Leírás
Bazille és Camille (tanulmány a Reggeli a szabadban műhöz) Monet washingtoni National Gallery of Art-ban őrzött vásznának kézzel festett reprodukciója: erdei úton egy hosszú, palaszürke, uszályos ruhát viselő nő távolodik tőlünk, tőle balra sötét zakós, kerek szürke sapkás férfi áll és feléje fordul, az úton pedig fehér pontokban gyűlik össze a lombon átszűrődő fény. Az eredeti 68,9 x 93 cm, olaj vásznon, leltári száma 1970.17.41. A múzeum 1865-re datálja, a művet pedig az Attributed to, tulajdonított megjegyzéssel tartja nyilván. Nyolc méretben vagy az Ön méretére festjük meg, a kész mű fotójával jóváhagyásra, még a szállítás előtt.
| Cím: | Bazille és Camille (tanulmány a Reggeli a szabadban műhöz) |
| További címek: | Bazille and Camille (Study for “Déjeuner sur l’Herbe”) (a múzeumi leírás címe); Les Promeneurs, A sétálók, ezen a néven állították ki 1931-ben Párizsban; a Wildenstein-katalógusban a mű 61-es számon szerepel |
| Festő: | Claude Monet (1840–1926) |
| Keletkezés éve: | 1865 a múzeumi leírás szerint, az évszám fenntartás nélkül; a vásznon szignó áll évszám nélkül |
| Eredeti méret: | 68,9 cm x 93 cm |
| Eredeti technika: | Olaj, vászon |
| Stílus: | Impresszionizmus |
| Őrzési helye: | National Gallery of Art, Washington (ltsz. 1970.17.41) |
| A mi reprodukciónk: | Kézzel festett olaj vásznon, nyolc méretben vagy méretre |
Bazille és Camille (tanulmány a Reggeli a szabadban műhöz) – Claude Monet
Mi látható a vásznon?
Az úton egy nő távolodik tőlünk, kissé jobbra fordulva, úgyhogy látszik a jobb orcája és egyenes orrának hegye. Sötét haját kontyba fogta egy széles, ezüstszürke kalap alatt. A testhez simuló felsőrészt sötét, hajladozó vonalak szegik, amelyek a tarkón, az ujjakon és az alsó szegélyen futnak végig; a bő szoknya rövid uszályban terül el mögötte a földúton.
Tőle balra férfi áll, testével feléje és egyszerre felénk fordulva. Kerek szürke, karimás sapkát visel, hosszú oldalszakálla teli szakállba és bajuszba olvad. Sötétkék zakót, fehér inget és fehér csokornyakkendőt hord. Egyik kezében rövid pálcát tart, a másikat a nő felé nyújtja.
Minden más erdő: lomb zeller- és zsályazöldben, törzsek sötétbarna vonalakban, fent középen pedig néhány vonás kék égbolt a koronák között. A földúton, jobbra lent, fehér vonások: a leveleken átjutó fény.
Egyet a múzeumi leírás nem nevez meg, pedig könnyen látszik: a szoknya alsó szegélye előtt alacsony bokor nő, barna, elfásodott szárakkal a földből és kerek, sötétzöld levelekkel a halvány szürke szövet előtt. Közöttünk és a ruha között áll.
Mi áll a vásznon írva?
Jobbra lent, a barna föld fölött, sötétbarna szignó áll. Így olvasható: Claude Monet, és utána nincs semmi: sem évszám, sem számjegy. Ellenőriztük az eredetiről készült felvételünkön, amely 2975-szer 4000 pont.
Ugyanezt adja meg a múzeum, amely a feliratok rovatában ezt írja: »lower right: Claude Monet«, évszám nélkül. Az 1865-es évszám a táblázatban tehát a múzeumé, és nem a vászonról való.
A múzeum nem fenntartás nélkül tulajdonítja a művet Monet-nak
A múzeum oldalán a festő neve alatt még egy sor áll, és az így szól: Attributed to, vagyis tulajdonított. Ez a szerzőségre és nem a motívumra vonatkozó megjegyzés: a múzeum a művet Monet-éként, fenntartással tartja nyilván.
Hogy ez nem a múzeum általános szokása, ellenőriztük. A múzeum két másik Monet-oldalán, a roueni katedrálisnál 1963.10.49 szám alatt és a Fűzeknél 2015.19.65 szám alatt, ez a sor nem áll ott; mindkét leírás megjegyzés nélkül nevezi meg a festőt. Itt tehát ott van, ott pedig nincs.
