Claude Monet – Pipacsmező Argenteuil közelében

Pipacsmező Argenteuil közelében Monet 1873-as vászna: piros pipacsokkal borított domboldal, kék napernyős nő és egy gyermek, akik áthaladnak rajta, fölöttük pedig magas ég szórt felhőkkel. Az eredetit a párizsi Musée d’Orsay őrzi. Nálunk ebből kézzel festett reprodukció készül, olaj vásznon, kilenc méretben vagy az Ön méretére, a kész mű fotójával jóváhagyásra a feladás előtt.

Pipacsmező Argenteuil közelében – Claude Monet

Mi látható rajta?

Nyári délután a domboldalon Argenteuil fölött, ahol Monet akkoriban lakott. A bal szélről pipacsmező ereszkedik le a lejtőn, és rajta két alak jön lefelé: sötétkék napernyős nő és előtte szalmakalapos gyermek. Jobbra világos fű terül el, a látóhatár mentén fasor, közte piros tetős ház. Ennek az olajfestménynek nincs sem eseménye, sem története — egy séta feljegyzése, és éppen ezért tartja nyilván a múzeum második néven is: La promenade. Argenteuil akkoriban hétvégi hely volt, negyedórányi vonatútra Párizstól, és éppen ezért van a réten látható két alak sétához öltözve, nem munkához: ez nem falu, hanem kirándulás.

Mi van a vásznon?

Bal oldalt fent, a domb élén, még két alak áll, kisebbek az elsőknél: ugyanaz a nő és ugyanaz a gyermek, másodszor megfestve, magasabban és távolabb. Ettől a rét útként olvasható, nem felületként — a tekintet a felső pártól az alsóig megy, és közben bejárja a távolságot. A pipacsok nincsenek megrajzolva, hanem külön-külön piros érintésként kerültek fel, bal lent sűrűbben, a közép felé ritkábban; közöttük a fű zöld, sárga és helyenként kékes. Az ég a felső harmadot foglalja el, széles fehér és kék vonásokkal festve. Az impresszionista festmény itt két ellentétből épül: a látóhatár nyugodt vízszinteséből és az alatta szétszórt, nyugtalan vörösből. A pipacs egyébként gyomnövény: a gabonatáblák szélén nő magától, nem ültetik. Amit itt látunk, tehát nem kert, hanem az, ami a mezőn magától megjelenik.

Miért fontos ez a mű?

Mert azok közé tartozott, amelyeket Monet az első impresszionista kiállításon bemutatott. Akkoriban szokatlan mű volt: kidolgozott arcok nélkül, rajz nélkül, olyan virágokkal, amelyek csak piros pöttyök. Az a művészi festmény, amely nem mesél és nem fejez be, az 1874-es látogatónak nehéz volt; ma éppen ez a könnyedség az oka annak, hogy a motívum oldottnak hat, nem réginek. Az a kiállítás, amelyen először szerepelt, az volt, amely nevet adott az irányzatnak: 1874 tavaszán, Nadar párizsi műtermében, zsűri és díjak nélkül. A harmincegynéhány kiállító közül jóformán senki nem adott el semmit.

Kik az alakok a réten?

A múzeum megnevezi őket, saját fenntartással, amely nem a miénk: a napernyős fiatal nő és az előtérben lévő gyermek a leírás szerint „sans doute”, vagyis alighanem Camille, a festő felesége, és fiuk, Jean. Ennél többet a múzeum nem mond, és mi sem. Más viszont biztos: az alakok kétszer vannak a vásznon, lent nagyban és fent kicsiben, és éppen ez az ismétlés adja a mű mozgását. A másoló ezért nem festheti meg a két párt egyforma hangsúllyal — a felsőnek épp csak jelzésnek kell maradnia. A második cím, a La promenade, ugyanezt mondja: a mű tárgya nem a mező, hanem az, hogy valaki végigmegy rajta.

Monet melyik Argenteuil-je ez?

Argenteuil Monet legtöbbet festett helye: az ottani hét év alatt több száz vászon született. A folyóparti séta — A sétány Argenteuil közelében; a Szajnát átívelő közúti híd — A híd Argenteuil-nál; a medence vitorlásai — Az argenteuil-i medence. Később Givernyben más léptékben tért vissza a pipacsokhoz — Pipacsmező (Giverny). Óvatosan a kereséssel: a Metropolitan Pipacsmezők Argenteuil mellett című vászna másik mű, két évvel későbbi, és nincsenek rajta alakok az előtérben. Argenteuil ma Párizs elővárosa, a folyópart beépült, és a domboldal, amelyen ez a mező volt, régen eltűnt; a vászon így annak a tájnak az egyetlen fennmaradt alakja, amelyet megfestett. Monet argenteuil-i kertje 1872-ben, egy fiatal nővel, aki a fűben olvas, miközben a napfény átszűrődik a lombon: Tavasz.

