Leírás
A Port-en-Bessin, a kikötő bejárata 1888-ban készült, amikor Seurat a nyarat egy kis normandiai kikötőben töltötte. Az eredeti 65,1 x 54,9 centiméteres, olaj vásznon, és New Yorkban a Museum of Modern Art őrzi 126.1934-es leltári számon. Nálunk kézzel festett festmény készül belőle, négy méretben vagy az Ön mérete szerint (legfeljebb 140 x 110 cm-ig), a szállítás előtt pedig fotót küldünk a kész munkáról jóváhagyásra.
| Cím: | Port-en-Bessin, a kikötő bejárata |
| További címek: | Port-en-Bessin, L’avant-port, marée haute (1892, a múzeum szerint téves cím) |
| Festő: | Georges Seurat (Párizs 1859–1891) |
| Keletkezés éve: | 1888 |
| Eredeti méret: | 65,1 cm x 54,9 cm |
| Eredeti technika: | Olaj vásznon |
| Festészeti stílus: | Pointillizmus, az 1888-as normandiai nyár; neoimpresszionizmus |
| Megtalálható: | The Museum of Modern Art, New York (ltsz. 126.1934, Lillie P. Bliss gyűjteménye, 1934 óta a múzeumban) |
| A mi reprodukciónk: | kézzel festett olaj vásznon, 4 méret 70 x 55 cm-től 140 x 110 cm-ig, kérésre egyedi méretben (legfeljebb 140 x 110 cm-ig) |
Port-en-Bessin, a kikötő bejárata – Georges Seurat
Mi látható a vásznon – és mit nem mond a múzeum?
A cím a kikötő bejáratát nevezi meg. Port-en-Bessin kis halászkikötő Normandiában, ahol Seurat az 1888-as nyarat töltötte, és a múzeum a művet ugyanerre az évre datálja.
Itt meg kell állnunk. A Museum of Modern Art erről a műről közzéteszi a címet, az évet, a technikát, a méretet, a megszerzés módját, az osztályt, a kiállításokat és a tulajdonosi láncot – leírást azonban nem tesz közzé. Ezért mi sem írjuk le a jelenetet részletesebben, mint ahogyan a múzeum címe megnevezi. Korábban ezen az oldalon az állt, mi van pontosan az előtérben és hol állnak a vitorlások; ezt a múzeum saját adatlapjával nem tudtuk alátámasztani, ezért elhagytuk, és itt megmondjuk, miért.
Amit a módszerből tudunk, az viszont biztos. Egy 1888-as művészi festmény akkor keletkezett, amikor a pointillizmus már teljesen kiforrott: a szín apró pontokban áll, amelyek csak a néző szemében keverednek, és épp ezért van a víz fölötti fénynek az az egyenletes, nyugodt értéke. Ezeken a tengerparti vásznakon a pointillista technika a legkövetkezetesebb.
Az 1888-as nyár Normandiában
Seurat minden nyáron északra ment a tengerhez, és onnan tengerparti vásznakat hozott. 1888-ban Port-en-Bessinben volt; egy washingtoni múzeum ugyanennek a nyárnak egy másik művét őrzi.
A kínálatunkban több is van belőlük: a Tengerpart Port-en-Bessinnél, Normandia ugyanabból a kikötőből és ugyanabból az évből való, a Csónakok apályban, Grandcamp arról a partról, ahol Seurat tengere elkezdődött, az Este, Honfleur pedig egy normandiai kikötőből két évvel korábbról.
Két évvel később ugyanezt tette a gravelines-i csatornánál. A gravelines-i csatorna, este ugyanabban a New York-i múzeumban van, mint ez a mű, A gravelines-i csatorna, Grand Fort-Philippe Londonban, A gravelines-i csatorna, Petit Fort-Philippe pedig Indianapolisban.
A tulajdonosi lánc, ahogy a múzeum közzéteszi
A Museum of Modern Art ezt a művet is felveszi a proveniencia-kutatási programjába, és a teljes tulajdonosi láncot hét jegyzettel teszi közzé. Mivel közzéteszi, itt összefoglaljuk – és minden, ami következik, a múzeum feljegyzése, nem a mi következtetésünk.
A festő 1891-es halála után a mű az édesanyjánál, Ernestine Seurat-nál volt Párizsban. 1899-ben Léon Appert, a festő sógora örökölte, 1925-ben pedig annak fia, Maurice Appert. Negyed századig maradt tehát a családban.
