Leírás
Léon Indenbaum – festmény reprodukció Amedeo Modigliani nyomán
A Léon Indenbaum Modigliani 1916-os portréja, és festmény reprodukció formájában e polc egyik legvisszafogottabb darabja: szemből látott férfiarc, környezet nélkül, szürkékben és zöldekben. A megfestett férfi vezetékneve a vászon felső szélére van festve. Az eredeti a Henry és Rose Pearlman gyűjteményé. A híres festmények közül nálunk ez is kézzel készül, olaj vásznon.
Mi látható a vásznon
A férfi mellig látszik, szemből, és csaknem az egész táblát kitölti. A homlok magas, sápadt és domború, a haj mindkét halántéknál hátrahúzódik, a hajvonal közepén sötét tincs áll. Az arc hosszú és keskeny, a szemek nehéz héjú, írisz nélküli mandulák, az orr hosszú és egyenes, a száj kicsi és rózsaszín, a fülek hangsúlyosak. A nyak hosszú, és szürkészöld, magas nyakú ruhadarabba megy át. A háttér szürkészöld és osztott: sötétebb sáv balra, világosabb mező jobbra. A felső szél mentén nagy betűkkel fut a megfestett férfi vezetékneve, amelyet a fej két félre vág. A szignó jobbra lent áll, nagybetűkkel.
Ki volt a megfestett férfi
A gyűjtemény saját leírása szerint Léon Indenbaum szobrász volt, Vilniusban született és ukrajnai művészeti iskolákban tanult, 1911-ben érkezett Párizsba, és Modiglianival valószínűleg a Montparnasse művészköreiben ismerkedett meg. A “valószínűleg” szó a gyűjteményé, nem a miénk, és nem csinálunk belőle bizonyosságot. Az arckép Modigliani azon szokásához tartozik, hogy barátait és kollégáit festette meg; a felső szélre írt vezetéknév pedig kifejezetten közéjük sorolja a megfestett férfit. Egy furcsaságot érdemes nyíltan kimondani: a gyűjtemény oldala önmagának ellentmond a szobrász halálozási évében, két különbözőt ad meg, ezért mi egyetlen halálozási évet sem közlünk.
Az eredeti adatai
Az eredeti olaj, vászon. A gyűjtemény 54,6 cm magasnak és 45,7 cm szélesnek méri; mi előbb a szélességet adjuk meg, nálunk tehát 45,7 x 54,6 cm olvasható, a specifikációban pedig a sorrend szavakkal is ki van írva. Az adatok a Pearlman gyűjtemény saját leírásából származnak: 1916-os évszám, olaj vásznon technika, L.1988.62.19 szám, jobbra lent szignálva, a név a felső szélre írva. Az L betű letétet jelöl: a mű a Henry and Rose Pearlman Foundation tulajdona, és a princetoni múzeum őrzi. A princetoni múzeum oldalait nem tudtuk elolvasni, mert a kiszolgáló megtagadja a hozzáférést, ezért azokból semmit nem állítunk. A tulajdonlás láncolata nevekből áll: magától a szobrásztól 1916-ban, Georges Chéronon és egy 1937 júliusi Hôtel Drouot-beli árverésen át a Galerie Zakig és 1949-ig Henry Pearlmanig.
Mit kap a megrendelő
Festőnk kézzel készíti el a művet, olaj vásznon, az Ön által választott méretben. A téma csaknem négyzetes és csendes, erős színek nélkül, ezért ott működik, ahol egy festmény ne emelje fel a hangját: dolgozószobában, irodában, könyvtárban, előszobában. A szürkészöld skála jól megfér a fával és a földszínű falakkal, míg nagyon sötét falon veszít a nyugalmából. Amikor a vászon elkészül, lefényképezzük, és a fényképet jóváhagyásra elküldjük, még mielőtt elhagyná a műtermet. A keretet 3D alkalmazásunkban választja ki. Nálunk minden darab kézzel festett, sohasem nyomtatott.
| Keletkezés éve: | 1916 |
| Eredeti méret (szélesség × magasság): | 45,7 x 54,6 cm |
| Festési stílus: | Expresszionizmus |
| Eredeti technika: | Olaj, vászon |
| Helyszín: | Henry és Rose Pearlman gyűjteménye, hosszú távú letétben a Princeton University Art Museumban (ltsz. L.1988.62.19) |
Ugyanabból a gyűjteményből ezen a polcon ott a Jean Cocteau is — a szomszédos szám, L.1988.62.18 —, mellette pedig Léon Bakst portréja, egy másik férfié a maga szakmájában.
