Edgar Degas – Mosónők

A mosónők kis vászon két női fejjel és egyetlen mozdulattal, amelyet maga a múzeumi cím magyaráz meg. A bal oldali nőt profilból látjuk, jobbra fordulva; sötét haján világos kendő, ruhája sötét. A jobb oldalinak világosabb, kibontott haja van, fejét oldalra dönti, arcát a felemelt kezére támasztja, szeme félig lehunyva. A múzeum a művet Két női fej tanulmánya; fogfájós mosónő címen tartja nyilván — a mozdulat tehát nem fáradtság, hanem fogfájás. A háttér csak halvány szürkésfehér, sietve elkenve, szoba és tárgyak nélkül; a festék vékonyan fekszik, helyenként átüt az alapozás. Az eredeti apró, 21 x 15 cm, 1870 és 1872 között készült. A Musée d’Orsay tulajdona RF 1953 8 szám alatt, és Le Havre-ban látható. Nálunk kézzel készül, nyolc méretben 50 x 40-től 150 x 110 cm-ig vagy az Ön méretére, és feladás előtt fotót kap a kész műről jóváhagyásra.

A mosónők – Edgar Degas

Kit látunk a művön?

Két nőt, egyiküket sem nevezi meg senki. A múzeumi leírás nem mondja a nevüket, de mond valami mást, ami a megértés szempontjából döntő. A bal oldali nő profilban látszik, jobbra fordulva; sötét haján világos kendő van, sötéten öltözött, és nyugodtan néz maga elé. A jobb oldali inkább felénk fordul, haja világosabb és kibontott, fejét oldalra dönti, arcát a felemelt kezére támasztja; szeme félig lehunyva, szája enyhén feszes. Éppen ez a második mozdulat a mű magva, és a múzeum kereken ki is mondja: a vásznat Két női fej tanulmánya; fogfájós mosónő címen tartja nyilván. Nem a hosszú munkanap utáni kimerültségről van tehát szó, hanem fogfájásról, és mi sem értelmezzük másként, mint a leírás.

Mi látható a vásznon?

Két fej és semmi más. A háttér halvány szürkésfehér, sietve felhordva és széles ecsetvonással elkenve; nincs szoba, nincs bútor, nincs szennyeskosár, és egyetlen tárgy sincs, amely megmondaná, hol van ez a két nő. A festék nagyon vékony, helyenként átüt az alapozás, ami ekkora műnél várható is: a vászon 21 x 15 cm, kevesebb, mint egy A5-ös lap. Éppen ettől az apróságtól rövidek és határozottak az ecsetvonások; két arc néhány ilyenből épül fel, a jobb oldali nő keze még kevesebből. A színskála szűk — fehér kendő, sötét ruha, bőrtónusok és a mögöttük lévő szürke —, így a fej döntése és egy pár félig lehunyt szem viszi az egész súlyt. A jelzés jobbra fent áll.

Miért fontos éppen ez a jelenet?

Mert munkalap, nem jelenet. Degas nem mosodát festett, hanem két fejet, úgy, ahogyan látta őket, és környezet nélkül hagyta; tanulmány, amely önálló műként maradt fenn. A második ok a pillanat megválasztása. Az akkori festészet a dolgozó nőket szívesen mutatta vagy szorgosnak, vagy festőien nyomorúságosnak; itt egyik sincs, hanem egy konkrét testi kín, amelynek a munka erkölcséhez semmi köze. A harmadik ok a lépték. Huszonegy centiméter szélességen Degas olyasmit csinált, ami elbírja az egy méterre nagyítást, és ez ritka: a kis tanulmányok többsége nagyításkor szétesik.

Mit jelent a jelenet?

Azt, hogy a munkának teste van. Degasnál az impresszionizmus azt jelenti, hogy dolgozó embereket figyel, és itt a megfigyelés olyan közeli, hogy elkap egy fájdalmat, amelynek a munkához semmi köze. Művészi festményként másként hat, mint a nagy jelenetek: eredetét tekintve kicsi, halk, és azt kéri, hogy közelebb lépjünk hozzá. Mivel a színek visszafogottak — fehér, szürke, sötét ruha és bőrtónusok —, tolakodás nélkül megél a nappaliban, a konyhában vagy a folyosón. Az olajfestmények közül abba a körbe tartozik, amelyet az emberért választanak, nem a motívumért. A mi reprodukciónk arra épül, hogy ez az egy mozdulat olvasható maradjon.

