Claude Monet – A vízililiomok – Zöld tükröződések

A vízililiomok – Zöld tükröződések Monet Nymphéas-ciklusa egyik nagy falpaneljének kézzel festett reprodukciója: a giverny-i tó nyolc és fél méter széles, alacsony kivágata, ég, part és látóhatár nélkül, amelyen a levelek és a virágok a két végén sűrűsödnek össze, középen pedig nyílt, sötét víz marad. Az eredeti 850 x 200 cm-es, két egymáshoz illesztett olajpanelből áll, vászna a falra van ragasztva, a múzeum pedig 1914 és 1926 közé datálja, és INV 20102 leltári számon őrzi a párizsi musée de l’Orangerie-ban. Hat méretben vagy az Ön által megadott méretben festjük meg, a kész munkáról készült fotóval jóváhagyásra a szállítás előtt.

A vízililiomok – Zöld tükröződések – Claude Monet

Mi látható a vásznon?

A vászon rendkívül elnyújtott és alacsony: a szélessége nagyjából négy és félszerese a magasságának. Csak a víz felszíne látszik, felülről és kissé rézsútosan nézve. A bal szélen a levelek sötét tömeggé sűrűsödnek, az alsó sávban tovább húzódnak a közép felé, a jobb szélen pedig újra széles szigetté állnak össze. Közöttük nagy, csaknem üres felülete marad a nyílt víznek, amely a felső felében a legsötétebb, ott kékes feketébe hajlik. A bal harmadon hosszú, függőleges sávokban hűvösebb kék ereszkedik alá: ezek a parton növő fűzfák tükröződései, amelyek úgy vannak megfestve, hogy maga a part sehol nem bukkan elő. A virágok egyenként szórtak: fehérek, halványrózsaszínek és néhány sárga, mindegyik rövid, vastag ecsetérintésként ül a vászon fölött. Ennek az olajfestménynek nincs sem látóhatára, sem tópartja, így a szemnek nincs mihez mérnie a távolságot.

Miért ilyen széles a vászon?

Mert nem a falra szánt dísznek készült, hanem magának a falnak. A múzeumi nyilvántartás ezt szokatlan pontossággal írja le: két, egymáshoz illesztett olajpanelről van szó, falra ragasztott vásznon. Monet olyan terembe festette ezeket a paneleket, amelyet még csak ezután kellett felépíteni, és 1922-ben a francia államnak adományozta őket. A nyolc és fél méter tehát építészeti méret, nem festőállványé. Egy lakás számára ez két dolgot jelent. Először is meg kell tartani az oldalarányt, különben az egész hatás elvész: éppen a hosszúság az, ami a nézőt lassú olvasásra kényszeríti, az egyik végtől a másikig, ahelyett hogy egyetlen pillantással átfogná. Másodszor a mi legnagyobb méretünk, a 350 cm is az eredeti hossz felénél rövidebb marad, vagyis a mi változatunk sűrített kivágat, nem pedig eredeti nagyságú másolat.

Mi hiányzik erről a vászonról?

Nincs ég, nincs látóhatár, nincs part, nincs csónak, nincs híd és nincs ember. A múzeum a saját tárgymutatójában tájat, virágot, vízililiomot, vizet, kertet, növényzetet, tavat és tükröződést sorol fel: a felsoroltak között egyetlen személy sem szerepel. Ez nem véletlen és nem is befejezetlenség: az a művészi festmény, amely minden tájékozódási pontot elvesz, arra kényszeríti a nézőt, hogy csak a felületet figyelje. A fűzfák tükröződései ebben döntőek. Ők az egyetlen nyoma a vízen kívüli világnak, mégis a víz részeként vannak megfestve, nem pedig valami másnak a visszaverődéseként. Ami egy szokásos jelenetben a háttér volna, azt itt ugyanabba a síkba nyomta a festő, mint az előteret, és éppen ezért hat az egész inkább egyenesen lefelé irányuló pillantásnak, mint tájnak.