Ezután a párizsi kereskedő, Etienne Bignou vásárolta meg, 1926-ban pedig a londoni Alexandre Reid & Lefevre ház. Ez a név a kínálatunkban már harmadszor bukkan fel: mindkét gravelines-i vászon múzeumi adatlapján ugyanez a londoni ház szerepel.
1926-tól 1934-ig: Londonból New Yorkba és a múzeumba
1926 decemberében a Reid & Lefevre és a New York-i Knoedler & Co. közösen birtokolta. 1927-ben a Knoedler eladta Lillie P. Blissnek New Yorkban, 1934-ben pedig a gyűjteményével együtt a Museum of Modern Artba került. A múzeum azóta Lillie P. Bliss gyűjteményeként tartja nyilván.
A jegyzetekben a múzeum megnevezi azoknak az éveknek a két kiállítását is: a Lefevre Galleriesben 1926 áprilisában és májusában, a Knoedlernél pedig 1927 januárjában. A másodikhoz még a kereskedő raktári számát is közli.
Ezt a történetet azért adjuk közre, mert az intézmény, amely a művet őrzi, maga teszi közzé. Az a festmény, amelyet másolatként árulunk, ezt az utat tudhatja maga mögött, és helyénvaló, hogy ez itt is olvasható legyen.
Egy cím, amelyet a múzeum maga nyilvánít tévesnek
E mű legérdekesebb részlete a múzeum egy jegyzete. 1892-ben, egy évvel Seurat halála után kétszer állították ki: a párizsi Függetlenek Szalonjában az 1100-as szám alatt és a brüsszeli Les XX csoportnál a 12-es szám alatt. Mindkétszer Port-en-Bessin, L’avant-port, marée haute címen, és mindkétszer a festő édesanyja kölcsönözte.
A múzeum ezt a címet közli – és mellé odaírja, hogy téves. Egy olyan intézmény áll tehát előttünk, amely közzétesz egy régi adatot, és egyszersmind megmondja, hogy nem áll meg. Pontosan ezt tesszük mi is a kínálatunkban a saját adatainkkal.
Ezért szerepeltetjük ezt a régi címet a táblázatban a további címek között, évszámmal és a múzeum figyelmeztetésével. A neoimpresszionizmus akkor alig néhány éves volt, és a művek nevei még nem szilárdultak meg; épp ezért a múzeumi katalógus számít, nem a kiállítási cédula.
Hol állították ki?
A múzeum saját rendezéseinek felvételein ismerte fel ezt a művet, és közzéteszi a listát. 1929 novemberében és decemberében a Cezanne, Gauguin, Seurat, van Gogh kiállításon volt; 1931 májusától októberéig a néhai Lillie P. Bliss gyűjteményének emlékkiállításán; 1958 tavaszán a Seurat Paintings and Drawings tárlaton.
Következik 1964, a Painting & Sculpture II rendezés 2004 és 2005 között, valamint az 502-es terem, amelyet Lillie P. Blissnek szenteltek, 2021 őszétől 2023 tavaszáig.
A lista első évszáma korábbi, mint a múzeum tulajdonjoga. 1929 novemberében a mű még nem a múzeumé volt – még mindig az övé. A múzeum két feljegyzése itt nem mond ellent egymásnak, hanem kiegészíti egymást, és mindkettő közzé van téve. Ma a mű nincs kiállítva: a múzeum azt jegyzi meg róla, hogy nem tekinthető meg.
Hogyan készül a mi kézzel festett kivitelünk?
Kézzel és ecsettel, soha nem nyomtatóval. A festőnk olajfestékkel dolgozik a vásznon, és ennél a témánál a legnehezebb az egyenletesség megtartása: a jelenet nyugodt vízszintes sávokból épül, és ha az egyik megélénkül, felborul az egész egyensúly. Ezért minden kézzel festett másolat a maga módján egyedi, és nincs két teljesen egyforma.
Ehhez a témához jelenleg nincs saját műtermi felvételünk az elkészült műről. Amikor legközelebb megfestjük, felvételt készítünk róla, és a fotók megjelennek ezen az oldalon. Addig az érvényes, ami minden nálunk készült festmény vászonra esetében: a szállítás előtt megkapja annak a vászonnak a fotóját, amelyet Önnek festettek, és egy híres festmény reprodukciója csak akkor hagyja el a műtermet, ha Ön jóváhagyta.
Melyik méret melyik falra?
Az eredeti 65,1 x 54,9 centiméteres, tehát előbb a szélesség és utána a magasság, ahogyan a méreteket mindenütt megadjuk. A formátum fekvő, és csak enyhén megnyújtott.
