Egon Schiele – Fekvő nő

A Fekvő nő Egon Schiele 1917-es munkája: női akt gyűrött fehér lepedőkön, felülnézetből, sima aranysárga háttér előtt. Az eredetit a bécsi Leopold Museum őrzi 626-os leltári számon, és a múzeumi adatlap szerint az OG3 szinten látható; mérete 171 x 96 cm, vagyis csaknem kétszer olyan széles, mint amilyen magas. Nálunk kézzel festett olajfestményként készül vásznon, tizenhárom méretben vagy az Ön mérete szerint, az elkészült munkáról pedig szállítás előtt fotót küldünk jóváhagyásra.

Fekvő nő – Egon Schiele

Mit ábrázol a mű?

Egy nőt, aki gyűrött fehér lepedőkön fekszik, felülnézetből. A test átlósan fut végig a nagyon széles vásznon: a fej jobbra, a lábfejek balra. A haj sötét, dús és hullámos, szétterül a szöveten; az arc egyenesen a néző felé fordul, az ajkak pirosak, a tekintet nyugodt. Az egyik kar a fej fölé emelve, szétnyitott ujjakkal, a másik a test mellett pihen, szintén szétnyitott ujjakkal. A bőr sápadt, csaknem szürkés, vékony sötétkék vonal keretezi, amely megszakítás nélkül fut; piros csak néhány apró helyen jelenik meg. A csípőn lepedő húzódik keresztül. A vásznon túl a háttér sima és aranysárga, tárgyak nélkül.

Ki állt modellt ehhez a munkához?

A múzeumi adatlap szerint minden bizonnyal Edith, a festő felesége. A múzeum ezt egy 1916-os rajzból következteti, amely e vászon tanulmányaként született, és hozzáteszi, hogy a fejet később megváltoztatták. Az adatlap tehát nem állítja biztosnak: feltevést közöl és megadja az okát, mi is így adjuk tovább. Hogy Schiele egy évvel később hogyan festette meg Edithet ülve, felöltözve és mozdulatlanul, azt A művész feleségének, Edith Schielének a portréja mutatja 1918-ból.

Miért üres a háttér?

Mert nincs benne semmi, ami a jelenetet megmagyarázná. A múzeumi leírás ezt nyíltan kimondja: sem az alaktalan aranysárga háttér, sem a fehér, gyűrődő lepedő nem kínál elbeszélő keretet. Nincs szoba, nincs bútor, nincs ablak — csak egy test a szöveten és egy színmező körülötte. Éppen ezért függ a munka olyan erősen a rajztól.

Hogyan épül fel a kompozíció?

Szimmetrikusabban, mint amilyennek elsőre látszik. A múzeumi leírás felülnézetről beszél, amelyben a széttárt lábak tartása a fej melletti karokban tükröződik, így a jelenet két ellentétes, nagyjából egyenlő félre oszlik. Ha ezt egyszer észrevesszük, a munka másként olvasható: a saját közepe köré épül, oda, ahol a szövet a testen fekszik — az adatlap pedig hozzáteszi, hogy éppen ez a szövet fokozza a figyelmet, ahelyett hogy csillapítaná.

Hol a szignó?

Jobbra, a vászon alsó felében. A múzeumi adatlap úgy rögzíti, hogy ott van szignálva és datálva: „EGON SCHIELE 1917”. A vásznon egy apró, téglalap alakú okkerszínű mezőben áll, amilyet a festő jelként használt: tehát nem a festékrétegre írva, hanem egy dobozkába zárva az alsó szél mentén, ahol elsőre könnyű átsiklani fölötte.

Álló vagy fekvő a formátum?

Fekvő, méghozzá hangsúlyosan. Az adatlap 171 x 96 cm-t ad meg, a múzeumi leírás pedig azt mondja, hogy a festő ehhez a témához fekvő formátum mellett döntött, és teljes hosszában ki is használta. A mi fokozataink ezt követik: mindegyik szélesebb, mint amilyen magas, 70 x 40 cm-től 210 x 120 cm-ig. A falon ez azt jelenti, hogy a munka hosszúságot keres, nem magasságot.

