Claude Monet – A Szajna partján Bennecourt-nál

A Szajna partján Bennecourt-nál Monet vásznának kézzel festett reprodukciója a chicagói Art Institute of Chicago gyűjteményéből: csíkos ruhás nő ül háttal nekünk két fatörzs árnyékában egy szajnai szigeten, és a víz túloldalán álló Gloton falucska házai felé néz, mellette szalmakalap kék szalaggal, a parton zöld csónak áll kikötve. Az eredeti 100,7 x 81,5 cm, olaj vásznon, leltári száma 1922.427. A múzeum 1868-ra keltezi, a bal alsó sarokban a szignó »Cl. Monet 1868«. Nyolc méretben vagy az Ön méretére festjük meg, és a kész munkáról fotót küldünk jóváhagyásra a feladás előtt.

A Szajna partján Bennecourt-nál – Claude Monet

Mi látható a vásznon?

Nyári délután a folyónál, egy fa alól nézve. A bal harmadban az alsó széltől a felsőig két törzs emelkedik, fölöttük pedig a felső fél majdnem egészén sűrű lombkorona terül szét rövid sötétzöld ecsetvonásokból; a levelek között néhány résen kék ég villan elő. Alatta, a középvonaltól balra, nő ül a fűben háttal nekünk, fehér ruhában, sötét függőleges csíkokkal. A lába mellett szalmakalap fekszik széles kék szalaggal, közvetlenül a víznél pedig csónak áll kikötve, belül sötétzöld, a peremén világos.

A vászon közepét a víz foglalja el, széles vízszintes vonásokkal. A túlsó part házai megismétlődnek benne, de az ismétlés nincs tükörsimára dolgozva: különálló vonások sora marad, halvány rózsaszín, szürke és kék. Odaát homokos part húzódik kőházak sorával, vöröses és szürke tetőkkel, köztük jobbra magas, világos homlokzat, mindezek fölött pedig a domboldal művelt földsávokban emelkedik. A túlparton két apró kék alak áll a víznél, a jobb szélen sötét csónakok a homokra húzva.

Ki a nő a parton?

A múzeum maga nevezi meg, ezért mi is megnevezzük. Az Art Institute of Chicago leírásában az áll, hogy Camille Doncieux az, a festő későbbi felesége, hogy egy szajnai szigeten ül, és a Bennecourt melletti Gloton falucska felé néz, ahonnan ketten valószínűleg csónakkal érkeztek.

Ugyanez a leírás még két dolgot mond, ami a vászonról nem látszik: hogy ez az egyetlen fennmaradt munka abból a rövid időből, amit a pár Glotonban töltött, és a helyet Émile Zola író ajánlotta a festőnek olcsó vidéki menedékként Párizs közelében; valamint hogy a pentimentók, a későbbi réteg alatt látható korábbi nyomok, arra utalnak, hogy a munka korai állapotában Camille főkötős gyermeket tartott a karjában, feltehetően a kisfiukat, Jeant. A kész vásznon már nincs ott.

Camille a polcunkon még háromszor tűnik fel: a Bazille és Camille (tanulmány a Reggeli a szabadban műhöz) vásznán, a Nők a kertben egyik alakjaként és az asztalnál Az ebéd jelenetében. Ezek közül az elsőt a washingtoni National Gallery of Art őrzi 1970.17.41 leltári számon; az a múzeum 1865-re keltezi, mérete 68,9 x 93 cm.

Mi olvasható a vásznon?

Bal alul, a törzs tövénél a fűben, sötét vonásokkal áll a szignó, alatta az évszám. Cl. Monet és 1868 olvasható. A múzeum ugyanezzel a szöveggel közli: jelezve bal alul, Cl. Monet, perjel, 1868.

A vásznon álló évszám és az intézmény évszáma tehát egyezik, és ezt érdemes kimondani, mert Monet-nál nem szabály – több roueni homlokzatunkon a szignó és a múzeumi adat egy-két évvel eltér. Itt nincs mit eldönteni.

Mit mond a múzeum leírása a műről?

A művet az Art Institute of Chicago őrzi 1922.427 leltári számon. A méreteket magasság és szélesség sorrendben közli, 81,5 és 100,7 cm; a mi táblázatunk a szélességet teszi előre, ezért itt 100,7 x 81,5 cm olvasható. Kerettel 98,5 x 117,8 x 8 cm-t ad meg, a megjegyzés Potter Palmer Collection, a mű pedig a 201-es teremben látható.

