Claude Monet – A roueni katedrális, a portál

A roueni katedrális, a portál Monet washingtoni National Gallery of Art-beli vásznának kézzel festett reprodukciója: a homlokzat a vászon teljes magasságát kitölti és kissé balra fordul, a nagy portál fölött sötét, kerek rózsaablak függ, amelyet az oromzat csúcsa elmetsz, az égből pedig csak egy sáv marad a felső szélen. Az eredeti 65,9 x 100,1 cm, olaj vásznon, leltári száma 1963.10.49. A múzeum 1894-re keltezi, a bal alsó sarokban a szignó »Claude Monet 94« alakban olvasható. Nyolc méretben vagy az Ön méretére festjük meg, a kész mű fotójával jóváhagyásra, még a feladás előtt.

A roueni katedrális, a portál – Claude Monet

Mi látható a vásznon?

Fölfelé nézünk egy templom homlokzatára, amely az álló vászon teljes magasságán átér. A fal kissé balra fordul, tőlünk el, így a jobb oldal mélységbe hátrál. A közepet a főbejárat foglalja el: téglalap alakú ajtó, csúcsíves boltívek sorába mélyítve, amelyek lépcsőzetesen egy keskeny, magas háromszögű oromzatba emelkednek.

Ennek az oromzatnak a csúcsa átfedi a fölötte lévő kerek rózsaablakot. A rózsaablak sötét, csaknem kékesszürke, és az egész vászon legsötétebb felülete; pontosan olyan széles, mint alatta a portál. Oldalt tornyocskák emelkednek, amelyeket a felső szél elvág, így sehol sem látszik, hol érnek véget.

Égbolt alig van. Csak egy sáv marad neki a felső szélen, fehér és halványkék vonásokra törve, egységes felület nélkül. A kő nem szürke: azúrkék, barackszínű, szürkéslila és tevebarna rétegekből áll, amelyek közelről önálló ecsetvonásokra bomlanak, távolról pedig újra fallá állnak össze.

Egy dolgot a múzeum leírása nem említ, a vásznon viszont könnyen megtaláljuk: az oromzat csúcsa és a nagy ív teteje között kicsi, kerek ablak ül, halvány gyűrű meleg arany maggal.

Mi áll a vásznon?

Bal alul, közvetlenül a szél fölött, sötét vörösbarna színnel áll a szignó. Claude Monet olvasható, utána két számjegy, 94. Előttük nincs hiányjel, és előttük nincs ezres.

Ugyanezt közli a múzeum, amely a feliratok rovatába »lower left: Claude Monet 94« alakot ír. A múzeumi átirat és a vászon tehát egyezik a sarokban, a névben és az évszámban. Ez nem magától értetődő: ugyanennek a múzeumnak a szomszédos vásznán már a sarok sem egyezik.

Miért 1894 áll itt, korábban pedig 1893?

A múzeum oldala a cím alatt az 1894-es évszámot viseli.

Az intézmény, amely a művet őrzi, megelőzi az adatbázist, és ezúttal egy harmadik tanú is mellette áll: maga a vászon. A szignó 94-gyel végződik, nem 93-mal, a múzeum így írja át, és mi is így olvassuk. Két tanúság egy ellen, ezért a táblázatban most 1894 szerepel.

Mit mond a méretről a múzeum leírása?

A művet a washingtoni National Gallery of Art őrzi 1963.10.49 leltári számon. A méreteket magasság szor szélesség sorrendben közli, 100,1 x 65,9 cm, mellette hüvelykben is; a mi táblázatunk a szélességet teszi első helyre, ezért itt 65,9 x 100,1 cm olvasható. Kerettel 88,3 x 121,6 cm-t ad meg.

Két vászon, amelyet maga a múzeum is felcserélt

Ugyanez a múzeum őriz még egy roueni homlokzatot, 1963.10.179 számon, Rouen Cathedral, West Façade, Sunlight címmel. Mérete 100,1 x 65,8 cm, tehát egy milliméterrel keskenyebb a miénknél; a múzeum ugyanúgy 1894-re keltezi, ugyanúgy Chester Dale gyűjteményéből érkezett, és ugyanabban a 80-as teremben függ. Méret alapján nem választhatók szét.