Megkaphatom az eredeti méretében?

Igen, sőt kívánságra nagyobban is. Az eredeti 171 x 96 cm; a mi 170 x 95 cm-es fokozatunk mindkét irányban egy centiméterre van tőle, és ez a legközelebbi egyezés az egész létrán. Ennél a munkánál az eredeti sem túl kicsi, sem túl nagy a kínálatunkhoz: e fölött a fokozat fölött még ott van a 180 x 102 cm, a 190 x 110 cm és a 210 x 120 cm, így az eredetinél nagyobban is megrendelhető. Az eredetit az adatlap szerint olajfestékkel vásznon festették; a mi reprodukciónk is olajfestékkel, vásznon készül.

Honnan származik a munka és hol van ma?

Az eredetre vonatkozó jegyzet, amelyet ez az oldal már korábban is hordozott, közvetlenül alább következik, és szó szerint, változatlanul megőrizzük. A lánc közepét fedi le: Bruno Grimschitzot 1939 és 1948 között, valamint az 1948-as visszaszolgáltatást Frederik Knizének. A múzeum hosszabb láncot közöl. Grimschitz előtt Karl Grünwaldot és Richard Lanyit (mindketten Bécs), Otto Kranzot (Bécs, 1925 előtt) és Friedrich (Fritz) Wolffot (Bécs és New York, 1928 előtt 1939-ig) nevezi meg. 1949-től a munka Annie Knizénél volt New Yorkban, és itt a múzeum olyasmit rögzít, ami az átvett jegyzetünkben nincs benne: a kiviteli engedélyt a Szövetségi Műemlékhivatal és az oktatási minisztérium nem adta meg. Ezután Fritz Kamm Zugból és a bécsi Würthle galéria következik, majd Rudolf Leopold (Bécs, 1959 előtt 1994-ig), 1994-ben pedig a Leopold Museum-Privatstiftung. Az idézett források között szerepel Nirenstein 1930-as katalógusa és Sonja Niederacher 2011. május 16-i dossziéja. A munka ma a Leopold Museumban van 626-os leltári számon, és az adatlap szerint ki van állítva; a ház teljes Schiele-anyagát a Leopold Museum Egon Schiele-oldala mutatja be.

Eredet és visszaszolgáltatás

1939 és 1948 között — tehát a náci korszakban — a festmény a bécsi művészettörténész, Bruno Grimschitz birtokában volt. 1948-ban visszaadták a New York-i Frederik Knizének, majd később eladták; ma a bécsi Leopold Museum őrzi.

Hol áll ez a munka Schiele életművében?

A késői, nagy vásznak között: 1917, két évvel a Házfal a folyónál és a Lebegés (A vakok II) után, hat évvel A lírikus után, mindhárom ugyanabból a gyűjteményből. 1918 tavaszán a munka a bécsi szecesszió 49. kiállításán szerepelt, amelyhez Schiele a kerek asztalt ábrázoló ismert lapot is megtervezte; éppen ez a kiállítás hozta meg neki az első jelentősebb anyagi sikert a városban, néhány hónappal később pedig meghalt. A teljes válogatás az Egon Schiele galériában található, a festő életéről pedig többet ír az Egon Schieléről szóló cikkünk. Schiele Gustav Klimt fiatalabb kortársa volt; a bécsi expresszionizmus az az irány, amelyet meghatározni segített, és az osztrák művészet ezen éveit ma is e két néven keresztül olvassuk. Expresszionista festményként ez az egyik legnagyobb és legismertebb vászna.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat művész fest olajfestékkel, ecsetvonásról ecsetvonásra; nem gépi lenyomatról van szó — az ecset alatt kézzel festett másolat születik, kifejezetten az Ön rendelésére. Ennél a témánál három hely a legnehezebb. Az első az ágynemű: nagy fehér felület, amelynek fehérnek kell maradnia, és mégis tagoltnak, különben a munka közepe egyenletes világos folttá roskad. A második a test körvonala, egyetlen sötét vonal, amely a lábfejektől a fejig fut; ha megakad vagy megkettőződik, a munka elveszíti a tartását. A harmadik az aranysárga háttér, amely egyenletes, de nem sima, mint a lakk. Amikor a munka elkészül, lefotózzuk, és a fotót jóváhagyásra elküldjük, csak ezután indul útnak. Ehhez a műcsaládhoz nincsenek műtermi fotóink — a munkát a műhelyünkben még nem fotóztuk le, és semmit nem távolítottunk el; amikor legközelebb megfestik, lefotózzuk, és a felvételek felkerülnek erre az oldalra. Vászonreprodukcióként fa vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik.

