Georges Seurat – Port-en-Bessin, a kikötő bejárata

A Port-en-Bessin, a kikötő bejárata 1888-ban készült, amikor Seurat a nyarat egy kis normandiai kikötőben töltötte. Az eredeti 65,1 x 54,9 centiméteres, olaj vásznon, és New Yorkban a Museum of Modern Art őrzi 126.1934-es leltári számon. Nálunk kézzel festett festmény készül belőle, nyolc méretben vagy az Ön mérete szerint, a szállítás előtt pedig fotót küldünk a kész munkáról jóváhagyásra.

Port-en-Bessin, a kikötő bejárata – Georges Seurat

Mi látható a vásznon – és mit nem mond a múzeum?

A cím a kikötő bejáratát nevezi meg. Port-en-Bessin kis halászkikötő Normandiában, ahol Seurat az 1888-as nyarat töltötte, és a múzeum a művet ugyanerre az évre datálja.

Itt meg kell állnunk. A Museum of Modern Art erről a műről közzéteszi a címet, az évet, a technikát, a méretet, a megszerzés módját, az osztályt, a kiállításokat és a tulajdonosi láncot – leírást azonban nem tesz közzé. Ezért mi sem írjuk le a jelenetet részletesebben, mint ahogyan a múzeum címe megnevezi. Korábban ezen az oldalon az állt, mi van pontosan az előtérben és hol állnak a vitorlások; ezt a múzeum saját adatlapjával nem tudtuk alátámasztani, ezért elhagytuk, és itt megmondjuk, miért.

Amit a módszerből tudunk, az viszont biztos. Egy 1888-as művészi festmény akkor keletkezett, amikor a pointillizmus már teljesen kiforrott: a szín apró pontokban áll, amelyek csak a néző szemében keverednek, és épp ezért van a víz fölötti fénynek az az egyenletes, nyugodt értéke. Ezeken a tengerparti vásznakon a pointillista technika a legkövetkezetesebb.

Az 1888-as nyár Normandiában

Seurat minden nyáron északra ment a tengerhez, és onnan tengerparti vásznakat hozott. 1888-ban Port-en-Bessinben volt; egy washingtoni múzeum ugyanennek a nyárnak egy másik művét őrzi.

A kínálatunkban több is van belőlük: a Tengerpart Port-en-Bessinnél, Normandia ugyanabból a kikötőből és ugyanabból az évből való, a Csónakok apályban, Grandcamp arról a partról, ahol Seurat tengere elkezdődött, az Este, Honfleur pedig egy normandiai kikötőből két évvel korábbról.

Két évvel később ugyanezt tette a gravelines-i csatornánál. A gravelines-i csatorna, este ugyanabban a New York-i múzeumban van, mint ez a mű, A gravelines-i csatorna, Grand Fort-Philippe Londonban, A gravelines-i csatorna, Petit Fort-Philippe pedig Indianapolisban.

A tulajdonosi lánc, ahogy a múzeum közzéteszi

A Museum of Modern Art ezt a művet is felveszi a proveniencia-kutatási programjába, és a teljes tulajdonosi láncot hét jegyzettel teszi közzé. Mivel közzéteszi, itt összefoglaljuk – és minden, ami következik, a múzeum feljegyzése, nem a mi következtetésünk.

A festő 1891-es halála után a mű az édesanyjánál, Ernestine Seurat-nál volt Párizsban. 1899-ben Léon Appert, a festő sógora örökölte, 1925-ben pedig annak fia, Maurice Appert. Negyed századig maradt tehát a családban.

Ezután a párizsi kereskedő, Etienne Bignou vásárolta meg, 1926-ban pedig a londoni Alexandre Reid & Lefevre ház. Ez a név a kínálatunkban már harmadszor bukkan fel: mindkét gravelines-i vászon múzeumi adatlapján ugyanez a londoni ház szerepel.

1926-tól 1934-ig: Londonból New Yorkba és a múzeumba

1926 decemberében a Reid & Lefevre és a New York-i Knoedler & Co. közösen birtokolta. 1927-ben a Knoedler eladta Lillie P. Blissnek New Yorkban, 1934-ben pedig a gyűjteményével együtt a Museum of Modern Artba került. A múzeum azóta Lillie P. Bliss gyűjteményeként tartja nyilván.

