilátás, nem a járdáról nyíló látvány.
Hol a szignó, és miért szerepel két évszám?
A szignó balra lent van. Az adatlap csak ennyit ad meg: „Sign. links unten: E. Schiele” – egy kezdőbetű, egy vezetéknév és semmi más; évszám az elülső oldalon nincs. Éppen ezért szerepel a datálás tartományként: a múzeum 1907/1908-ra keltezi a művet, nem egyetlen évre. Ha egy mű nem visel dátumot, az intézménynek másból kell következtetnie, és az ilyen következtetés tisztességes formája a tartomány. Ezen az oldalon úgy közöljük, ahogyan áll, és nem kerekítjük egyetlen évre.
Miért kartonra készült, és nem vászonra?
Hogy mi a hordozó, azt az adatlap mondja meg: olaj kartonon. Azoknak az éveknek a kis műveinél ez volt a szokásos – a festő gyorsan dolgozott, és azon, ami éppen kéznél volt. Később másképp lett: az ugyanezen ház által őrzött nagy arcképek olaj vásznon készültek, köztük Dr. Franz Martin Haberditzl arcképe 1917-ből és Dr. Hugo Koller arcképe 1918-ból. A mi reprodukciónk olajfestékkel, lenvászonra készül; a karton az eredetiről szóló adat, a len a mi hordozóválasztásunk, és a kettőt nem keverjük.
Mekkora az eredeti, és mekkora lesz a miénk?
Ez a legkisebb mű a Schiele-válogatásunkban, és a különbséget érdemes kereken kimondani. Az eredeti 24 x 17,8 cm-es – kevesebb, mint egy A4-es lap, vagyis olyasmi, amit egy kézben tart az ember. A legkisebb méretünk 50 x 65 cm: ez minden irányban csaknem háromszor annyi, és nagyjából hét és félszer akkora felület. A tizenhárom fokozat egyike sem kerül tehát közel az eredetihez, még a legkisebb sem, és minden változatunk érzékelhető nagyítás. Ha közelebb szeretne kerülni az eredeti mérethez, az egyetlen út az egyedi méret. A nagyítás ennél a témánál nem rossz választás, mert a hó, a tető és a kémények felületei nagyok és egyszerűek, apró részlet pedig alig van – de jó ezt előre tudni.
Miért érdekes ez a korai mű?
Mert olyan festőt mutat, aki nézni tanul, nem pedig olyat, akinek már megvan a saját fogása. Az adatlap 1907-re és 1908-ra keltezi a művet, a festőnél pedig az 1890-es születési évet adja meg; ebből következik, hogy a keletkezéskor tizenhét vagy tizennyolc éves volt. A téma hétköznapi – a szomszéd tetői –, és éppen ez a lényeg: az érdekli, hogyan tartja magát a hófelület a tégla mellett, és hogyan vágják szét a kémények az eget. A kemény kontúrok és a torzított testek itt még hiányoznak.
Honnan származik és hol van ma?
A Belvedere rövid tulajdonosi láncot közöl, és úgy adjuk vissza, ahogyan a ház közli: Franz Zelezny, Bécs; 1962-ben vásárlás magántulajdonból, Wolkersdorf. A múzeum megadja a proveniencia-kutatás elérhetőségét is. Hogy ki volt Franz Zelezny, és milyen viszonyban állt a festővel, azt az adatlap nem mondja meg, és nem tesszük hozzá. A kiállításjegyzék egy ilyen kis műhöz képest hosszú, és teljes egészében közöljük: 1968, 1990, „Die Tafelrunde” 2006-ban, „Hagenbund” 2014–2015-ben, a 2018–2019-es nagy Schiele-kiállítás és a „Faistauer, Harta, Schiele & Co.” 2019-ben. A raktárban tehát nyilvánvalóan nem maradt. Ma a Belvederében van, 5493-as leltári számon, és az adatlap szerint jelenleg nincs kiállítva; a ház teljes Schiele-anyagát a Belvedere Egon Schiele-oldala sorolja fel.
Hol a helye ennek a műnek Schiele életművében?
A korai, kis méretű kartonmunkák között, közvetlenül az 1907-es Enteriőr mellett, amely szintén olaj kartonon ugyanabban a gyűjteményben, és szintén nyíláson át való kitekintés – ott ajtón, itt ablakon keresztül. Hogy a festő merre indult tovább, azt A művész feleségének arcképe, Edith Schiele mutatja 1918-ból. A teljes válogatás az Egon Schiele-galériában található, az életéről pedig bővebben az Egon Schieléről szóló cikkünkben olvashat. Schiele Gustav Klimt fiatalabb kortársa volt, és a bécsi szecesszió volt az a közeg, amelyből kilépett; a bécsi expresszionizmus az az irány, amelyet meghatározni segített, és a korszak osztrák művészetét ma is e két néven át olvassuk. Ez a mű még nem expresszionista festmény – az később jön –, és éppen ezért mutatja meg, mivel kezdődött.