Ennél a műnél a legkisebb méretünk közelebb kerül az eredetihez, mint bármely másiknál a kínálatunkban: a 70 x 55 cm 4,9 centiméterrel szélesebb és egyetlen milliméterrel magasabb. Nem ugyanaz a szám, ezért nem is nevezzük annak – csak egy fokozat, amely erre a műre majdnem pontosan ráillik. Nappaliba 100 x 80 vagy 120 x 100 cm-t ajánlunk; a 140 x 110 cm, a legnagyobb méretünk, nagyobb falat tölt ki.
Méret kívánság szerint, vakráma és keret
Ha a négy méret egyike sem illik a falához, a művet az Ön méretére (legfeljebb 140 x 110 cm-ig) festjük meg, megtartva az eredeti oldalarányát, hogy a jelenet soha ne legyen megnyújtva; ez a mi egyedi méretű festmény szolgáltatásunk. A festményt három formában rendelheti meg: feltekert vászonként, vakráma nélkül; fa vakrámára feszítve, akasztásra készen; vagy bekeretezve. A formát a rendeléskor választja ki.
A keretet a 3D alkalmazásunkban választja ki. Egy vízszintes sávokból élő jelenetnél a széles keret hamar erősebb lesz a műnél: a keskeny, visszafogott meghagyja a helyét. Hogy a falán hogyan mutat majd, azt külön térbe illesztő szolgáltatásunk mutatja meg.
Szállítás és garancia
Minden példány rendelésre készül a szlovéniai műtermünkben, ezért mérettől függően számoljon 15-45 nappal. A rendelésnél választott formában – feltekert vászonként, vakrámára feszítve vagy bekeretezve – védve küldjük, az Európai Unión belül vám nélkül. A szállítás előtt jóváhagy egy fotót, és minden rendelésre érvényes a visszavételi szabályzatunk. Ennek a festőnek a teljes kínálata a Georges Seurat galériában található, munkásságáról pedig a Georges Seurat-ról szóló cikkünk ír.
Gyakori kérdések
Hol van az eredeti?
New Yorkban, a Museum of Modern Artban, 126.1934-es leltári számon. 1934-ben került a múzeumba Lillie P. Bliss gyűjteményével.
Melyik évből való?
A múzeum 1888-at ad meg – egyetlen évszámot, és mi is így írjuk.
Mekkora az eredeti?
A múzeum 54,9 x 65,1 centimétert ad meg magasság és szélesség szerint, ami a mi írásmódunkban szélesség szorozva magassággal 65,1 x 54,9 cm.
Miért nem írják le részletesebben a művet?
Mert a múzeum nem tesz közzé róla leírást. Címet, évet, technikát, méretet, kiállításokat és tulajdonosi láncot közöl, leírást nem, ezért mi sem teszünk hozzá.
Ki van állítva a mű?
Nincs. A múzeum azt jegyzi meg, hogy jelenleg nem tekinthető meg, de közzéteszi azoknak a kiállításoknak a listáját, amelyeken szerepelt.
Miért áll másik cím a táblázatban?
Mert a művet 1892-ben kétszer állították ki Port-en-Bessin, L’avant-port, marée haute címen. A múzeum ezt a címet közli, és mellé odaírja, hogy téves.
Ki volt Lillie P. Bliss?
Gyűjtő, aki 1927-ben megvásárolta a művet; a gyűjteményével 1934-ben került a múzeumba, amely termet is elnevezett róla.
Melyik méretet válasszam?
Nappaliba a 100 x 80 cm-t. Az eredetihez a 70 x 55 cm áll a legközelebb, néhány centiméterrel szélesebb és egy milliméterrel magasabb nála.
Kaphatok olyan méretet, amely nincs a listán?
Igen. Az Ön méretére (legfeljebb 140 x 110 cm-ig) festünk, megtartva az eredeti oldalarányát.
Ez nyomat?
Nem. A mű kézzel, olajfestékkel készül; az ecsetvonások láthatók és tapinthatók, amit egy nyomat nem tud utánozni.
Alkalmas ajándéknak?
Igen. A téma nyugodt és világos, ezért bármelyik szobát elbírja. Ha a választást a megajándékozottra bízná, van ajándékutalvány.
- Téma: Port-en-Bessin kikötőjének bejárata, az 1888-as normandiai nyár
- Eredeti: 65,1 x 54,9 cm, olaj, Museum of Modern Art, New York (126.1934)
- A mi kivitelünk: kézzel festett vászon, négy méret 70 x 55-től 140 x 110 cm-ig
- Érdekesség: a francia festő ugyanazt a kikötőt többször is megfestette – az egyik ilyen vászon szintén nálunk van
