Claude Monet – A híd Argenteuil-nál

A híd Argenteuil-nál kézzel festett reprodukció Monet 1874-es Szajna-részletéről: jobbra kő közúti híd ível át a folyón, közelebbi végénél rózsaszín vámház áll, az előtérben balra pedig két kikötött vitorlás pihen csupasz árbocokkal. Az eredeti 80 x 60,3 cm, olaj vásznon, és a párizsi Musée d’Orsay őrzi RF 1937 41 leltári számon. Nyolc méretben vagy egyedi méretben festjük meg, a kész munkáról készült fotóval jóváhagyásra a szállítás előtt.

A híd Argenteuil-nál – Claude Monet

Mi látható a vásznon?

Portré nincs rajta. A téma egy hely: a Szajna egy szakasza Argenteuil-nál, ahol Monet a 19. század hetvenes éveiben élt és dolgozott. A főszereplő a közúti híd és az alatta futó víz. Az egyetlen emberi jelenlét egy apró alak a túlparton, néhány ecsetvonással, arc nélkül; a múzeumi leírás senkit nem nevez meg, így mi sem nevezünk meg senkit. A munka a vízen játszó fényről szól és egy kőszerkezetről, amely a távlatban a jobb szél felé vész el.

Mi van a vásznon?

A vászon fekvő. Jobbra kő közúti híd ível át a folyón: vaskos négyszögletes pillérek állnak a vízben, közöttük alacsony boltívek, a tetején világos korlát fut, amely a távlatban a jobb szél felé szűkül. A közelebbi végénél négyzet alaprajzú vámház áll, rózsaszínes-krémes homlokzattal és sötét sátortetővel. Az előtérben balra két kikötött vitorlás: a közelebbi hajótest fehér, a másikon sötétebb vízvonal, mindkét árboc csupasz és szokatlanul magas, közöttük ferdén ereszkednek a kötelek. Mögöttük a túlpart húzódik sűrű zöldesszürke fasorral, amelyből világos, kétszintes, barnásvörös tetős ház emelkedik ki.

A vászon alsó felét a víz tölti ki, rövid vízszintes vonásokban, kékkel, zölddel, okkerrel és fehérrel; a pillérek és az árbocok alatt ugyanezek a vonások függőlegesbe fordulnak és hosszú tükröződésekké nyúlnak. Fent halványkék ég áll gomolyfelhőkkel. Jobbra lent a vászon szignálva és dátumozva van; az aláírás a 74-es számmal zárul, ugyanazzal a vékony ecsetheggyel felrakva, mint a név. Ez az olajfestmény abból a korszakból való, amikor Monet a sima kidolgozást már elhagyta, az építészetnél viszont megtartotta a szilárd rajzot: a híd kimért, a víz nem.

Miért fontos ez a munka?

Argenteuil az impresszionizmusnak az volt, ami más irányzatoknak egy akadémia. Monet ennél a folyónál 1878-ig élt és dolgozott; itt formálódott a szabadban végzett munkamód, amelyet en plein air néven ismerünk. A téma hétköznapi és korabeli, a festő minden erőfeszítése pedig arra irányul, ami változik: a vízfelszínen mozgó fényre.

Azért is fontos, amit nem tesz meg. A híd nem emlékműként szerepel és nem középen áll; a jobb harmadba szorul, és a vászon széle elvágja, ahogyan az látná, aki nem keresett szebb nézőpontot. A kivágás látszólagos esetlegessége 1874-ben újdonság volt: egy impresszionista festmény először kínált olyan látványt, amelyet nem a néző kedvéért rendeztek el.

Mit jelent a munka?

A látvány két ellentétes irányból épül. A vízszintesek – a híd korlátja, a vízfelszín, a part – balról jobbra futnak; a függőlegesek – árbocok, pillérek és tükröződéseik – keresztezik őket. Ez a kereszteződés tartja össze az egészet, noha semmi sem történik: a vitorlások kikötve, a vitorlák bevonva. A feszültség nem eseményből fakad, hanem irányok hálójából.

