Claude Monet – Pipacsmező Argenteuil közelében

Pipacsmező Argenteuil közelében Monet 1873-as vászna: piros pipacsokkal borított domboldal, kék napernyős nő és egy gyermek, akik áthaladnak rajta, fölöttük pedig magas ég szórt felhőkkel. Az eredetit a párizsi Musée d’Orsay őrzi. Nálunk ebből kézzel festett reprodukció készül, olaj vásznon, kilenc méretben vagy az Ön méretére, a kész mű fotójával jóváhagyásra a feladás előtt.

Pipacsmező Argenteuil közelében – Claude Monet

Mi látható rajta?

Nyári délután a domboldalon Argenteuil fölött, ahol Monet akkoriban lakott. A bal szélről pipacsmező ereszkedik le a lejtőn, és rajta két alak jön lefelé: sötétkék napernyős nő és előtte szalmakalapos gyermek. Jobbra világos fű terül el, a látóhatár mentén fasor, közte piros tetős ház. Ennek az olajfestménynek nincs sem eseménye, sem története — egy séta feljegyzése, és éppen ezért tartja nyilván a múzeum második néven is: La promenade. Argenteuil akkoriban hétvégi hely volt, negyedórányi vonatútra Párizstól, és éppen ezért van a réten látható két alak sétához öltözve, nem munkához: ez nem falu, hanem kirándulás.

Mi van a vásznon?

Bal oldalt fent, a domb élén, még két alak áll, kisebbek az elsőknél: ugyanaz a nő és ugyanaz a gyermek, másodszor megfestve, magasabban és távolabb. Ettől a rét útként olvasható, nem felületként — a tekintet a felső pártól az alsóig megy, és közben bejárja a távolságot. A pipacsok nincsenek megrajzolva, hanem külön-külön piros érintésként kerültek fel, bal lent sűrűbben, a közép felé ritkábban; közöttük a fű zöld, sárga és helyenként kékes. Az ég a felső harmadot foglalja el, széles fehér és kék vonásokkal festve. Az impresszionista festmény itt két ellentétből épül: a látóhatár nyugodt vízszinteséből és az alatta szétszórt, nyugtalan vörösből. A pipacs egyébként gyomnövény: a gabonatáblák szélén nő magától, nem ültetik. Amit itt látunk, tehát nem kert, hanem az, ami a mezőn magától megjelenik.

Miért fontos ez a mű?

Mert azok közé tartozott, amelyeket Monet az első impresszionista kiállításon bemutatott. Akkoriban szokatlan mű volt: kidolgozott arcok nélkül, rajz nélkül, olyan virágokkal, amelyek csak piros pöttyök. Az a művészi festmény, amely nem mesél és nem fejez be, az 1874-es látogatónak nehéz volt; ma éppen ez a könnyedség az oka annak, hogy a motívum oldottnak hat, nem réginek. Az a kiállítás, amelyen először szerepelt, az volt, amely nevet adott az irányzatnak: 1874 tavaszán, Nadar párizsi műtermében, zsűri és díjak nélkül. A harmincegynéhány kiállító közül jóformán senki nem adott el semmit.

Kik az alakok a réten?

A múzeum megnevezi őket, saját fenntartással, amely nem a miénk: a napernyős fiatal nő és az előtérben lévő gyermek a leírás szerint „sans doute”, vagyis alighanem Camille, a festő felesége, és fiuk, Jean. Ennél többet a múzeum nem mond, és mi sem. Más viszont biztos: az alakok kétszer vannak a vásznon, lent nagyban és fent kicsiben, és éppen ez az ismétlés adja a mű mozgását. A másoló ezért nem festheti meg a két párt egyforma hangsúllyal — a felsőnek épp csak jelzésnek kell maradnia. A második cím, a La promenade, ugyanezt mondja: a mű tárgya nem a mező, hanem az, hogy valaki végigmegy rajta.

Monet melyik Argenteuil-je ez?

Argenteuil Monet legtöbbet festett helye: az ottani hét év alatt több száz vászon született. A folyóparti séta — A sétány Argenteuil közelében; a Szajnát átívelő vasúti híd — A híd Argenteuil-nál; a medence vitorlásai — Az argenteuil-i medence. Később Givernyben más léptékben tért vissza a pipacsokhoz — Pipacsmező (Giverny). Óvatosan a kereséssel: a Metropolitan Pipacsmezők Argenteuil mellett című vászna másik mű, két évvel későbbi, és nincsenek rajta alakok az előtérben. Argenteuil ma Párizs elővárosa, a folyópart beépült, és a domboldal, amelyen ez a mező volt, régen eltűnt; a vászon így annak a tájnak az egyetlen fennmaradt alakja, amelyet megfestett.

Hogyan készül a mi kézzel festett változatunk?

Előbb az ég, azután a fű, és csak legvégül a pipacsok — mindegyik önálló érintésként, rajz nélkül alatta. Éppen itt válnak el a kézi másolatok: ha a pipacsok egyenletesen oszlanak el, a mező mintázattá válik; ha úgy oszlanak el, mint az eredetin, fészkekben és üres foltokban, rét marad. Az első fotón a kész mű szürkésbarna lécben áll, széles krémszínű belső szegéllyel, még védőfóliába csomagolva, a műhelyünk asztalán — így látja, hogyan hat a motívum kerettel, és hogyan készül a feladásra.