Daniel Wildenstein 1979-es œuvre-katalógusában a 110-es számot viseli. Ugyanezt az évszámot és ugyanazokat a méreteket tizedesig a Wikidata is közli; a források között nincs eltérés. Ezt szándékosan írjuk le, mert az eltérésről való hallgatás és az ellenőrizetlen forrás az oldalon egyformán néz ki.

Hány kézen ment át a vászon?

A múzeum a tulajdonosok teljes láncát közli, árakkal együtt, ezért úgy adjuk vissza, ahogyan ő adja, és semmit nem teszünk hozzá. Az első ismert tulajdonos a Neuilly-sur-Seine-i Louis Aimé Léon Clapisson, aki a művet legkésőbb 1889. június 21-én birtokolta, és 500 frankot fizetett érte; a múzeum itt megnevezi a forrását, a Georges Petit galéria kiállítási katalógusát.

1892. április 21-én Clapisson eladta a párizsi Durand-Ruel háznak 1.500 frankért, az pedig ugyanazon év május 18-án a chicagói Potter Palmernek 7.500 frankért – két eladás egyetlen éven belül, és tizenötszörös ár három év alatt. Palmer 1902-es halála után a mű a családban maradt, 1922-ben pedig a család a múzeumnak ajándékozta. Hogy az ár miért emelkedett ennyit, a leírás nem mondja meg, és mi nem egészítjük ki.

Miért állították ki ezt a vásznat egykor Argenteuil néven?

Mert a raktárkönyvbe ezen a néven vették fel. A múzeum eredetleírása szerint a Durand-Ruel 1891-es párizsi készletében a mű a 2127-es számot és az Argenteuil nevet viselte, és éppen ezzel a címmel állították ki 1905-ben Bostonban, a Copley Societynél, Potter Palmerné kölcsöneként.

Nem ez az egyetlen idegen név: Georges Petit párizsi galériájában 1889-ben Au bord de l’eau; Bennecourt néven szerepelt, 1910-ben Chicagóban pedig Belle Isle, sunshine vagy The river néven, és maga a múzeum sem dönti el, melyik szám tartozik ehhez a vászonhoz.

Az Argenteuil Monet-nál valóban helynév, nem pusztán tévedés: oda 1871-ben költözött, három évvel e vászon után, és ott művek egész sora született, köztük a A híd Argenteuil-nál. A raktárkönyvbeli név tehát helycsere, nem másik mű; aki egy meghatározott vásznat keres, a leltári számot nézze.

Miért fontos ez a mű?

Az alsó fele miatt. A házak tükröződése a vízben ugyanakkora súllyal és ugyanolyan széles vonásokkal van megfestve, mint maguk a házak, és sehol nincs tükörsimára dolgozva. A néző két egyenrangú sort kap: a tárgyat és annak ismétlődését a vízen, amely éppen annyira más, hogy látsszék: másik anyagról van szó.

Az év 1868, az első közös tárlatig még hat év van hátra, és ez az impresszionista festmény mutatja, hogy az eljárás már korábban kidolgozott volt. Tizenkét évvel később ugyanez az eljárás a vászon teljes alsó felét elfoglalja: A Szajna partja Vétheuilnél vásznán a házak eltűntek a motívumból, és a folyó meg a part maradt.

A nő háttal ül, és nem mesél semmit; nem portré és nem jelenet. A szerepe az, hogy oda nézzen, ahová a néző is néz, és hogy megtartsa a bal alsó sarkot. Egy ilyen mű reprodukciója ezért az arányokon múlik, és nem egy arcon.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden megrendelést festő fest meg külön, olajjal pamut- vagy lenvászonra. Így hagy el minket minden vászonra festett festmény, nyomat és gépi lépés nélkül. Ez a művészi festmény mindenekelőtt a vízben igényes: a tükröződésnek különálló vízszintes vonásokból kell maradnia, különben sima felületté válik, és a vászon éppen azt veszíti el, amiről ismert.

A második próba a lombkorona, amelynek átjárhatónak kell maradnia, résekkel az ég felé, különben a felső fél egyetlen sötét folttá borul. Az ilyen olajfestmény nem tűri a magas fényt, ezért a miénk matt marad. A kézzel festett másolat nem is akar részletekig menő utánzat lenni; két azonos méretű vászon mindig eltér az ecsetvonásban.

