Claude Monet – Sandvika, Norvégia

Sandvika, Norvégia Monet chicagói vásznának kézzel festett reprodukciója: az előtérben befagyott meder fölött egyetlen ívben emelkedik egy vékony korlátú híd, mögötte hóval borított falu áll piros ablakkeretekkel, jobbra csupasz nyírfák nyúlnak fel, a háttérben pedig kékes domb. Az eredeti 92,5 x 73,4 cm, olaj vásznon, leltári száma 1961.790. A múzeum 1895-re datálja, a vászon bal alsó sarkában pedig a „Claude Monet 95″ szignó áll, vagyis a két évszám egyezik. Nyolc méretben vagy az Ön méretére festjük meg, a kész mű fotójával jóváhagyásra a feladás előtt.

Sandvika, Norvégia – Claude Monet

Mi van a vásznon?

Az alsó harmadot a híd foglalja el. Egyetlen ívben feszül át a befagyott meder fölött, sötét szürkészölden, ritka korláttal, amelyet vékony függőleges pálcák adnak, és balról jobbra emelkedik. Az ív alatt minden fehér.

Mögötte áll a falu. A középső nagy épületnek hóval terhelt teteje van és egy sor apró, piros keretes ablaka; tőle balra alacsonyabb házak piros tetői, jobbra megint hófelületek és piros falak. A jobb harmadban csupasz nyírfák emelkednek több vékony törzsön, rózsás szürkén, csaknem a felső peremig. Mögöttük kékes domb, amelynek fáit a hó halványkékké tette. Ég szinte nincs: a domb fölött egyetlen egyenletes szürkéslila felület van, felhő nélkül.

Hogyan jutott Monet Sandvikába?

A múzeum erről az évadról szokatlanul sokat mond. Az 1895-ös norvégiai utazás adatlapja szerint Monet testileg legnehezebb festői hadjáratai közé tartozott. Az országban mostohafia, Jacques Hoschedé kalauzolta, aki Christianiában, a mai Oslóban élt, és a múzeum feljegyzi, hogy Monet elragadtatva nézte a tájat, de eleinte nehezen talált témát a hóban.

Két hónap alatt huszonkilenc norvég jelenet született, köztük legalább hat sandvikai látvány; a Christiania melletti falu vashídja a múzeum szerint emlékeztethette Monet-t a giverny-i kertjében álló japán hídra. Épp ez a mondat az oka, hogy ezen az oldalon egy másik vászonra mutató hivatkozás áll.

Innen két javítás is. Régebbi leírásunk fahídról beszélt; a múzeum adatlapja Sandvikánál kifejezetten vashidat említ, és a mi felvételünkön is vékony és egyenletes az ív, olyan finom pálcákból álló korláttal, amilyet a fa nem ad. És a régebbi leírás ezt Monet egyetlen északi utazásának nevezte — a múzeum ezt sehol nem írja, ezért az egyetlen szó itt nem szerepel.

Hogyan datálják a művet, és mit mond a vászon?

Az Art Institute of Chicago 1895-öt ad meg, azonos kezdő- és záróévvel, tehát tartomány nélkül. Ugyanezen az adatlapon a múzeum maga írja át a feliratot: szignó balra lent, „Claude Monet 95″. Ugyanezt olvastuk le az eredetiről készült, 3000-szer 2369 pontos felvételünkön, türkiz vonásokban az alsó perem fölött. Az adatlap és a vászon tehát egyezik, és ezt kimondjuk, mert az egyezést rögzítő oldal és az az oldal, amelyen senki nem hasonlított össze, egyformán néz ki.

Mit mond a méretről a múzeum adatlapja?

A művet az Art Institute of Chicago őrzi 1961.790 leltári számon, saját adatlapja szerint jelenleg nem kiállítva. A méreteket magasság szor szélesség sorrendben közli, 73,4 x 92,5 cm; a mi táblázatunk a szélességet teszi előre, ezért itt 92,5 x 73,4 cm olvasható. A javítás csak a sorrendet érinti: a számok helyesek voltak, de a múzeum sorrendjében álltak. Kerettel a múzeum 118,2 x 98,8 x 11,2 cm-t ad meg.