Hogy miért írta oda a múzeum ezt a fenntartást, nem állítjuk, mert az oldalon nem szerepel. Csak elmondjuk, mi áll ott, és mi két másik oldalon.
Mit mond a múzeumi leírás a méretről?
A művet a washingtoni National Gallery of Art őrzi 1970.17.41 leltári szám alatt. A méreteket magasság és szélesség sorrendjében közli, 93 x 68,9 cm, és mellettük hüvelykben is; a mi táblázatunk a szélességet teszi előre, ezért itt 68,9 x 93 cm olvasható. Kerettel 98,4 x 121,9 cm-t ad meg, és még 10,7 cm mélységet.
Itt az első javítás. Korábbi leírásunkban a számok helyesek voltak, de a múzeum sorrendjében, magassággal az első helyen, egy olyan táblázat alatt, amely mindenhol a szélességet teszi előre.
Melyik műhöz készült ez a tanulmány?
A múzeum egy jóval nagyobb műhöz készült előtanulmánynak nevezi. Az a nagyobb mű ma Párizsban nem egy vászon, hanem kettő: a Musée d’Orsay ugyanazon a Le Déjeuner sur l’herbe címen két vásznat tart nyilván, egy 218 x 248,7 cm-est RF 1987 12 szám alatt és egy 150 x 418 cm-est RF 1957 7 szám alatt.
Mindkettőt időszakkal datálja a múzeum, 1865 és 1866 között, ezért náluk évszámot nem írunk; a mi vásznunknál igen, mert a múzeum időszak nélkül adja meg.
Itt a második javítás. Korábbi leírásunk azt állította, hogy Monet a nagy művet soha nem fejezte be a tervezett alakban. Ezt egyik leírás sem mondja. Csak azt mondjuk el tehát, amit a leírások mondanak: egy mű, két vászon, két leltári szám és időszak évszám helyett.
Három mű ugyanazzal a névvel, és az egyik nem festmény
Ugyanez a múzeum még egy Reggeli a szabadban című művet őriz, 1995.47.60 szám alatt, és az nem festmény: rajz, fekete kréta kék papíron, 46,8 x 30,5 cm, datálása 1865 körül. Nem áruljuk.
Egy harmadik, hasonló nevű művet viszont árulunk, és az egyik sem a fentiek közül. Az Az ebéd a párizsi Musée d’Orsay vászna RF 2774 leltári szám alatt, és egészen más jelenetet mutat. Aki azt a vásznat keresi, a leltári számot nézze, ne a címet.
Ugyanezekből a korai évekből más alakos és erdei műveket is árulunk. A Nők a kertben a másik nagy, szabadban álló alakos vászon, a Nő napernyővel szintén tájban álló alak, a Camille Monet halálos ágyán ugyanazt a nőt mutatja sokkal később, az A chailly-i út pedig emberek nélküli erdei út.
Kié volt, mielőtt Washingtonba került?
A múzeum négy állomásos tulajdonosi láncot közöl, és kettőnél megadja, honnan tudja. Először Michel Monet (1877–1966) Givernyben, a festő fia; majd Edward H. Molyneux kapitány (1891–1974) Párizsban, legkésőbb 1940-ig; majd Ailsa Mellon Bruce (1901–1969) New Yorkban, aki a vásznat 1955. augusztus 15-én vásárolta meg; majd a múzeum maga, amely 1970-ben az ő hagyatékával kapta meg.
A jegyzetekben a múzeum hozzáteszi, hogy Michel Monet apja 1926-os halálakor megörökölte annak festménykészletét és évtizedeken át egyenként adta el őket, hogy éppen ő adta kölcsön ezt a vásznat egy párizsi kiállításra 1931-ben, és hogy Molyneux tulajdonosi szerepét az 1940-es kiállítás jegyzetekkel ellátott katalógusából következteti.
Hogyan készül a kézzel festett változatunk?
Minden megrendelést festő fest meg külön, olajjal pamut- vagy lenvászonra. Így készül minden vászonra festett festményünk, nyomat és gépi lépés nélkül. Ez a művészi festmény a fényben nehéz: az úton lévő fehér vonásoknak külön pontoknak kell maradniuk, különben az út egyenletes felületté válik.
