Leírás
Nave nave moe (A szent forrás) – tahiti jelenet, Franciaországban festve
Az előtérben két asszony ül széles rózsaszín felületen. A bal oldali tenyerére hajtotta a fejét, szeme csukva; a jobb oldali egyenesen ül, felemelt kezében kicsi piros-sárga gyümölcsöt tart, füle mögött fehér virággal. Mindketten fehér felsőt és piros mintás szoknyát viselnek. Mögöttük sötét víz húzódik tükröződésekkel, mellette háttal ülő alak, valamint egy másik, fehér lepelbe burkolva. Jobbra magas fehér virág nő vékony száron. A háttérben zöld gyep, szürkéskék sziklák, narancssárgán virágzó fa és pálmák sorakoznak, egészen fent jobbra pedig néhány apró világos alak látszik a fűben. A művet a szentpétervári Állami Ermitázs őrzi GE-6510 leltári számon.
Szigeti motívum, amely a kontinensen készült
A legmeglepőbb adat a múzeumi leírásból származik: a keletkezés helyeként Franciaország szerepel, az évszám pedig 1894. A kép tehát nem Tahitin készült, hanem a festő két csendes-óceáni útja közötti időszakban, amikor Gauguin már visszatért Európába. A jelenet emlék, nem megfigyelés; ez magyarázza, miért ilyen szabadok a színek, és miért olvasható az egész emlékezetből összerakott képként, nem pedig ablakon át látott kilátásként.
A vászon bal alsó sarkába festett cím
Bal oldalt lent, a rózsaszín talajra festve olvasható a cím, Nave nave moe, mellette az aláírás és az évszám. A múzeum orosz címen tartja nyilván a művet, amely csodálatos forrásnak fordítható; más gyűjteményekben és könyvekben gyakran szent forrás vagy édes álom néven is szerepel. A különböző nevek ugyanazt a vásznat írják le, ezért együtt említjük őket.
Az egyik ébren, a másik alszik
Az előtér két alakja egymás ellentéte. A bal oldali álmos, előrehajló, magába zárkózó; a jobb oldali éber, és egyenesen a nézőre tekint. Éppen ez a különbség tartja feszesen a jelenetet, jóllehet látszólag semmi sem történik. Minden más, a víz, a sziklák és a fák, nyugodt vízszintes sávokba rendeződik, amelyek mélység nélkül emelkednek egymás fölé.
Hogyan készül a kézzel festett reprodukció
Az olajfestmény reprodukció nálunk kizárólag kézzel készül, vásznon, ecsetvonásról ecsetvonásra. Ennél a motívumnál a rózsaszín előtér a legnehezebb: meg kell tartania mindkét alakot, és közben világosnak kell maradnia, különben a jelenet elfakul. A szállítás előtt fényképet kap a kész műről jóváhagyásra.
- Téma: két ülő asszony rózsaszín talajon, mögöttük víz, sziklák és virágzó fa.
- Technika: olaj, vászon, sík színfelületek és nyugodt vízszintes sávok.
- Méretek: fekvő formátum, 40 x 30 cm-től 200 x 150 cm-ig; gyakran választott méret a 80 x 60 cm és a 100 x 75 cm.
- Érdekesség: a múzeumi leírás Franciaországot adja meg a keletkezés helyeként, pedig a jelenet tahiti.
Ha ugyanez a korszak érdekli, nézze meg Mahana no atua (Az isten napja), Te arii vahine (A király felesége) és Arearea (Vidámság) című művet is, amelyekben Gauguin ugyanilyen nyugodt színsávokból építi fel a jelenetet. A múzeum a méretet magasság szorozva szélességgel adja meg: 74 x 100 cm, tehát fekvő formátum.