Melyik méret melyik falra?

Nyolc méret közül lehet választani, 45 x 38-tól 150 x 120 cm-ig. Nagyság szerint az eredetihez a 90 x 70 cm áll a legközelebb, vagyis 10,7 cm-rel keskenyebb és 11,5 cm-rel alacsonyabb. Arány szerint az 50 x 40 cm és a 150 x 120 cm a legközelebbi, mindkettő 1,2500-nál az eredeti 1,2356-jával szemben; a 60 x 50 és a 120 x 100 az 1,2000 értéknél valamivel távolabb van.

Nagy falra a 150 x 120 cm marad, amely egyúttal a leghűbb arányú két méret egyike. A zöld és a kék itt nyugodt, ezért ez a nappaliba való festmény alacsony bútor fölött is működik. Minden méret ott áll a terméknél a Claude Monet galériánkban.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Ha a listán nem szereplő méretre van szüksége, az egyedi méret az egyetlen út; írja meg nekünk a szélességet és a magasságot, az eredeti arányát mi tartjuk. A vásznat fa vakkeretre feszítjük. A díszkeret nincs benne az árban; a múzeumé 117,8 x 98,5 cm és 8 cm mély.

Szállítás és garancia

Az elkészítés két-három hét, a legnagyobb méreteknél néhány nappal több. A mű vakkeretre feszítve, merev dobozban vagy hengerbe tekerve érkezik, nyomon követhető küldeményként. Ha sérülten érkezik, vagy érzékelhetően eltér a jóváhagyott fotótól, kicseréljük vagy visszatérítjük az árát. Az ecsetvonás apró eltérései kézi munkánál várhatók; a sérülés nem az.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

Chicagóban, az Art Institute of Chicago gyűjteményében, 1922.427 leltári számon, a 201-es teremben kiállítva.

Megnevezi a múzeum az ábrázolt személyt?

Igen. A múzeum leírása Camille Doncieux-t nevezi meg, a festő későbbi feleségét.

Ugyanaz a mű az On the Bank of the Seine, Bennecourt?

Igen. Ez a múzeumi megnevezés, egyes számú parttal; a mi címünk többes számot használ.

Nyomat ez?

Nem. Nálunk mindig kézzel készül, olajjal vásznon; nyomtatott munkát nem árulunk.

Melyik méretet válasszam?

90 x 70 cm, ha az eredeti nagysága számít, és 150 x 120 cm, ha az arány számít.

Kérhetek olyan méretet, amely nincs a listán?

Igen. Az Ön méretére készült darab bármilyen szélességben megadja az eredeti arányát.

Hogyan jut el hozzám a mű?

Vakkeretre feszítve merev dobozban vagy hengerbe tekerve, nyomon követhető küldeményként.

Miről szól ez a mű egyetlen mondatban?

Arról, hogy a vízen látszó tükröződés nem kevésbé valóságos, mint a házak, amelyeket visszaver.

Eladó az eredeti, és mennyit ér?

Nem eladó: múzeumi gyűjteményben van. Értéket nem becsülünk; a múzeum csak a fent idézett tizenkilencedik századi árakat közli.

Milyen magasra akasszam?

A közepe körülbelül 150 cm-re a padlótól, hogy a vízfelület szemmagasságba essék.

Alkalmas ajándéknak?

Igen, és ha a méretben bizonytalan, van ajándékutalvány, amellyel a megajándékozott választ.

• Téma. Camille Doncieux háttal ül egy fa alatt a Szajna szigetén, előtte a víz Gloton házainak széles tükröződésével, a parton kikötött zöld csónak.
• Eredeti. Olaj vásznon, 100,7 x 81,5 cm, 1868; bal alul Cl. Monet 1868 szignóval; Art Institute of Chicago, ltsz. 1922.427, a Potter Palmer család ajándéka 1922-ben.
• A miénk. Nyolc méret; a 90 x 70 cm a legközelebbi nagyság szerint, az 50 x 40 és a 150 x 120 arány szerint.
• Érdemes tudni. A múzeum a festék alatt egy főkötős gyermek nyomait találta, akit Camille az első elgondolásban a karjában tartott.