A második réteg az anyagban van. A kő szilárd, és Monet egyszer festi meg; a víz sohasem ugyanaz, azt százszor. A pillér alatti tükröződés nem a kő árnyéka, hanem önálló tárgy, ugyanazokból a rövid vonásokból, csak másként fordítva. Aki közel lép, látja, hogy az alsó fél absztrakt. A tőlünk kikerülő művészi festmény ezt a különbséget a kimért és az oldott között meg kell hogy őrizze, különben a látvány díszítménnyé süllyed.

Hogyan került a vászon a Musée d’Orsay-be?

A múzeumi leírás rövid és egyértelmű: a munka 1937-ben Antonin Personnaz hagyatékaként került francia közgyűjteménybe (»Legs Antonin Personnaz, 1937«). Personnaz az impresszionisták gyűjtője volt; halála után a gyűjtemény állami tulajdonba ment át, a munka pedig megkapta az RF 1937 41 számot, amelyet ma is visel. Ennél többet a múzeum itt nem közöl, így mi sem teszünk hozzá sem korábbi tulajdonosokat, sem árakat.

Két vászon ugyanabból az évből: melyik a miénk?

Monet 1874-ben két vásznat festett az argenteuil-i közúti híddal, és megkülönböztetni őket nehezebb, mint amilyennek látszik. A miénk a párizsi (RF 1937 41), a Wildenstein-katalógusban a 311-es szám alatt. A másikat a washingtoni National Gallery of Art őrzi 1983.1.24 számon, a katalógusban 312-esként. Mindkettő nagyjából 60 x 80 cm, mindkettő olaj vásznon 1874-ből, mindkettőn ott a »Claude Monet 74« aláírás, a katalógusszámok pedig egymást követik.

A kompozíció különbözteti meg őket. A miénken az előtérben két kikötött vitorlás áll magas, csupasz árbocokkal, a híd jobbra nyílik, mellette a rózsaszín vámház. A washingtonin középen sötét bárka két árboc alatt, balra fehér vitorla, jóval több ég, a víz pedig határozottan kék. Aki csak az adatokat veti össze, nem tudja szétválasztani a kettőt; aki megnézi a két munkát, nem tévesztheti össze őket. Ezért az azonosságot megnézéssel ellenőriztük, nem pusztán a leírás elolvasásával.

Harmadik híd nincs: Az argenteuil-i vasúti híd másik építmény ugyanott, vasszerkezettel és vonattal. Vizet híd nélkül Az argenteuil-i medence és A sétány Argenteuil mellett kínál, a folyó alsóbb szakaszát pedig A Szajna Bougival-nál. Mindez a Monet-gyűjteményben található, a festő Szajna menti éveiről pedig a Claude Monet-blogban írunk. A zsúfolt fürdőhely a Szajnán Bougival mellett, 1869 nyarán festve csónakokkal, sétálókkal és úszókkal: Fürdőzők a La Grenouillère-nél.

Hogyan készül a mi kézzel festett változatunk?

Ez a látvány a szilárd és az oldott viszonyán áll vagy bukik. Először az építészet készül el: a pillérek, a boltívek és a korlát egyenes éllel és elég hideg alappal kerülnek fel, hogy a kő kő maradjon. Csak azután jön a víz, és az fordítva épül – rövid vízszintes érintésekkel, a vásznon való keverés nélkül, hogy a kék, a zöld és az okker külön maradjon, és csak a néző szemében olvadjon össze. A tükröződések készülnek utoljára, ugyanazzal az ecsettel, mint a hullámok, csak elfordítva és megnyújtva.

Az árbocok a legkockázatosabb vonások: két hosszú, csaknem egyenes vonal, egyetlen mozdulattal húzva, különben látszik, hol állt meg a kéz. A vászonra festett festmény ezzel a témával ezért meghatározott sorrendben készül, nagyobb méretekben pedig tovább tart. A kézzel festett másolat itt nem tud hova rejteni egy hibát, mert nincsenek apró alakok, amelyek elvonnák a szemet a vonástól.