A Wikidata adatgyűjtemény teljesen egyezik a múzeummal: ugyanaz a leltári szám, ugyanaz a gyűjtemény, ugyanaz az év 9-es pontossággal és ugyanazok a méretek. A Wildenstein-katalógus száma, 1397, szintén azonos a két forrásban.

A Sisley-árveréstől Chicagóig, és két hely, ahol az adatlap ellentmond magának

A múzeum hosszú tulajdonosi láncot közöl, és minden állomáshoz forrást ad. A festő maga adta a vásznat a Sisley gyermekei javára rendezett árverésre a párizsi Galerie Georges Petit-nél 1899. május 1-jén, ahol a 65-ös tétel volt, és ott a Durand-Ruel kereskedőház vásárolta meg 6300 frankért. 1900-ban a cég New York-i fiókjához került, 1901. február 13-án pedig a chicagói Harriet Borland vette meg 3500 dollárért. Az ő 1933-as halála után fia, Bruce Borland örökölte, aki 1961-től részletekben a múzeumnak ajándékozta; a múzeum 1963-ban kapta meg egészében.

Két helyen ellentmondanak egymásnak a feljegyzések, és ezt a múzeum maga mondja ki. Először a New York-i eladás dátumánál: ugyanazon cég párizsi és New York-i raktárkönyve 1900. október 24-ét, illetve november 13-át adja meg. Másodszor magánál az árverésnél: az 1996-os Wildenstein-katalógus szerint a vásznat Durand-Ruel és Bernheim-Jeune együtt vette meg, míg az árverési katalógus két eltérően bejegyzett példánya az egyikben 6000-et és a Bernheim nevet, a másikban csak 6000-et rögzít. Hogy melyik változat igaz, nem tudjuk és nem választunk; mindkettő ott áll a múzeum oldalán, és mindkettő itt is.

Hány néven utazott a vászon?

Négyen, amelyeket a múzeum maga sorol fel, és egyikük még nyitott. 1895 májusában Durand-Ruelnél Párizsban vagy Village de Sandviken (Temps de neige), vagy Village de Sandviken néven állították ki — a múzeum mindkét katalógusszámot megadja, és nem választ. Az 1899-es árverésen Sandviken, village près Christiania néven szerepelt, a New York-i raktárkönyvben Sandviken, Norway néven, Bostonban 1905-ben pedig olyan alakban, amelyet a múzeum maga jelöl [sic] jelzéssel.

Mely további havas Monet-vásznakat áruljuk?

A Claude Monet galériánkban a mű több téli jelenet mellett áll: a Gabonakazal (hóhatás) ugyanabból a chicagói gyűjteményből való; a Hóhatás Vétheuilben és a Dér ugyanazt a fehérséget mutatja a Szajna mellett; téli úton halad a Szekér a havas úton Honfleurnél.

És a híd a múzeum mondatából: A tavirózsató (Japán híd) annak a giverny-i hídnak a vászna, amelyet a Metropolitan Museum of Art őriz 29.100.113 számon, és amely 1899-ben készült, négy évvel Norvégia után.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden megrendelést festő fest meg külön, olajjal pamut- vagy lenvászonra. Így születik nálunk minden vászonra festett festmény: nyomat nélkül, átmásolás nélkül, gépi lépés nélkül. Ez a művészi festmény a hóban nehéz. A fehér felületek itt nem fehérek: lilából, halványkékből, zöldesből és rózsaszínből állnak, és ha a kéz a tubusból vett fehérhez nyúl, a falu papírszerűvé válik. A második próba a jobb oldali nyírfák, amelyeknek vékonynak kell maradniuk, és mégis meg kell látszaniuk az ugyanolyan világos domb előtt. A szabadban végzett munkában, en plein air, az alapfestés világos marad, az árnyék pedig hideg lazúrokból épül.

Melyik méret melyik falra?