1974-ben ellopták, 2010-ben megtalálták

Ennek a vászonnak a története a legszokatlanabb ezen a polcon, és a katalógus teljes egészében közli. A Degas-műterem után a mű Jeantaud asszonyé volt Párizsban, majd Carle Dreyfusé, szintén Párizsban, 1953-ig. Abban az évben került a Musée du Louvre-ba; a múzeumi leírás a gyarapodást Carle Dreyfus 1953-as hagyatékaként rögzíti. 1961-ben letétbe adták a Le Havre-i múzeumnak. 1974-ben onnan ellopták. Csak 2010-ben bukkant fel újra, és akkor a Musée d’Orsay-hoz került; a katalógus hozzáteszi, hogy 2010. november 3-án egy árverésen szerepelt 142-es tétel alatt, és visszavonták onnan. 2011-ben tért vissza Le Havre-ba, a Musée André Malraux-ba, ismét letétként. A lopás és a visszatérés között harminchat év telt el.

A motívum Degas művei között

A mosónők és a vasalónők évekig foglalkoztatták Degas-t, és nálunk több ilyen is van. Ehhez a vászonhoz áll a legközelebb A mosónő és A vasaló nő, mindkettő ugyanannak a munkavilágnak a jelenete. Külön érdemes kiemelni Jeantaud asszonyt a tükör előtt: a katalógus szerint éppen az a Jeantaud asszony birtokolta egykor ezt a vásznat, akit azon a művön megfestettek. A mű a Schulman-katalógusban MS 1198 néven szerepel, 1870-1872-es datálással és jobbra fenti jelzéssel, tulajdonosa pedig a Musée d’Orsay, amely RF 1953 8 szám alatt őrzi.

Hogyan készül a mi kézzel festett kivitelünk?

Ecsettel és olajfestékkel, ugyanazzal a technikával, mint az eredeti, tehát olajjal vásznon. A legnehezebb a lépték. Az eredeti 21 x 15 cm, a mi legkisebb méretünk 50 x 40 cm, vagyis minden kivitelünk legalább két és félszer olyan széles, mint az eredeti. Azok az ecsetvonások, amelyek az eredetin néhány milliméteresek, nagyításkor nem válhatnak széles festéksávokká; ezért több rövidebb vonásra bontjuk őket, és az irányt tartjuk, nem a vastagságot. A második nehéz rész a jobb oldali nő félig lehunyt szeme és feszes szája: ha túl lágyan fest az ember, a kifejezés eltűnik, és csak egy megtámasztott fej marad. A harmadik a háttér, amelynek elkentnek és üresnek kell maradnia; aki oda szobát fest, a tanulmányból jelenetet csinál. Minden kivitel újra készül, és kettő sosem teljesen egyforma; minden kézzel festett másolat ezért a maga módján egyedi. Ehhez a motívumhoz még nincs fotónk elkészült vásznainkról, mert eddig nem festettük meg, így itt egy sincs, és egyet sem írunk le. A saját vásznáról feladás előtt kap fotót.

Melyik méret melyik falra?

Ha bizonytalan: 70 x 50 cm — és ez nem véletlen választás. Az eredeti aránya 1,40, és a 70 x 50 cm pontosan 1,40-et ad; az egyezés tökéletes, a jelenet sem magasságban, sem szélességben nem szorul össze. A másikat is ki kell mondani: az eredeti minden méretünknél kisebb, mert alig 21 x 15 cm, tehát minden kivitelünk jóval nagyobb annál a műnél, amelyet követ. Az 50 x 40 és a 60 x 40 cm keskeny falra, polcra vagy konyhába való, és közel marad az eredeti bensőségességéhez. A 70 x 50 és a 80 x 60 cm a helyes választás komód vagy íróasztal fölé, az első az arány miatt. A 90 x 60 és a 100 x 80 cm már némi távolságot kíván; ezeknél az arcok csaknem életnagyságúak. A 120 x 90 és a 150 x 110 cm méretnél az ilyen nagy méretű festmény már jelentősen fel van nagyítva, és az ecsetvonás láthatóan szét van bontva; ezt a hatást egyesek keresik, mások nem, és tisztességes ezt előre megmondani. A választott méretet mérje ki papírkivágással a falon. Egyik sincs raktáron: minden darab rendelésre készül.