Melyik méret melyik falra?

Röviden: a 80 x 60 cm áll a legközelebb az eredetihez — szélességben megegyezik vele, magasságban 3 mm-rel alacsonyabb; a 90 x 70 cm komód fölé, a 120 x 90 cm kanapé fölé, a 150 x 110 cm nagy, szabad falra való. Mivel az eredeti 80 x 60,3 cm, a mi 80 x 60 cm-es méretünk áll a legközelebb az arányaihoz. A téma jóval nagyobb formátumot is elbír: több felület több látható vonást jelent a vízen.

A legkisebb méretek, a 40 x 30 cm és az 50 x 40 cm, folyosóra vagy keskeny falra valók; ott a finom vonások összeolvadnak, a híd viszont olvasható marad. A 60 x 40 cm és a 70 x 50 cm irodában vagy hálószobában működik jól. Nappali festmény gyanánt a 120 x 90 cm válik be a legjobban, mert a tükröződések teljes magasságukban kinyílnak. A téma fekvő, és szélességet kíván.

Milyen magasra akassza a festményt: a vászon közepét nagyjából 150 cm-re a padlótól. Mivel a tükröződések az alsó szél felé ereszkednek, túl magasan akasztva a látvány elveszíti a vizet, az pedig a munka fele.

Egyedi méret, vakráma és keret

Ha a fala olyan arányt kíván, amely nincs a listán, egyedi méretben is megfestjük – a témát ilyenkor nem nyújtjuk meg, hanem a kivágást gondoljuk újra, hogy a híd és a vitorlások megtartsák a helyüket. A vászon fa vakrámára van feszítve és akasztásra kész; a szélek is festettek, így keret nélkül is lóghat. A kerethez alkalmazást használunk, amelyben a témát a választott profilban látja. A keretválasztás és a falra vetítés külön szolgáltatása két különböző dolog.

Szállítás és jótállás

Megrendelésre festünk, így a munka nincs raktáron. Amikor a vászon elkészült és megszáradt, fotót küldünk róla jóváhagyásra; csak azután indul a szállítás. Magyarországra és az Európai Unió további országaiba szállítunk, merev csomagolásban, vakrámára feszítve. Ha az átvételkor valami nincs rendben, kijavítjuk vagy újrafestjük.

Ha ajándékba szánja a festményt, és nem biztos a méretben, erre az esetre ott az ajándékutalvány: a megajándékozott maga dönti el a méretet és a témát.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

A párizsi Musée d’Orsay-ben, RF 1937 41 számon. A múzeum Le Pont d’Argenteuil néven tartja nyilván, Le Pont d’Argenteuil et les barques kiegészítéssel.

Vannak-e emberek a jeleneten?

Szinte senki. A túlparton egyetlen apró alak látszik, néhány vonással, arc nélkül. A múzeumi leírás senkit nem nevez meg.

Mit mond a munka egyetlen mondatban?

Hogy egy új kő híd a Szajnán is lehet vászonra méltó téma, és hogy az alatta futó víz érdekesebb nála.

Melyik évből való a festmény?

1874-ből. Monet akkor Argenteuilben élt, és abban az évben többször is megfestette a Szajna közúti hídját.

• Téma. Kő közúti híd a Szajnán Argenteuil-nál, rózsaszín vámház és két kikötött vitorlás magas, csupasz árbocokkal.
• Eredeti. Olaj vásznon, 80 x 60,3 cm, 1874, Musée d’Orsay, ltsz. RF 1937 41, Wildenstein 311, Antonin Personnaz hagyatéka, 1937.
• A miénk. Nyolc méret vagy egyedi méret, 40 x 30-tól 150 x 110 cm-ig; a 80 x 60 cm szélességben megegyezik az eredetivel, magasságban 3 mm-rel alacsonyabb.
• Érdemes tudni. Monet ugyanabban az évben még egy vásznat festett ugyanezzel a híddal, ma Washingtonban; az adatok szinte egyeznek, a látvány nem.