Nyolc méret közül lehet választani, 45 x 38-tól 150 x 120 cm-ig, és két válasz adódik. Nagyság szerint a 90 x 70 cm áll a legközelebb: 2,5 cm-rel keskenyebb és 3,4 cm-rel alacsonyabb a chicagói vászonnál. Oldalarány szerint az 50 x 40 és a 150 x 120 cm a legközelebbi, mindkettő 0,800-nál, míg az eredeti 0,794, a 90 x 70 cm pedig 0,778. A különbség kicsi, így itt a nagyság és az arány nem kerül szembe egymással, mint néhány másik témánál. Előszobába elég a 45 x 38 cm, nappali festmény gyanánt a 90 x 70 cm, nagy falra pedig a 150 x 120 cm.

Egyedi méret, vakkeret és keret

Ha olyan méretet szeretne, amely nincs a listán, az egyedi méret az egyetlen út: küldje el a szélességet és a magasságot centiméterben. A vászon érkezhet fakeretre feszítve vagy hengerbe csavarva; a keret nincs az árban. Ehhez a témához hideg szürke vagy fehér fából készült keskeny léc illik; a meleg dió vagy az aranyozás a hó lilás tónusát barna felé tolja.

Szállítás és garancia

A készítés két-három hét, a legnagyobb méreteknél néhány nappal több, mert az olajnak rétegek között száradnia kell. A feszített vásznak merev dobozban utaznak, a csavartak hengerben. Ha a mű sérülten érkezik, vagy szemmel láthatóan eltér a jóváhagyott fotótól, kicseréljük vagy visszatérítjük az árát. A kézzel festett másolat nem gyári termék, és a vonásban apró eltérések várhatók.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

Chicagóban, az Art Institute of Chicago gyűjteményében, 1961.790 leltári számon, saját adatlapja szerint jelenleg nem kiállítva.

Melyik helyszín van a vásznon?

Sandvika, a Christiania, azaz a mai Oslo melletti falu. Monet legalább hat látványt festett róla.

A Village de Sandviken ugyanaz a mű?

Igen. Ezen a néven állították ki 1895-ben Durand-Ruelnél Párizsban.

Ez nyomat?

Nem. Nálunk az olajfestmény mindig kézzel készül, olajjal vásznon. Nyomtatott művet nem árulunk.

Melyik méretet válasszam?

90 x 70 cm, mert ez áll a legközelebb az eredeti nagyságához, és az arányt csak kissé véti el. Egyébként a fal szélességének kétharmadát.

Kaphatok olyan méretet, amely nincs a listán?

Igen, ez nálunk megszokott; itt kevésbé szükséges, mert a lista két legjobb mérete néhány ezred aránnyal tér el egymástól.

Hogyan jut el hozzám a mű?

Feszítve merev dobozban vagy hengerbe csavarva, nyomon követhetően.

Mit mond a mű egyetlen mondatban?

Hogy a hó tele van színnel, ha elég sokáig nézzük ahhoz, hogy megfagyjunk.

Eladó az eredeti, és mennyit ér?

Nem, múzeumi gyűjtemény része. Értéket nem adunk meg; a múzeum csak az 1901-es, 3500 dolláros eladást rögzíti.

Milyen magasra akasszam?

A közepe a padlótól nagyjából 145 cm-re; itt segít, ha a híd szemmagasságban van.

Alkalmas ajándéknak?

Igen, és ha a méretben bizonytalan, ott az ajándékutalvány: a megajándékozott maga választ méretet és témát.

• Téma. Hóval borított falu ívelt híd mögött, csupasz nyírfák jobbra, kékes domb a háttérben.
• Eredeti. Olaj vásznon, 92,5 x 73,4 cm, 1895; Art Institute of Chicago, ltsz. 1961.790.
• A mi kivitelünk. Nyolc méret; 90 x 70 cm nagyság szerint, 50 x 40 és 150 x 120 cm arány szerint.
• Érdemes tudni. A szignót „Claude Monet 95″ alakban a múzeum maga írja át; a két évszám egyezik.