Leírás
A születés – a múzeum szerint a keresztény motívum nem áhítat
A vászon alsó felén egy nő fekszik világossárga fekhelyen, fejjel balra, csukott szemmel; csípőjén sötétkék, sárga díszítésű kendő, feje mögött halványsárga glória. Mögötte fehér ruhás, sötét fejfedős alak ül, ölében gyermeket tart, akinek szintén glóriája van. Fölöttük kékeslila ruhás alak áll fehér gallérral. A középet függőlegesen vörös gerenda vágja ketté. Jobbra sötét istálló nyílik barna tehénnel és egy fekvő világos állattal. A bal szél mentén tarka díszítősáv fut. Balra lent aláírás és évszám van a vászonra festve. A művet a müncheni Neue Pinakothek őrzi 8652 leltári szám alatt; 1896-ban készült.
A múzeum kifejezetten megmondja, mi nem ez a jelenet
A múzeumi leírás itt szokatlan dolgot tesz: elmagyarázza, hogyan NEM kell érteni a megfestett keresztény jelenetet. Az angyal, az istálló belseje és az anya meg a gyermek glóriája a leírás szerint olyan eszközök, amelyek keresztény értelmet adnak az ábrázolásnak. A betlehemi istállóbeli születésre tett utalás azonban, mondja a múzeum, sem a festő áhítatával nem magyarázható, sem azzal a lehetséges szándékával, hogy a helyi lakossággal megismertesse a keresztény tanítást. Már bevált jelentésfokozó eszközről van szó, amelyhez a festő többször folyamodott.
Mit mond még a múzeumi leírás
A leírás a jelenetet személyes élményhez köti: 1896 végén a vele élő tahiti asszony gyermeket szült, aki néhány nap múlva meghalt. A sötét fejfedős alakot a leírás dajkának nevezi, és hozzáteszi, hogy megjelenésében nagyon közel áll a halottak szellemének tahiti ábrázolásaihoz. A gyermeket elveszik az anyától, és átadják az angyalnak. Ez a múzeum olvasata, és ekként közöljük.
Két független leírás ugyanarról a vászonról
A mű adatait két külön leírás erősíti meg. A múzeum 96 x 131,1 cm méretet ad meg, hordozóként pedig durva zsákvásznat. A Wildenstein-katalógus a művet W541 szám alatt vezeti, ugyanazt az évet és ugyanazt a méretet közli, és szintén durva szövetet nevez meg; a tahiti cím mellé francia címet is feljegyez, L’Enfant de Dieu. A két leírás tehát egyezik.
Hogyan került a vászon Münchenbe
A múzeum az utat is megadja: a művet 1912-ben Eduard Arnhold és Robert von Mendelssohn ajándékaként szerezték meg a Tschudi-adomány keretében. Nem vásárolták tehát, hanem ajándékba kapták, jó tizenöt évvel a keletkezése után.
Hogyan készül a kézzel festett reprodukció
Nálunk a képek kizárólag kézzel, olajfestékkel készülnek, ecsetvonásról ecsetvonásra. Ennél a motívumnál a sárga fekhely a legnehezebb: a vászon legnagyobb világos felülete, és melegnek kell maradnia, nem puszta sárga festéknek, különben a fekvő alak elveszíti a súlyát. A küldés előtt fényképet kap a kész műről jóváhagyásra. A műalkotás vászonra nálunk mindig újonnan készül, és sosem nyomtatott.
- Téma: sárga fekhelyen fekvő nő, mögötte gyermeket tartó alak és istálló.
- Technika: olaj durva szöveten, sárga felület sötét háttér alatt.
- Méretek: fekvő formátum, 40 x 30 cm-től 200 x 150 cm-ig; gyakran a 80 x 60 cm és a 100 x 75 cm a választás.
- Érdekesség: a Wildenstein-katalógus szerint a mű francia címet is visel.
Ugyanezekből a tahiti évekből nézze meg még ezeket: Ia Orana Maria, Te arii vahine (A király felesége) és Mata Mua (Régen). A múzeumi leírás a méretet magasság szorozva szélességgel adja meg: 96 x 131,1 cm.