A jegyzetekben a múzeum megnevezi azoknak az éveknek a két kiállítását is: a Lefevre Galleriesben 1926 áprilisában és májusában, a Knoedlernél pedig 1927 januárjában. A másodikhoz még a kereskedő raktári számát is közli.

Ezt a történetet azért adjuk közre, mert az intézmény, amely a művet őrzi, maga teszi közzé. Az a festmény, amelyet másolatként árulunk, ezt az utat tudhatja maga mögött, és helyénvaló, hogy ez itt is olvasható legyen.

Egy cím, amelyet a múzeum maga nyilvánít tévesnek

E mű legérdekesebb részlete a múzeum egy jegyzete. 1892-ben, egy évvel Seurat halála után kétszer állították ki: a párizsi Függetlenek Szalonjában az 1100-as szám alatt és a brüsszeli Les XX csoportnál a 12-es szám alatt. Mindkétszer Port-en-Bessin, L’avant-port, marée haute címen, és mindkétszer a festő édesanyja kölcsönözte.

A múzeum ezt a címet közli – és mellé odaírja, hogy téves. Egy olyan intézmény áll tehát előttünk, amely közzétesz egy régi adatot, és egyszersmind megmondja, hogy nem áll meg. Pontosan ezt tesszük mi is a kínálatunkban a saját adatainkkal.

Ezért szerepeltetjük ezt a régi címet a táblázatban a további címek között, évszámmal és a múzeum figyelmeztetésével. A neoimpresszionizmus akkor alig néhány éves volt, és a művek nevei még nem szilárdultak meg; épp ezért a múzeumi katalógus számít, nem a kiállítási cédula.

Hol állították ki?

A múzeum saját rendezéseinek felvételein ismerte fel ezt a művet, és közzéteszi a listát. 1929 novemberében és decemberében a Cezanne, Gauguin, Seurat, van Gogh kiállításon volt; 1931 májusától októberéig a néhai Lillie P. Bliss gyűjteményének emlékkiállításán; 1958 tavaszán a Seurat Paintings and Drawings tárlaton.

Következik 1964, a Painting & Sculpture II rendezés 2004 és 2005 között, valamint az 502-es terem, amelyet Lillie P. Blissnek szenteltek, 2021 őszétől 2023 tavaszáig.

A lista első évszáma korábbi, mint a múzeum tulajdonjoga. 1929 novemberében a mű még nem a múzeumé volt – még mindig az övé. A múzeum két feljegyzése itt nem mond ellent egymásnak, hanem kiegészíti egymást, és mindkettő közzé van téve. Ma a mű nincs kiállítva: a múzeum azt jegyzi meg róla, hogy nem tekinthető meg.

Hogyan készül a mi kézzel festett kivitelünk?

Kézzel és ecsettel, soha nem nyomtatóval. A festőnk olajfestékkel dolgozik a vásznon, és ennél a témánál a legnehezebb az egyenletesség megtartása: a jelenet nyugodt vízszintes sávokból épül, és ha az egyik megélénkül, felborul az egész egyensúly. Ezért minden kézzel festett másolat a maga módján egyedi, és nincs két teljesen egyforma.

Ehhez a témához jelenleg nincs saját műtermi felvételünk az elkészült műről. Amikor legközelebb megfestjük, felvételt készítünk róla, és a fotók megjelennek ezen az oldalon. Addig az érvényes, ami minden nálunk készült festmény vászonra esetében: a szállítás előtt megkapja annak a vászonnak a fotóját, amelyet Önnek festettek, és egy híres festmény reprodukciója csak akkor hagyja el a műtermet, ha Ön jóváhagyta.

Melyik méret melyik falra?

Az eredeti 65,1 x 54,9 centiméteres, tehát előbb a szélesség és utána a magasság, ahogyan a méreteket mindenütt megadjuk. A formátum fekvő, és csak enyhén megnyújtott.