Melyik méret melyik falra?

Röviden: nappaliba 100 x 80 cm, kisebb falra 65 x 50 cm, ami egyben az eredeti mérete is, nagy falra 130 x 100 vagy 150 x 120 cm. A nappali festmény foglalja el a kanapé vagy a komód szélességének nagyjából kétharmadát. A közepes méretek, 80 x 60, 90 x 70 és 110 x 90 cm, a hálószobák és étkezők többségét lefedik. A vászonra festett festmény ezzel a motívummal világos és barátságos, ezért keskeny előszobát is elbír, ahol közelről nézik és látszanak az egyes érintések. A 65 x 50 cm-es méret azért érdemel külön figyelmet, mert pontosan akkora, mint az eredeti: aki a párizsi vászon léptékét szeretné a falán, azt válassza.

Egyedi méret, vakráma és keret

Ha a felsorolt méretek közül egyik sem felel meg, egyedi méretben festjük meg — küldje el a szélességet és a magasságot, és megírjuk az árat és a határidőt. Az eredeti 65,3 x 50 cm, ami körülbelül 1,31 : 1 arány. A vászon fa vakrámára van feszítve, a szélek befestve, ezért keret nélkül sem hat befejezetlennek. A fotón szürkésbarna lécben, krémszínű szegéllyel látható; ehhez a motívumhoz a világos natúr lécek is jól illenek.

Szállítás és garancia

Magyarországra, Szlovéniába, Horvátországba, Ausztriába, Németországba és Olaszországba szállítunk, védőfóliába csomagolva, kemény dobozban — pontosan úgy, ahogyan a fotón látszik. Feladás előtt elküldjük a kész mű fotóját; ha azon valami nem stimmel, javítunk, mielőtt elhagyja a műhelyt. Monet további motívumai a Claude Monet galériában találhatók, a festésről és a motívumválasztásról pedig a blogunkban írunk.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

A párizsi Musée d’Orsay-ban, RF 1676 leltári szám alatt. A múzeum 1906-ban kapta Étienne Moreau-Nélaton adományából.

Melyik évből való?

1873-ból. A múzeum a méretet is megadja, 50 cm magasság és 65,3 cm szélesség, valamint a technikát, olaj vásznon.

A „Coquelicots ; La promenade” ugyanaz a mű?

Igen, és ez a hivatalos név, amelyet a múzeum vezet: a mű egyszerre két címet visel. Angolul Poppies near Argenteuil, szlovénul Maki pri Argenteuilu, horvátul Makovi kod Argenteuila, németül Mohnfeld bei Argenteuil, olaszul pedig Papaveri vicino ad Argenteuil.

Ez nyomat?

Nem. Minden darab kézzel festett másolat, olaj vásznon, kifejezetten a megrendelésre készül. A fotón látszik, hogy a vonások a felület fölött állnak; a nyomtatott reprodukció sima.

Melyik méretet válasszam?

Ha az eredeti méretében szeretné, válassza a 65 x 50 cm-t. Egyébként mérje meg a fal alatti bútor szélességét, és vegye annak nagyjából kétharmadát.

Kaphatok olyan méretet, amely nincs a listán?

Igen. Az egyedi méret nálunk megszokott; küldje el a kívánt szélességet és magasságot, mi pedig még a kezdés előtt megírjuk az árat és a határidőt.

Hogyan szállítják?

Vakrámára feszítve, védőfóliába csomagolva, kemény dobozban. Ha keretet is rendelt, a mű már nálunk keretbe kerül, ahogyan a fotón is.

Miért szerepelnek az alakok kétszer?

Mert Monet nem jelenetet festett, hanem az azon átvezető utat. Az alsó pár közel van és nagy, a felső távol és kicsi; közöttük olyan távolság van, amelyet a tekintet bejár. Ha csak egy pár volna, a rét felület maradna.

Milyen magasra akasszam?

A vászon közepe legyen körülbelül 150 cm-re a padlótól. A motívum fekvő és nyugodt, ezért ne akassza túl magasra.

Tényleg csak pöttyök a pipacsok?

Igen — közelről alaktalan piros érintések. Csak két méter távolságból állnak össze virággá, és 1874-ben éppen ez váltotta ki a legtöbb vitát.

Ajándéknak megfelel?

Igen, és ha nem szeretné kiválasztani a méretet, van ajándékutalvány — a megajándékozott maga választ motívumot és méretet.

• Kézzel festve. Olaj vásznon, nyomat és gépi felrakás nélkül.
• Kilenc méret vagy egyedi. 50 x 40-től 150 x 120 cm-ig, köztük a 65 x 50 cm, az eredeti mérete.
• Fotó a feladás előtt. A kész, bekeretezett művet látja, mielőtt elhagyja a műhelyt.
• Múzeumi adatok. Az év, a méret és a leltári szám úgy szerepel, ahogyan a Musée d’Orsay nyilvántartja.