Hogyan készül a kézzel festett változatunk?
Minden vásznat festőművész fest olajjal, ecsetvonásról ecsetvonásra; nem gépi lenyomatról van szó – az ecset alatt kézzel festett másolat születik, kifejezetten az Ön rendelésére. Ennél a témánál két hely a legnehezebb. Az első a hó: nem fehér, hanem krémes, szürke és halványan rózsaszín, és ha fehérre festik, összeomlik alatta a tető. A második az előtér ágai – vékonynak kell maradniuk, és mégis jelen kell lenniük, különben a téma egyáltalán nem nyílik meg a mélységbe. Amikor a mű elkészül, lefényképezzük, és a fotót jóváhagyásra elküldjük, csak azután megy szállításra. Ehhez a műcsaládhoz nincsenek műtermi felvételeink – a művet a műhelyünkben még nem fényképeztük le, és semmit nem távolítottunk el; amikor legközelebb megfestik, lefényképezzük, és a fényképeket felvesszük erre az oldalra. Vászonreprodukcióként fakeretre feszítve, akasztásra készen érkezik.
Melyik méret melyik falra való?
Rövid válasz: ehhez a témához elég a 70 x 90 cm vagy a 80 x 100 cm; a nagyobb fokozatok szemcsét adnak hozzá, mást nem. Kanapé fölé a 110 x 140 cm működik. Az álló formátum másképp viselkedik, mint a fekvő: nem hosszú bútordarabra van szüksége maga alatt, hanem magasságra maga fölött, ezért jól működik ajtó mellett, ablakok között vagy egyedül egy keskeny falon. A legnagyobb formátumunk 160 x 205 cm, a legkisebb 50 x 65 cm. Nagy léptékű művészi festményként távolságot kíván: a hó és az ágak csak néhány méterről állnak össze.
Hogyan rendelhetek egyedi méretet, vakkeretet és keretet?
Ha a tizenhárom méret egyike sem illik a falához – vagy ha közelebb szeretne kerülni az eredeti nagyságához –, a művet az Ön méretére festjük meg. A vászon fakeretre feszítve érkezik; a 3D-alkalmazásunk kizárólag a keret kiválasztását szolgálja, nem azt, hogy a művet a saját falán mutassa. A keretet külön választja ki, és nem feltétlenül része a rendelésnek.
Hogyan történik a szállítás, és mit garantálunk?
Rendelésre festünk, és az Európai Unió tizenhat országába szállítunk, köztük Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába és Lengyelországba. Szállítás előtt elküldjük a kész mű fényképét jóváhagyásra; ha az eredménnyel nem elégedett, javítjuk, vagy újra megfestjük. Mivel minden mű külön készül, a gyártási idő a mérettől és a műterem pillanatnyi leterheltségétől függ.
Gyakori kérdések
Hol őrzik az eredetit?
A bécsi Belvederében, 5493-as leltári számon; a múzeumi adatlap szerint jelenleg nincs kiállítva.
Mekkora az eredeti?
24 x 17,8 cm – kisebb egy A4-es lapnál, és jóval kisebb a legkisebb méretünknél.
Megkaphatom az eredeti méretében?
A tizenhárom fokozat között nem; a legkisebb 50 x 65 cm. Az eredetihez közeli mérethez rendeljen egyedi méretet.
Mire festették az eredetit?
Kartonra. Az adatlap olaj kartonon technikát ad meg, nem vásznat.
Miért 1907/1908 az évszám?
Mert a mű nem visel dátumot; a múzeum két év tartományára keltezi.
Ez nyomat?
Nem. Minden vásznat festőművész fest kézzel, olajjal.
Hogyan van szignálva a mű?
Balra lent, csak „E. Schiele”, évszám nélkül.
Mi az a vörös függőleges elem?
Vörös elem fehér sávokkal, a két épület között. A múzeumi adatlap nem magyarázza, ezért csak leírjuk.
Hogyan érkezik?
Fakeretre feszítve és védőcsomagolásban; a keret nem kötelező.
Eladó az eredeti?
Nem eladó; a Belvedere közgyűjteményéhez tartozik, és nincs a piacon.
Alkalmas ajándéknak?
Igen; ha nem tudja, melyik méretet válassza, van ajándékutalvány.
- Téma: havas tetők kémények csoportjával, zöld zsaluk, csupasz ágak az előtérben.
- Eredeti: 1907/1908, olaj kartonon, 24 x 17,8 cm, balra lent szignálva, Belvedere Bécs, ltsz. 5493.
- A miénk: kézzel festve, olajjal lenvásznon, 13 méret vagy egyedi méret.
- Érdemes tudni: az eredeti kisebb egy A4-es lapnál, így a legkisebb méretünk is jelentős nagyítás.









