A második próba a ruha: a palaszürke szoknyának redőkkel kell bírnia, nem árnyékokkal, különben a nő elveszíti a járás könnyedségét. Az impresszionista festmény nem tűri a magas fényt, ezért az olajfestmény nálunk matt marad.
Melyik méret melyik falra?
Nyolc méret áll rendelkezésre, 40 x 55-től 150 x 200 cm-ig, és itt egyetlen válasz van: a 70 x 95 cm a legközelebbi nagyság és oldalarány szerint egyszerre, 1,1 cm-rel szélesebb és 2 cm-rel magasabb a washingtoni vászonnál, 1,3571 az eredeti 1,3498-ához viszonyítva.
Nagy falra a 90 x 120 cm tartja a formát. Irodába való festményként a motívum működik, mert az alakok elfordulnak a szemlélőtől, és a látvány nem tolakodik. Minden méret ott áll a termék adatai közt a Claude Monet galériánkban.
Egyedi méret, vakráma és keret
Olyan mérethez, amely nincs a listán, az egyedi méret az egyetlen út; írja meg a szélességet és a magasságot. A vászon jöhet vakrámára feszítve vagy hengerbe csavarva. A keret nincs az árban; a múzeumi 10,7 cm mélységgel jócskán kiáll a falból.
Szállítás és garancia
Az elkészítés két-három hét, a legnagyobb méreteknél néhány nappal több. Ha a mű sérülten érkezik, vagy szemmel láthatóan eltér a jóváhagyott fotótól, kicseréljük, vagy visszafizetjük az árát. A kézzel festett másolat nem gyári termék, és az ecsetvonásban apró eltérések várhatók; a sérülés nem az.
Gyakori kérdések
Hol van az eredeti?
Washingtonban, a National Gallery of Art-ban, 1970.17.41 szám alatt, a 82-es teremben.
Ki látható a művön?
A múzeumi leírás szerint Frédéric Bazille festő ült modellt a férfialakhoz, Camille Doncieux, később a festő felesége pedig a nőalakhoz.
Ugyanaz a mű a Les Promeneurs?
Igen. Ezen a néven állították ki a vásznat 1931-ben Párizsban.
Ez nyomat?
Nem. A festmény reprodukciója nálunk mindig kézzel készül, olajjal vásznon; nyomtatott műveket nem árulunk.
Melyik méretet válasszam?
70 x 95 cm, mert egyszerre a legközelebbi nagyság és oldalarány szerint; nagy falra 90 x 120 cm.
Kaphatok olyan méretet, amely nincs a listán?
Igen. A saját méretre készült mű bármilyen szélességnél megadja az eredeti oldalarányát.
Hogyan jut el hozzám a mű?
Vakrámára feszítve, kemény kartonban, vagy hengerbe csavarva, nyomon követhető küldeményként.
Miről szól egy mondatban?
Két emberről egy erdei úton, és a fényről, amely a lombon át a földre hull rájuk.
Eladó az eredeti, és mennyit ér?
Nem eladó, mert múzeumi gyűjtemény része. Értéket nem adunk meg; a múzeum egyetlen árat sem ír.
Milyen magasra akasszam?
A közepe kb. 150 cm-re a padló fölött, hogy a fehér pontos út szemmagasság alá essen.
Jó ajándéknak?
Jó, és ha a méretben nem biztos, van ajándékutalvány, amellyel a megajándékozott maga választ.
- Motívum. Szürke, uszályos ruhás nő távolodik az erdei úton, tőle balra sötét zakós, szürke sapkás férfi, a szoknya előtt alacsony bokor, az úton fehér fénypontok.
- Eredeti. Olaj vásznon, 68,9 x 93 cm, 1865; National Gallery of Art, Washington, ltsz. 1970.17.41, Attributed to megjegyzéssel.
- A mi kivitelünk. Nyolc méret; a 70 x 95 cm a legközelebbi nagyság és oldalarány szerint egyszerre.
- Érdemes tudni. Ugyanez a múzeum még egy Reggeli a szabadban művet őriz, de az rajz papíron; a nagy mű Párizsban két vászon egyetlen cím alatt.









































