Amedeo Modigliani – A kis paraszt

A kis paraszt olaj vásznon, amelyet Amedeo Modigliani 1918 körül festett, minden bizonnyal Nizzában, ahová Jeanne Hébuterne-nel húzódott vissza a háborús hétköznapok elől; az eredetit a londoni Tate őrzi N05269 leltári számon, és a Tate Modernben látható. Egy széles karimájú kalapot viselő fiatal parasztlegény ül rajta szemből, egyszerű széken, és egyenesen a nézőre tekint. Ez a művészi festmény ennek a műnek kézzel festett másolata: akadémiai festő készíti olajjal pamutvászonra, nyolc méretben 40 x 60 cm-től 120 x 180 cm-ig, vagy az Ön által megadott méretben, szállítás előtt pedig lefotózzuk, és a fotót jóváhagyásra elküldjük Önnek.

A kis paraszt – Amedeo Modigliani

Ki ül modellt ezen a vásznon?

Nem tudjuk, és ez nem a kutatás hiányossága, hanem magának a műnek a tulajdonsága. Modigliani embertípus szerint nevezte el, nem név szerint, ahogy a dolgozó emberekről készült portrék esetében szokás volt, és a Tate leírása egyetlen személyt sem nevez meg. Annyit tudunk tehát, hogy egy fiatal parasztlegény ült a festőállvány előtt, azt viszont nem, hogy hívták, hol élt és hány éves volt. Ugyanez a modell feltűnik Modigliani egy másik művén is, amelyet A fiatal inasként ismerünk: a legény tehát nem csak egyetlen alkalommal, mellékesen ült modellt. Ennél többet nem állítunk. Ahol nincs forrás, ott nem találunk ki nevet, mert egy kitalált név ezen az oldalon gyorsan „ténnyé” válna, amelyet utánunk valaki továbbmásol.

Mi látható a vásznon?

A legény szemből ül, teljes alakjával felénk fordulva, egyszerű széken, amelynek csak a támlája villan elő keskeny sávban a csípője mellett. Fején sötétbarna, széles karimájú kalap, kissé hátratolva, így az arc teljesen szabadon marad. Az arc kerek és meleg, okker és rózsaszín tónusokban, apró világos szemekkel és kicsi, összezárt szájjal; a kifejezés nem vidám és nem szomorú, hanem türelmes, amilyen azé, aki tudja, hogy egy ideig mozdulatlanul kell ülnie. Szürkészöld zakót és ugyanabból a színcsaládból való, begombolt mellényt visel, alatta gallér nélküli fehér inget. A nadrág okkerbarna, puhán gyűrődik. A kezek a térdén pihennek: nagyok, nehezek, mindenféle szépítés nélkül megfestve, és láthatóan nagyobbak, mint amit a test aránya megkívánna. A háttér halvány szürkészöld fal, a bal szélen éppen csak sejlik egy ajtófélfa éle, jobbra lent pedig a vásznon ott a cím. A színskála szűk és halk: okker, szürke, zöld, barna, egyetlen hangos tónus nélkül.

Miért fontos ez a mű?

Mert olyan Modiglianit mutat, aki éppen nem azt csinálja, amiről ismerjük. A hosszú nyakakról, a pupilla nélküli mandulaszemekről, a montparnasse-i költőkről és műkereskedőkről ismerjük; itt viszont dolgozó ember ül előtte munkaruhában, a test széles és szilárd, a nyak rövid, a jellegzetes nyújtásból pedig szinte semmi sem maradt. Mögötte Cézanne áll: a parasztokat és mezei munkásokat hideg kékes tónusokban ábrázoló posztimpresszionista festmény olyan motívum volt, amelyet Modigliani jól ismert, és ezen a vásznon komolyan is vette – nem idézetként, hanem a kezével dolgozó ember megfestésének módjaként. Párizsban Modigliani ahhoz a bevándorolt festőkből álló körhöz tartozott, amelyet ma École de Paris néven emlegetünk, és éppen ez a kör vette a munkásportrét ugyanolyan komolyan, mint a költőét. Ezért A kis paraszt azoknak is érdekes, akiket az aktjai hidegen hagynak: ez a mű a súlyról és a nyugalomról szól, nem az eleganciáról.