Egyedi méret, keret és vakráma

Ha a nyolc méret közül egyik sem felel meg, az Ön mérete szerint festünk, és közben tartjuk az 1,40-es arányt és a fejek közötti távolságot, hogy a jobb oldali nő ne kerüljön túl szorosan a szélhez; ez a mi rendelésre végzett munkánk. Minden darabot fakeretre feszítve, akasztásra készen küldünk. A kerethez használja 3D-alkalmazásunkat: ezen a motívumon minden nálunk kapható lécet megmutat — aranyat, ezüstöt, feketét, fehéret és natúr fát —, és a keret kiválasztására szolgál, semmi másra. Hogy a mű az Ön falán hogyan hat, azt külön szolgáltatásunk, a térbe illesztés mutatja meg.

Szállítás és garancia

Minden darab rendelésre készül szlovéniai műhelyünkben; számoljon 15-45 nappal a mérettől függően, a legnagyobbaknál a felső határ közelében. Feszítve és szállításra védve utazik, keretezve, ha keretet választott, Magyarországra és az Európai Unió további tizenöt országába, vám nélkül. Feladás előtt fotót kap a kész műről jóváhagyásra, és minden rendelésre érvényes a visszaküldési rendünk. A teljes kínálatot az Edgar Degas galériában találja, életéről pedig Edgar Degas-ról szóló cikkünk ír.

Gyakori kérdések

Milyen mű ez?

Degas olajjal festett műve, amelyet nálunk A mosónők néven tartunk. A múzeumi cím hosszabb: Két női fej tanulmánya; fogfájós mosónő. Mérete 21 x 15 cm, és a Musée d’Orsay tulajdona RF 1953 8 szám alatt.

Miért fogja a jobb oldali nő az arcát?

Mert fáj a foga. Ez nem a mi feltevésünk: a múzeum olyan címen tartja nyilván a művet, amely ezt kimondja. Éppen ez a részlet választja el a jelenetet a fáradt munkásnők szokásos ábrázolásaitól.

Mikor készült a mű?

1870 és 1872 között. Ugyanezt az időszakot adja meg a múzeum és a Schulman-katalógus is; nem rövidítjük le egyetlen évre.

Mekkora az eredeti?

Nagyon kicsi: 21 cm széles és 15 cm magas, kisebb egy A5-ös lapnál. Kerettel a múzeum 38 x 32,5 cm-t ad meg. Minden méretünk nagyobb az eredetinél.

Az eredeti vásznon vagy kartonon van?

A források eltérnek. A Musée d’Orsay mint tulajdonos vászonra festett olajat ad meg; a Schulman-katalógus hordozóként kartont nevez meg. A művet birtokló múzeumot követjük, a különbséget pedig itt kimondjuk ahelyett, hogy elhallgatnánk.

Hol lehet megnézni?

Le Havre-ban, a Musée André Malraux-ban, ahol letétben van DA 61.98 szám alatt. A tulajdonos továbbra is a párizsi Musée d’Orsay.

Igaz, hogy a művet ellopták?

Igen. A katalógus szerint 1974-ben lopták el a Le Havre-i múzeumból, 2010-ben találták meg, és akkor került a Musée d’Orsay-hoz; 2011-ben tért vissza Le Havre-ba. A katalógus azt is rögzíti, hogy 2010-ben árverésen szerepelt, és visszavonták onnan.

Jelezte a festő a vásznat?

Igen. A Schulman-katalógus jobbra fent jelzést rögzít: Degas.

Melyik méretük egyezik az eredetivel?

Arány szerint a 70 x 50 cm, amely pontosan 1,40-et ad, mint az eredeti. Méret szerint egyik sem, mert az eredeti minden méretünknél kisebb.

Nyomat ez?

Nem. A mű kézzel készül, olajjal lenvásznon; az ecsetvonások láthatók és tapinthatók, ennél a motívumnál a nagyítás miatt jobban, mint a nagyobb eredetiknél.

Alkalmas ajándéknak?

Igen, annak, aki szereti a portrékat és a mögöttük álló történeteket; ez a történet szokatlan. Mivel minden darab rendelésre készül, számoljon a gyártási idővel; ha a választást inkább a megajándékozottra bízná, ott van ajándékutalványunk.

• Motívum: két női fej; a jobb oldali a kezére támasztja az arcát, mert a múzeumi cím szerint fáj a foga
• Eredeti: Edgar Degas, olajjal festett mű, 21 x 15 cm, a Musée d’Orsay tulajdona (RF 1953 8), letétben Le Havre-ban
• A mi kivitelünk: kézzel festett olaj, nyolc méret 50 x 40-től 150 x 110 cm-ig; a 70 x 50 cm pontosan az eredeti arányát adja
• Érdekesség: a vásznat 1974-ben ellopták a Le Havre-i múzeumból, és csak 2010-ben találták meg