Hogy ez nem elméleti veszély, azt a múzeum mondja ki saját irodalomjegyzékében. Az 1980-as kiállítási katalógus a 28-as szám alatt rossz táblát közölt, az 1963.10.179-ét. A múzeum saját European Paintings katalógusa pedig 1985-ben, ahogy ott olvasható, az 1963.10.49 tábláját az 1963.10.179 szócikke mellé nyomtatta, és fordítva. Mindkét megjegyzés a múzeum oldalán áll; nem a mi olvasatunk.

Négy dolog választja el őket, és mind a négy ott áll azokban a szövegekben, amelyeket a múzeum mindkét adatlapon „Visual Description” címmel tesz közzé. A mi vásznunk bal alul van szignálva, hiányjel nélkül; a rózsaablak sötét; az ég fehér és halványkék vonásokra törik; alak nincs rajta. A másik vászon jobb alul van szignálva, hiányjellel az évszám előtt; rózsaablaka nem sötét; ege egységes, halvány lazúrkék mező; a bal alsó sarok közelében pedig néhány apró vonás áll, amelyet a múzeum kicsiny alakokként olvas. Felvételünk mind a négy ponton az elsővel egyezik.

Melyik roueni katedrálisunk melyik?

Roueni homlokzatból hatot árulunk. Öt Párizsban van, ez az egy Washingtonban, és ez a leggyorsabb módja annak, hogy megkülönböztesse őket.

A párizsi múzeumban található A roueni katedrális, szürke idő RF 1999 számon, 65,4 x 100,2 cm; A roueni katedrális, reggeli nap RF 2000 számon, 63 x 92,2 cm; A roueni katedrális, a kapuzat szemből RF 2779 számon, 74 x 107 cm; A roueni katedrális, a kapuzat és a Saint-Romain torony RF 2001 számon, 73,2 x 106,5 cm; és A roueni katedrális, a portál és a Saint-Romain-torony teljes napfényben RF 2002 számon, 73,5 x 107 cm.

Aki egy meghatározott vásznat keres, a leltári számot nézze, ne a címet. Ebben a sorozatban a címek ismétlődnek, a számok nem.

Kié volt, mielőtt Washingtonba került?

A múzeum közzéteszi a tulajdonosok láncát, és abban az árverést is megnevezi. A vászon a festőtől James F. Suttonhoz (meghalt 1915-ben) kerül New Yorkba; halála után a felesége örökli; azután a New York-i American Art Association házánál tartott Sutton-árverésre jut, 1933. október 26-án, 58-as tételként, ahol a connecticuti Greenwichből való Wilbur L. Cummings veszi meg; 1935-ben ő eladja Chester Dale-nek (1882–1962) New Yorkba; 1963-ban pedig a múzeum megkapja Dale hagyatékával.

A festő és a múzeum között tehát négy magántulajdonos áll. Nyilvánosan először 1895-ben állították ki Durand-Ruelnél Párizsban, 20-as szám alatt, egy évvel később pedig New Yorkban, a The American Art Galleries házában, Marvelous Paintings of Cathedral Rouen by Claude Monet címmel rendezett tárlaton; ehhez a múzeum megjegyzi, hogy a katalógusszám bizonytalan.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden megrendelést külön fest meg egy festő, olajjal pamut- vagy lenvászonra. Így készül minden vászonra festett festmény nálunk, nyomat és gépi lépés nélkül. Ez a művészi festmény a kőben igényes: a falnak különálló ecsetvonások mozaikjának kell maradnia, különben a homlokzat egyenletes szürke felületté roskad, és a napszak eltűnik.