Mit jelent ez a mű?

A legközvetlenebbül azt, hogy valaki, akinek a nevét senki nem jegyezte fel, száz centiméter magas vásznat és a festő teljes figyelmét kapta meg. Modigliani nem szépíti a legényt, de nem is sajnálja. Nem állítja tájba, nem ad szerszámot a kezébe, nem avatja a munka szimbólumává; leülteti egy székre egy üres fal elé, és hagyja, hogy minket nézzen. Éppen ezért a kezek többet mondanak az arcnál. Nagyra és esetlenre vannak festve, olyan ujjakkal, amelyek üresen sem tudnak ellazulni, és bennük van mindaz, amit az arc kifejezése nem akar elárulni. Ha egyetlen gondolatot vinne el innen, ez legyen az: a méltóságot itt nem kívülről adományozzák, hanem egyszerűen észreveszik.

A kis paraszt ugyanaz a mű, mint A fiatal inas?

Nem, két különböző műről van szó, amelyeken a szakirodalom szerint ugyanaz a legény ül modellt. A tévesztés érthető, mert a beállítás és a hangulat közel áll egymáshoz, az eredetik pedig nem ugyanabban a gyűjteményben vannak. Ugyanez áll a címekre: a Le Petit Paysan ennek a műnek a francia címe, az Il contadinello az olasz, a The Little Peasant az angol – nem három mű, hanem egyetlen, több névvel. Joseph Lanthemann kutató Nizzába helyezte a munkát, mégpedig azon az alapon, hogy a háttérben ugyanaz a szoba jelenik meg, mint a Jeanne Hébuterne-t ábrázoló műveken. Ha Modigliani más fiatal és dolgozó emberekről készült portréit keresi, nézze meg a Fiú rövidnadrágban, a Fiú csíkos pulóverben, A kis cselédlány és A virágárus lapját; közvetlenségében rokon a Cigányasszony csecsemővel is. A teljes választék az Amedeo Modigliani galériában található, magáról a festőről pedig hosszabb cikket írtunk. A műről a Wikipédia is vezet szócikket.

Hogyan készül a mi kézzel festett változatunk?

A művet akadémiai festő készíti olajfestékkel pamutvászonra, amelyet fa vakkeretre feszítünk. Nem nyomat és nem gépi reprodukció: minden ecsetvonás kézzel kerül fel, ezért az Ön vászna az ecsetkezelésben, a festékréteg vastagságában és az árnyalatokban mindig kissé eltér a mi mintánktól. A festő az eredeti nagy felbontású reprodukciója és a mi színreferenciánk alapján dolgozik, és a szürkészöld faltól indul, mert éppen az dönti el, milyen melegnek hat majd az arc. Amikor a festék megszáradt, lefotózzuk a művet, és a fotót jóváhagyásra elküldjük; csak akkor megy tovább, ha azt mondja, rendben van. Ha valami nem tetszik, a festő javít, mielőtt a munka elhagyja a műhelyt.

Melyik méret melyik falra?

A legtöbb otthonba a 65 x 100 cm a helyes választás. Ebben a méretben a legény közel kerül a természetes arányhoz, a mű pedig még nem foglalja el az egész falat. A kisebbek, a 40 x 60 cm és az 50 x 80 cm, jól működnek az előszobában, két ajtó közötti keskeny falon vagy komód fölött. A közepesek, a 70 x 110 cm és a 80 x 120 cm, a kanapé vagy az étkezőasztal fölötti falra valók, ahol két-három méterről nézzük. A nagyok, a 90 x 140 cm, a 100 x 150 cm és a 120 x 180 cm, magas belmagasságú terekbe és folyosókra illenek, ahol a néző közelebb lép, majd újra eltávolodik. A formátum álló, ezért elbír egy keskeny és magas falat, amely sok más motívumnak túl nehéz volna, és jól megáll ajtó mellett, könyvespolcnál vagy lépcsőházban. A visszafogott okker és szürkészöld skála nem vitatkozik a bútorral, és nem kíván erős falszínt; a legjobban nem túl zsúfolt falon érvényesül.

