Edvard Munch – Vacsoránál

Vacsoránál

Edvard Munch Vacsoránál című festménye 1883 és 1884 között készült, olaj, vászon, és az oslói Munch Múzeum (Munchmuseet) őrzi MM.M.00621 leltári számon. Az eredeti 59,5 x 49 cm nagyságú, fekvő formátumú. A jelenet esti: egy család ül az asztalnál, egyetlen lámpa fényénél.

Balra elöl fiatal nő ül, oldalnézetben a középpont felé fordulva. Sötét ruhát visel, vörösesbarna haja a hátára hullik, keze az asztalon nyugszik. Az ő alakja a mű legnagyobb és legsötétebb formája, és függönyként zárja le balról a jelenetet.

Az asztal mögött, középen, szakállas idősebb férfi ül világos hajjal, felénk fordulva. Az arca az egész mű legerősebben megvilágított része; a fény oldalról esik rá, és kiemeli a sötét háttérből. Kissé előredől, mintha hallgatna vagy éppen most szólalt volna meg.

Jobbra fent egy harmadik alak áll, szinte csak árnyalak: sötét ruha, lehajtott fej, alig jelzett arc. Nem vesz részt a beszélgetésben, hanem oldalt ül, és bezárja az asztal körüli kört.

A fényforrás petróleumlámpa világos üvegbúrával, az asztalon a középtől jobbra. Innen ered a jelenet minden fénye: a fehér abrosz világít, az arcok kiemelkednek a sötétből, a helyiség szélei pedig kékesszürke félhomályban maradnak.

Az asztalon fehér abrosz, rajta tányérok, egy kés és néhány pohár, mindegyik néhány gyors vonással felrakva. Balra fent világos táblás, vörösesbarna keretű ablak az egyetlen nyílás az egyébként zárt szobában.

A szín a kékesszürke, a barna és a fekete között mozog, közben pedig meleg vöröses hangok gyúlnak ki a falon és a fiatal nő hajában. A kezelésmód széles és nedves, helyenként olyan vékony, hogy átdereng a vászon szövése. Ez a korai Munch, alig húszévesen.

A múzeum jelöletlenként tartja nyilván, keletkezését 1883-ra és 1884-re teszi; az összkiadás Woll M 106 néven sorolja. Az ábrázoltak között a festő húgát, Ingert, és apját, Christian Munchot nevezi meg, tehát saját otthonának jelenetéről van szó.

A szerkezet az asztal átlójára épül, amely a bal alsó saroktól jobbra fut, valamint három fejre, amelyek ívben helyezkednek el a lámpa körül. A szem az elöl álló sötét alaktól indul, végigmegy a fehér abroszon a megvilágított arcig, és megáll a lángnál.

Éppen a tartózkodás teszi erőssé a jelenetet. Senki nem néz a másikra, senki nem beszél hangosan; a mű azt a csendes, kissé fáradt étkezés utáni órát fogja meg, amelyet minden háztartás ismer. Munch egész életében festett ilyen otthoni jeleneteket, és itt kezdi el őket.

A miénket a festő kézzel festi meg olajjal vászonra, vonásról vonásra, rendelésre, sohasem nyomtatással. Mivel mindegyik a saját megrendelésére készül, kettő sem egyezik a részletekig, és az apró eltérések a kéz nyomai. A legnehezebb rész a lámpafény, amelynek lágynak kell maradnia, nem pedig fehér folttá válnia.

A formátum fekvő, a hangulat meleg és otthonos, ezért a festmény jól illik étkezőbe, asztalos konyhába vagy nappaliba. Csendes, világos fal szolgálja a legjobban, hiszen maga a mű sötét.

Ilyen korai műhöz képest meglepő, mennyire bízott már ekkor Munch a sötétben. A felület nagy része szinte rajz nélkül marad, csak széles sötét foltok, amelyekből a fehér abrosz és egyetlen megvilágított arc emelkedik ki. Éppen ez a bátorság – hogy az alakot inkább hagyja elveszni a homályban, semmint mesterségesen megvilágítsa – jelzi előre a későbbi éjszakai jelenetek festőjét.

Az is figyelemre méltó, hogy a három arc közül egyik sincs végigdolgozva. A lányt oldalról és részletek nélkül látjuk, a harmadik alak csak körvonal, még az apa arca is inkább fényfolt, mint arckép. Munch itt nem embereket fest, hanem a napszakot.

Tíz méret választható, 45 x 38 cm-től 165 x 130 cm-ig, valamint egyedi méret is, kerettel vagy keret nélkül. A művész további munkái az Edvard Munch galériában találhatók, életéről és festészetéről pedig az Edvard Munch blogon írunk.