Adatok a múzeumi nyilvántartásból

A mű a párizsi musée de l’Orangerie-ban INV 20102 leltári számon szerepel. A leltárban a „Reflets verts” címet viseli, további címként pedig a „Les Nymphéas” szerepel. A méretek ott 200 magasságként és 850 cm hosszúságként állnak; a mi táblázatunkban a szélesség áll elöl. Anyagként olajfesték, fa és vászon van megadva, ábrázolt helyszínként Giverny. Évszámot szándékosan nem adunk meg. Maga a múzeum az „1914 és 1926 között” tartományt írja, a Wikidata dátuma évszázadra és nem évre pontos, két határértéke pedig éppen 1914 és 1926. Ahol a források nem értenek egyet az évben, azt a tartományt közöljük, amelyet az intézmény állít, és nem olyan évszámot, amelyet senki sem állít.

A mű útja a festőtől az Orangerie-ig

A múzeumi nyilvántartás három állomást sorol fel, többet nem. 1922-ben a mű a festő adományaként a francia állam tulajdonába került; az adományozási okirat kelte 1922. április 12., az adományozás jóváhagyásáról szóló rendeleté pedig ugyanazon év június 14. Ezután a párizsi musée du Luxembourg következik. 1927-ben a mű a musée de l’Orangerie-ba került, ahol ma is található. A szerzés módja adományozásként, a szerzés éve 1922-ként van rögzítve. Ami az állomások közül hiányzik — hogy pontosan mikor hagyták el a panelek a festő műhelyét és hol voltak a közbeeső években — arról a nyilvántartás hallgat, ezért mi is hallgatunk róla.

A motívum Monet nálunk kapható munkái között

Ugyanabból a ciklusból és ugyanabból a párizsi gyűjteményből való A vízililiomok – Tiszta reggel fűzfákkal; a múzeum INV 20106 leltári számon tartja nyilván, mérete 1275 x 200 cm, és három egymáshoz illesztett panelből áll, ahogyan az a múzeumi nyilvántartásából kiderül. Ugyanezt a tavat négyzetes formátumban és sűrűbb levélzettel mutatja a Vízililiomok. A lila változatot függőleges fűzfatükröződésekkel a Kék vízililiomok kínálja. Ha a jelenetbe építészet is kerül, abból lesz A tavirózsató (Japán híd). Mind a négy munkát kézzel festjük, ugyanabban a méretválasztékban.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Az első fotón a felület közelről látszik: a festék a vászon szövése fölött áll, és a virágok szemmel láthatóan vastagabbak a körülöttük lévő víznél. Éppen ezt nem tudja a nyomat: a nyomtatott vászonra festett festmény minden színt egyformán vékony rétegben terít el, ezért a víz és a virág egyformán csillog. A második fotón ugyanaz a mű az étkezősarokban függ, balról rézsútosan fotózva, úgy hogy a keret a mélységbe fut: széles sötét keret a vászon mellett keskeny arany léccel, mellette falióra és világító vitrin poharakkal. A harmadik fotón ugyanez az elrendezés szemből látszik, az étkezőasztal fölött átnézve, a vászon előtt pedig két függeszték világít — ugyanaz a mű, két nézőpont, és csak a kettő együtt mutatja meg, hogyan viselkedik egy ilyen hosszú munka egy valódi falon. Mindhárom fotó azt mutatja, amit megkap: ecsettel festett vásznat, amelyet a szállítás előtt lefotóztunk.

A mellékelt ötvenmásodperces felvétel a motívum kész, már bekeretezett vásznát mutatja fa festőállványon a műhelyünkben, keretminták között.

Melyik méret melyik falra?

