Leírás
Breton táj – a csonkolt fák, amelyeket a múzeum nevén nevez
Az álló vászon a szokásos értelemben vett horizont nélküli táj: a terep emelkedik, és a nézőt a jelenet fölé helyezi. Elöl vastag, levágott tetejű fák állnak, amelyekből vékony vesszők csomói törnek elő rózsaszínben és narancsban. A törzsek lilák és szürkék, a köztük lévő fű erős zöld. A vászon közepén barnásfehér tehén áll, egy másik balra lent iszik a víznél. Jobbra lent két kék ruhás, fehér főkötős nő és egy sárga sapkás, piros gallérú kislány ül. Fent karcsú fenyőtörzsek emelkednek, az égen néhány madár. A művet az oslói Nasjonalmuseet őrzi NG.M.01006 szám alatt; 1889-ben készült.
Évszázados nyesés formálta fák
A múzeum szövege e mű mellett azt mondja, hogy a motívumot pompás fasor uralja, amelyet a norvég styvinger néven nevez: régi lombos fák, amelyek jellegzetes alakjukat a takarmánynak vágott ágak évszázados nyesésével kapták. Magyarul csonkolt fáknak hívjuk őket. Éppen ez magyarázza, miért látszanak olyan szokatlannak: nem betegek és nem kitaláltak, hanem a hosszú paraszti használat következményei. A múzeum hozzáteszi, hogy erős, szinte amőbaformájú, lila és rózsaszín törzsükből hosszú, vékony ágakból álló csomók nyúlnak az ég felé.
Átmeneti mű
Ugyanez a leírás a képet átmenetinek nevezi: a dekoratív egyszerűsítés szándéka még mindig együtt jár benne a részletek impresszionista megfigyelésével. A látóhatár karcsú fenyőtörzsei mellett a múzeum azt a kérdést is felveti, vajon Gauguin szintézise merített-e a japán művészetből. A kérdést a múzeum tette fel, és nyitva hagyja; mi sem zárjuk le.
Az aláírás, amelyet a leírás nem közöl
A múzeumi leírás e műnél nem tartalmaz feliratmezőt. Magán a képen viszont jobbra lent, piros színnel a zöld füvön, jól látható a P. Gauguin aláírás a 89-es évszámmal, ami egyezik a múzeum datálásával. Mindkettőt elmondjuk tehát: mi áll a leírásban, és mit mutat a vászon.
Hogyan készül a kézzel festett reprodukció
A vászonkép nálunk kizárólag kézzel készül, olajfestékkel, ecsetvonásról ecsetvonásra. Ennél a motívumnál a vékony vesszők csomói a legnehezebbek: színes párának kell festeni őket, nem egyes vonalaknak, különben a fák elvesztik súlyukat. A szállítás előtt fényképet kap a kész műről jóváhagyásra.
- Téma: dombos táj csonkolt fákkal, két tehénnel és három alakkal.
- Technika: olaj, vászon, lila törzsek és erős zöld fű.
- Méretek: álló formátum, 40 x 50 cm-től 160 x 200 cm-ig; gyakran választott méret a 87 x 110 cm és a 110 x 140 cm.
- Érdekesség: a fák alakját ember adta, nem a természet.
Ha ugyanez a korszak érdekli, nézze meg Téli tájkép (Vinterlandskap), Breton parasztasszonyok és La belle Angèle című művet is. A múzeumi leírás a méretet magasság szorozva szélességgel adja meg: 92 x 73,5 cm.