Hogyan készül a mi kézzel festett változatunk?

Előbb az ég, azután a fű, és csak legvégül a pipacsok — mindegyik önálló érintésként, rajz nélkül alatta. Éppen itt válnak el a kézi másolatok: ha a pipacsok egyenletesen oszlanak el, a mező mintázattá válik; ha úgy oszlanak el, mint az eredetin, fészkekben és üres foltokban, rét marad. Az első fotón a kész mű szürkésbarna lécben áll, széles krémszínű belső szegéllyel, még védőfóliába csomagolva, a műhelyünk asztalán — így látja, hogyan hat a motívum kerettel, és hogyan készül a feladásra.

Minden darab kézzel festett másolat, olaj vásznon, kifejezetten a megrendelésre készül. A fotón látszik, hogy a vonások a felület fölött állnak; a nyomtatott reprodukció sima.

Melyik méret melyik falra?

Röviden: nappaliba 100 x 80 cm, kisebb falra 65 x 50 cm, amely az eredetinél 3 mm-rel keskenyebb, nagy falra 130 x 100 vagy 150 x 120 cm. A nappali festmény foglalja el a kanapé vagy a komód szélességének nagyjából kétharmadát. A közepes méretek, 80 x 60, 90 x 70 és 110 x 90 cm, a hálószobák és étkezők többségét lefedik. A vászonra festett festmény ezzel a motívummal világos és barátságos, ezért keskeny előszobát is elbír, ahol közelről nézik és látszanak az egyes érintések. A 65 x 50 cm-es méret azért érdemel külön figyelmet, mert az eredetinél mindössze 3 mm-rel keskenyebb, magasságban pedig megegyezik vele: aki a párizsi vászon léptékét szeretné a falán, azt válassza.

Milyen magasra akassza a festményt: a vászon közepe legyen körülbelül 150 cm-re a padlótól. A motívum fekvő és nyugodt, ezért ne akassza túl magasra.

Egyedi méret, vakráma és keret

Ha a felsorolt méretek közül egyik sem felel meg, egyedi méretben festjük meg — küldje el a szélességet és a magasságot, és megírjuk az árat és a határidőt. Az eredeti 65,3 x 50 cm, ami körülbelül 1,31 : 1 arány. A vászon fa vakrámára van feszítve, a szélek befestve, ezért keret nélkül sem hat befejezetlennek. A fotón szürkésbarna lécben, krémszínű szegéllyel látható; ehhez a motívumhoz a világos natúr lécek is jól illenek.

Szállítás és garancia

Magyarországra, Szlovéniába, Horvátországba, Ausztriába, Németországba és Olaszországba szállítunk, védőfóliába csomagolva, kemény dobozban — pontosan úgy, ahogyan a fotón látszik. Feladás előtt elküldjük a kész mű fotóját; ha azon valami nem stimmel, javítunk, mielőtt elhagyja a műhelyt. Monet további motívumai a Claude Monet galériában találhatók, a festésről és a motívumválasztásról pedig a blogunkban írunk.

Ha ajándékba szánja a festményt, és nem biztos a méretben, erre az esetre ott az ajándékutalvány: a megajándékozott maga dönti el a méretet és a témát.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

A párizsi Musée d’Orsay-ban, RF 1676 leltári szám alatt. A múzeum 1906-ban kapta Étienne Moreau-Nélaton adományából.

Melyik évből való?

1873-ból. A múzeum a méretet is megadja, 50 cm magasság és 65,3 cm szélesség, valamint a technikát, olaj vásznon.

Miért szerepelnek az alakok kétszer?

Mert Monet nem jelenetet festett, hanem az azon átvezető utat. Az alsó pár közel van és nagy, a felső távol és kicsi; közöttük olyan távolság van, amelyet a tekintet bejár. Ha csak egy pár volna, a rét felület maradna.

Mit jelent a festmény?

Nem mesél történetet, és önmagán túl semmire sem utal. Monet egy nyári délután fényét és színeit festette meg az Argenteuil fölötti réten, ahol akkoriban élt; az alakok kevésbé fontosak, mint a körülöttük lévő pipacsok piros ecsetérintései.

• Kézzel festve. Olaj vásznon, nyomat és gépi felrakás nélkül.
• Kilenc méret vagy egyedi. 50 x 40-től 150 x 120 cm-ig, köztük a 65 x 50 cm, amely az eredetinél 3 mm-rel keskenyebb.
• Fotó a feladás előtt. A kész, bekeretezett művet látja, mielőtt elhagyja a műhelyt.
• Múzeumi adatok. Az év, a méret és a leltári szám úgy szerepel, ahogyan a Musée d’Orsay nyilvántartja.