Rövid válasz: 216 x 50 cm háromszemélyes kanapé fölé, 260 x 60 cm szélesebb ülőgarnitúra fölé, 130 x 30 cm az előszobába. Hat méret áll rendelkezésre. A 130 x 30 cm és a 175 x 40 cm vízszintes hangsúly egy keskenyebb ágy fölött vagy átjáróban; a 216 x 50 cm és a 260 x 60 cm a szokásos méret ülőgarnitúra fölé; a 305 x 70 cm és a 350 x 80 cm a nagy üres falra való, ahol a vászon mellett legalább még fél méter nyugodt fal marad mindkét oldalon. Ez a motívum elbírja, sőt meg is kívánja a szokásosnál alacsonyabb felfüggesztést, mert a jelenetet felülről lefelé nézzük. Mivel a színskála sötét és hideg, világos falat és inkább meleg, mint hideg megvilágítást kíván; gyengén megvilágított sarokban az egyes virágok összeolvadnak a vízzel, és csak sötét felület marad.

Milyen magasra akassza a festményt: a vászon közepét a szokásos 150 cm-nél valamivel alacsonyabbra, nagyjából egy ülő ember tekintetének magasságába. A jelenet felülről néz a vízre, ezért a szemmagasság alatt jobban működik, mint fölötte.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Ha a hat méret egyike sem illik a terébe, abban a méretben festjük meg a művet, amelyet Ön ad meg — küldje el a szélességet és a magasságot, mi pedig megadjuk az árat és a határidőt. Az egyedi méret megtartja az oldalarányt, ami ilyen elnyújtott formátumnál fontosabb, mint bármelyik másiknál: ha a magasság csak néhány centiméterrel nő, a jelenet azonnal megszűnik vízsávként hatni, és közönséges tájjá válik. A vászon fa vakkeretre van feszítve, a szélei megfestve, ezért keret nélkül sem tűnik befejezetlennek. Illik hozzá keskeny sötét léc vagy sötétzöld arany belső léccel, amilyet a felvételeinken lát; a széles világos keret ennél a motívumnál elveszi a víz mélységét.

Szállítás és garancia

A mű az Európai Unió tizenhat országába utazik — többek között Magyarországra, Szlovéniába, Horvátországba, Ausztriába, Németországba és Olaszországba — védőfóliába csomagolva és szilárd csomagolásban, a legnagyobb méreteknél megfelelő hosszúságú ládában. A készítési idő 15-45 nap, a legnagyobb méreteknél inkább a felső határhoz közel. A kész vászonról a szállítás előtt fotót küldünk: ha azon valami nem stimmel, javítunk, amíg a mű még a műhelyben van. Monet további motívumait a Claude Monet galériában találja, a festésről és a motívumválasztásról pedig a blogunkban írunk.

Ha ajándékba szánja a festményt, és nem biztos a méretben, erre az esetre ott az ajándékutalvány: a megajándékozott maga dönti el a méretet és a témát.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

A párizsi musée de l’Orangerie-ban, INV 20102 leltári számon. Mivel a vászon a falra van ragasztva, a múzeum nem mozgatja úgy, mint egy szokásos festőállványra való munkát.

Van rajta ember?

Nincs. A múzeum tárgymutatója tájat, virágot, vízililiomot, vizet, kertet, növényzetet, tavat és tükröződést sorol fel — egyetlen személyt és egyetlen épületet sem.

Mit mond a mű egyetlen mondatban?

Hogy Monet nyolc és fél méternyi vízfelületet vágott ki a tóból, és mindent eltávolított, amihez mérni lehetett volna.

Eladó az eredeti, és mennyit ér?

Nem eladó. 1922 óta állami tulajdon, mert a festő Franciaországnak adományozta, ezért nincs piaci ára, amelyet megadhatnánk.

• Motívum. A giverny-i tó nyolc és fél méter széles kivágata: levélzet a két végén, nyílt sötét víz középen, függőleges fűzfatükröződések a bal harmadon.
• Eredeti. Olaj vásznon, két egymáshoz illesztett panel, 850 x 200 cm, 1914 és 1926 között, musée de l’Orangerie, ltsz. INV 20102.
• A miénk. Hat méret vagy egyedi méret, 130 x 30-tól 350 x 80 cm-ig; a legnagyobb is rövidebb az eredeti felénél.
• Érdemes tudni. A múzeum nem ad meg évszámot — 1914 és 1926 közötti tartományt ír, és ezt a tartományt közöljük mi is.