Melyik méret melyik falra?

Rövid válasz: ez a téma hosszúságot kíván, nem magasságot. Kanapé vagy ágy fölött a 150 x 85 cm és a 170 x 95 cm működik, kisebb falra elég a 90 x 50 cm vagy a 100 x 55 cm, nagy térbe pedig ott a 190 x 110 cm és a 210 x 120 cm. A legkisebb méretünk a 70 x 40 cm. Művészi festményként ilyen léptékben távolságot kíván: a redők és a test körvonala csak néhány méterről állnak össze.

Hogyan rendelhetek egyedi méretet, vakkeretet és keretet?

Ha a tizenhárom méret közül egyik sem illik a falához, a munkát az Ön mérete szerint festjük meg. A vászon fa vakkeretre feszítve érkezik; a 3D alkalmazásunk kizárólag a keret kiválasztását szolgálja, nem azt, hogy a munkát a saját falán mutassa. A keretet külön választja ki, és nem feltétlenül része a rendelésnek.

Hogyan történik a szállítás és mit vállalunk?

Rendelésre festünk, és az Európai Unió tizenhat országába szállítunk, köztük Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába és Lengyelországba. Szállítás előtt fotót küldünk jóváhagyásra; ha az eredménnyel nem elégedett, javítjuk vagy újrafestjük. Mivel minden darab egyedileg készül, a gyártási idő a mérettől és a műterem aktuális leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

A bécsi Leopold Museumban, 626-os leltári számon; a múzeumi adatlap szerint az OG3 szinten kiállítva.

Ki volt a modell?

A múzeumi adatlap szerint minden bizonnyal Edith Schiele; a fejet később megváltoztatták.

Hogyan van jelölve a munka?

Jobbra, az alsó felében, szignóval és évszámmal: „EGON SCHIELE 1917”.

Mekkora az eredeti vászon?

171 x 96 cm, vagyis csaknem kétszer olyan széles, mint amilyen magas.

Melyik méretük áll legközelebb az eredetihez?

A 170 x 95 cm; mindkét irányban egy centiméterre van az eredetitől.

Megkaphatom az eredetinél nagyobban?

Meg; a legnagyobb fokozat a 210 x 120 cm.

Nyomat ez?

Nem. Minden vásznat művész fest kézzel, olajfestékkel.

Mikor készült a munka?

1917-ben, egy évvel a festő halála előtt.

Hogyan érkezik?

Fa vakkeretre feszítve és védőcsomagolásban; a keret választható.

Eladó az eredeti?

Nem eladó; a Leopold Museum gyűjteményéhez tartozik, és nincs a piacon.

Alkalmas ajándéknak?

Alkalmas; ha nem tudja, melyik méretet válassza, van ajándékutalvány.

• Téma: női akt fehér lepedőkön, felülnézetből, sima aranysárga háttér előtt.
• Eredeti: 1917, olaj vásznon, 171 x 96 cm, jobbra, az alsó felében szignálva, Leopold Museum, Bécs, ltsz. 626.
• A miénk: kézzel festett olajfestmény vásznon, 13 méret vagy egyedi méret.
• Érdemes tudni: a 170 x 95 cm-es fokozatunk mindkét irányban egy centiméterre van az eredetitől.