Egyedi méret, vakkeret és keretezés

Ha a fala olyan méretet kíván, amely nincs a listán, elkészítjük. Adja meg a magasságot és a szélességet centiméterben, mi pedig ellenőrizzük, elbírja-e az arány az eredeti kivágását, és megmondjuk, mi változna a széleken az Ön méreténél. Azt is választhatja, hogy fa vakkeretre feszítve vagy hengerbe csavarva küldjük-e: feszítve azonnal felakasztható, csavarva olcsóbb a szállítás, és praktikusabb, ha a saját keretezőjével feszítteti ki. Ezt a művet keret nélkül kínáljuk, a keretet tehát Ön választja ki, és Ön hangolja össze a térrel. Az elhelyezésben vizualizációval segítünk: vásárlás előtt a művet ráillesztjük a fala fotójára, hogy lássa az arányt és a magasságot, mielőtt dönt. Ha olyan művet keres, amely nincs a kínálatunkban, nézze meg a rendelésre festett munkákat.

Szállítás és garancia

Magyarországra házhoz szállítunk, a mű pedig védve utazik, a vászon elválasztva a csomagolás külső falától. A készítési idő a mérettől és attól függ, mennyi munka van éppen a műhelyben; a becslést a megrendeléskor megmondjuk, és jelzünk, ha változik. Garanciát vállalunk a kivitelezésre és az anyagra: ha a mű sérülten érkezik, vagy nem egyezik az Ön által jóváhagyott fotóval, kijavítjuk vagy saját költségünkön újrafestjük. Mivel a művet szállítás előtt fotón látja, a kérdések többsége még a küldés előtt tisztázódik – pontosan ezt szolgálja ez a lépés.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

Londonban, a Tate gyűjteményében, N05269 leltári számon. A Tate Modernben állítják ki.

Kit festett meg itt Modigliani?

Egy fiatal parasztlegényt, akit a források nem neveznek meg. A cím típust jelöl, nem személyt, és ugyanez a modell tűnik fel A fiatal inas című művön.

A Le Petit Paysan ugyanaz a mű?

Igen. Ez ugyanannak a műnek a francia címe; olaszul Il contadinello, angolul The Little Peasant.

Ez nyomat?

Nem. Minden vásznat festő fest meg kézzel, olajjal. Semmit nem nyomtatunk.

Melyik méretet válasszam?

Ha nem tud dönteni, válassza a 65 x 100 cm-t. A kanapé fölötti falra a 80 x 120 cm való, az előszoba keskeny falára a 40 x 60 cm.

Kaphatok olyan méretet, amely nincs a listán?

Igen. Adja meg a magasságot és a szélességet centiméterben, és egyedi méretben elkészítjük; a kezdés előtt elmondjuk, hogyan hat a méret a kivágásra.

Hogyan érkezik a mű?

Fa vakkeretre feszítve, azonnal felakaszthatóan, vagy hengerbe csavarva, ahogy választja. Mindkettő védőcsomagolásban utazik.

Miről szól egyetlen mondatban?

Arról, hogy egy név nélküli fiatal dolgozó ember megérdemel egy egész vásznat és a festő teljes figyelmét.

Eladó az eredeti, és mennyit ér?

Nem eladó. A Tate közgyűjteményéhez tartozik, nincs forgalomban, ezért nem is becsüljük fel.

Milyen magasra akasszam?

A közepét tegye körülbelül 145 cm-re a padlótól. Álló formátumnál érdemes egy árnyalattal lejjebb akasztani, mint amilyen elsőre helyesnek tűnik.

Alkalmas ajándéknak?

Igen, különösen annak, aki nem szereti a díszítő jellegű motívumokat. A téma komoly és csendes, és nem unja meg az ember.

• Téma: fiatal parasztlegény széles karimájú kalapban, szemből, széken ülve, nagy kezekkel a térdén – Nizza, 1918 körül
• Eredeti: 100 x 64,5 cm, olaj vásznon, Tate, London (ltsz. N05269), a Tate Modernben kiállítva
• A mi kivitelünk: kézzel festett olaj vásznon, nyolc méret 40 x 60-tól 120 x 180 cm-ig, kérésre egyedi méret, szállítás előtt jóváhagyásra küldött fotóval
• Érdemes tudni: a kezek nagyobbra vannak festve, mint amit az arány megkívánna – és éppen ezek mondanak a legényről többet, mint az arca