Ennél a műnél a legkisebb méretünk közelebb kerül az eredetihez, mint bármely másiknál a kínálatunkban: a 70 x 55 cm 4,9 centiméterrel szélesebb és egyetlen milliméterrel magasabb. Nem ugyanaz a szám, ezért nem is nevezzük annak – csak egy fokozat, amely erre a műre majdnem pontosan ráillik. Nappaliba 100 x 80 vagy 120 x 100 cm-t ajánlunk; a 140 x 110 és a 160 x 130 cm nagyobb falat tölt ki; a 180 x 140, a 200 x 160 és a 246 x 197 cm olyan terekbe való, ahol a pontok széjjelebb kerülhetnek és levegőhöz jutnak.

Méret kívánság szerint, vakráma és keret

Ha a nyolc méret egyike sem illik a falához, a művet az Ön méretére festjük meg, megtartva az eredeti oldalarányát, hogy a jelenet soha ne legyen megnyújtva; ez a mi egyedi méretű festmény szolgáltatásunk. Minden példány fa vakrámára feszítve, akasztásra készen érkezik.

A keretet a 3D alkalmazásunkban választja ki. Egy vízszintes sávokból élő jelenetnél a széles keret hamar erősebb lesz a műnél: a keskeny, visszafogott meghagyja a helyét. Hogy a falán hogyan mutat majd, azt külön térbe illesztő szolgáltatásunk mutatja meg.

Szállítás és garancia

Minden példány rendelésre készül a szlovéniai műtermünkben, ezért mérettől függően számoljon 15-45 nappal. Feszítve és védve küldjük, bekeretezve, ha keretet választott, az Európai Unión belül vám nélkül. A szállítás előtt jóváhagy egy fotót, és minden rendelésre érvényes a visszavételi szabályzatunk. Ennek a festőnek a teljes kínálata a Georges Seurat galériában található, munkásságáról pedig a Georges Seurat-ról szóló cikkünk ír.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

New Yorkban, a Museum of Modern Artban, 126.1934-es leltári számon. 1934-ben került a múzeumba Lillie P. Bliss gyűjteményével.

Melyik évből való?

A múzeum 1888-at ad meg – egyetlen évszámot, és mi is így írjuk.

Mekkora az eredeti?

A múzeum 54,9 x 65,1 centimétert ad meg magasság és szélesség szerint, ami a mi írásmódunkban szélesség szorozva magassággal 65,1 x 54,9 cm.

Miért nem írják le részletesebben a művet?

Mert a múzeum nem tesz közzé róla leírást. Címet, évet, technikát, méretet, kiállításokat és tulajdonosi láncot közöl, leírást nem, ezért mi sem teszünk hozzá.

Ki van állítva a mű?

Nincs. A múzeum azt jegyzi meg, hogy jelenleg nem tekinthető meg, de közzéteszi azoknak a kiállításoknak a listáját, amelyeken szerepelt.

Miért áll másik cím a táblázatban?

Mert a művet 1892-ben kétszer állították ki Port-en-Bessin, L’avant-port, marée haute címen. A múzeum ezt a címet közli, és mellé odaírja, hogy téves.

Ki volt Lillie P. Bliss?

Gyűjtő, aki 1927-ben megvásárolta a művet; a gyűjteményével 1934-ben került a múzeumba, amely termet is elnevezett róla.

Melyik méretet válasszam?

Nappaliba a 100 x 80 cm-t. Az eredetihez a 70 x 55 cm áll a legközelebb, néhány centiméterrel szélesebb és egy milliméterrel magasabb nála.

Kaphatok olyan méretet, amely nincs a listán?

Igen. Az Ön méretére festünk, megtartva az eredeti oldalarányát.

Ez nyomat?

Nem. A mű kézzel, olajfestékkel készül; az ecsetvonások láthatók és tapinthatók, amit egy nyomat nem tud utánozni.

Alkalmas ajándéknak?

Igen. A téma nyugodt és világos, ezért bármelyik szobát elbírja. Ha a választást a megajándékozottra bízná, van ajándékutalvány.

• Téma: Port-en-Bessin kikötőjének bejárata, az 1888-as normandiai nyár
• Eredeti: 65,1 x 54,9 cm, olaj, Museum of Modern Art, New York (126.1934)
• A mi kivitelünk: kézzel festett vászon, nyolc méret 70 x 55-től 246 x 197 cm-ig
• Érdekesség: a francia festő ugyanazt a kikötőt többször is megfestette – az egyik ilyen vászon szintén nálunk van