A második próba a rózsaablak. A vászon legsötétebb pontjának kell maradnia, különben a közép kivilágosodik, és az épület elveszti a súlyát. Az ilyen impresszionista festmény nem tűri az erős fényezést, ezért nálunk az olajfestmény matt marad.

Melyik méret melyik falra?

Nyolc méret áll rendelkezésre, 40 x 60-tól 130 x 200 cm-ig, és ezúttal nem egyetlen válasz van. Nagyság szerint a 70 x 110 cm a legközelebbi, 4,1 cm-rel szélesebb és 9,9 cm-rel magasabb a washingtoni vászonnál. Arány szerint a 99 x 151 cm a legközelebbi, 1,5253 az eredeti 1,5190-ével szemben.

Keskenyebb falra marad a 60 x 90 cm, lépcsőházba vagy nagy falra a 130 x 200 cm. Irodába való festmény gyanánt a motívum jól működik, mert nincs rajta sem arc, sem tekintet, amely figyelmet követelne. Minden méret ott áll a terméknél a Claude Monet galériánkban.

Milyen magasra akassza a festményt: a közepe a padló fölött körülbelül 150 cm-re, hogy a portál szemmagasságban maradjon, a rózsaablak pedig fölötte.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Olyan mérethez, amely nincs a listán, az egyedi méret az egyetlen út; írja meg nekünk a szélességet és a magasságot. A vászon vakkeretre feszítve vagy tubusba tekerve érkezik. A keret nincs az árban; a múzeumé 88,3 x 121,6 cm, tehát jóval szélesebb a vászonnál.

Szállítás és jótállás

Az elkészítés két-három hetet vesz igénybe, a legnagyobb méreteknél néhány nappal többet. Ha a munka sérülten érkezik, vagy szemmel láthatóan eltér a jóváhagyott fotótól, kicseréljük vagy visszatérítjük az árát. A kézzel festett másolat nem gyári termék, és az ecsetkezelés apró eltérései várhatók; a sérülés nem az.

Ha ajándékba szánja a festményt, és nem biztos a méretben, erre az esetre ott az ajándékutalvány: a megajándékozott maga dönti el a méretet és a témát.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

Washingtonban, a National Gallery of Art gyűjteményében, 1963.10.49 számon, a nyugati épület főszintjének 80-as termében.

Melyik épületet ábrázolja?

A normandiai Rouen katedrálisának nyugati homlokzatát, közelről nézve és oldalt elmetszve.

Miért festette meg Monet olyan sokszor a roueni katedrálist?

Nem az épület érdekelte, hanem a rajta játszó fény. 1892-ben és 1893-ban mintegy harmincszor festette meg a nyugati homlokzatot, különböző napszakokban és időjárásban, egyszerre több vásznon dolgozva, amelyeket a fény változásával cserélgetett. 1894-ben a műteremben fejezte be őket.

Hányszor festette meg Monet a roueni katedrálist?

Több mint harmincszor, 1892-ben és 1893-ban; 28 vászon a nyugati homlokzatot mutatja. 1894-ben a műteremben fejezte be őket, és húszat választott ki közülük az 1895 májusi párizsi Durand-Ruel-kiállításra.

Mekkora az eredeti?

65,9 x 100,1 cm, olaj, vászon, magas álló formátum, amelyben a homlokzat kitölti a teljes magasságot.

• Motívum. A roueni katedrális nyugati homlokzata a vászon teljes magasságában, a portál fölött sötét rózsaablak, amelyet az oromzat csúcsa elmetsz, az égből csak egy sáv fent.
• Az eredeti. Olaj, vászon, 65,9 x 100,1 cm, 1894; National Gallery of Art, Washington, ltsz. 1963.10.49, bal alul szignálva.
• A mi kivitelünk. Nyolc méret; a 70 x 110 cm nagyság szerint a legközelebbi, a 99 x 151 cm arány szerint.
• Érdemes tudni. Ugyanez a múzeum őriz egy csaknem azonos vásznat, egy milliméterrel keskenyebbet, és saját katalógusában a kettő tábláját már egyszer felcserélte.