Edgar Degas – Róma látképe a Tiberis partjáról

Róma látképe a Tiberis partjáról kicsi jelenet, amelyben a felület csaknem kétharmada égbolt. Aranyló és mézszínű, egyetlen éles felhő nélkül; alatta lágy ibolyás szürkeségben húzódik a város körvonala, és belőle emelkedik ki egy kupola, alig kivehetően. Balra világos épülettömb áll kis toronnyal, mellette alacsony ívsor, amely vízvezetékre emlékeztet. A város és köztünk rozsdabarna növényzet sávja fekszik, olyan gyorsan felhordva, hogy az egyes ecsetvonások láthatók maradnak, alul pedig sötétbarna partsáv zárja le a jelenetet. Az eredeti kicsi, 26 x 18,1 cm, és 1857/58-ban készült, amikor Degas huszonhárom éves volt. Nem vászonra festették, hanem papírra, amelyet vászonra kasíroztak — így adja meg a technikát az őrző múzeum, a svájci Badenben lévő Museum Langmatt. Nálunk kézzel készül, hat méretben 80 x 60-tól 140 x 100 cm-ig vagy az Ön méretére, és feladás előtt fotót kap a kész műről jóváhagyásra.

Róma látképe a Tiberis partjáról – Edgar Degas

Mi látható a jeleneten?

Először az ég, és csak azután a város. A felület csaknem kétharmada aranyló, mézszínű égbolt egyetlen éles felhő nélkül, így a jelenet felső része gyakorlatilag üres. Alatta lágy ibolyás szürkeségben húzódik Róma körvonala, és belőle emelkedik ki egy kupola — helyzete és formája szerint a Szent Péter-bazilika kupolája, amit magából a műből és a címből olvasunk ki, mert a múzeumi leírás erről nem mond semmit. Balra világos épülettömb áll kis toronnyal, mellette alacsony ívsor, amely vízvezetékre emlékeztet. A város és a néző között rozsdabarna növényzet sávja fekszik, alul pedig sötétbarna partsáv zárja le a jelenetet. Ember nincs rajta. A látvány csaknem egyszínű: minden homokszín, okker és ibolya.

Mikor és hol készült?

Rómában, 1857/58-ban. A datálás nem a mi becslésünk, hanem az őrző múzeum adata, és pontosabb a gyakran idézett „1850-es éveknél“. Degas akkor huszonhárom éves volt — 1834-ben született —, tehát az út legelején, jóval a balett- és lóversenyjelenetek előtt, amelyekről ma ismerjük. Amit mások írtak azokról az évekről, itt szándékosan elhagyjuk: gyakran olvasható, hogy ösztöndíjasként volt Itáliában, ám ezt a múzeumi leírás nem állítja, és mi sem ismételjük meg. Biztos az évszám, a címben megnevezett hely, és az életkor, ami ezekből következik.

Miért papír és nem vászon?

Mert az eredeti papírra festett olaj. A Museum Langmatt a technikát vászonra kasírozott papíron lévő olajként adja meg, és ez nem katalógusi finomság, hanem a mű megjelenésének magyarázata. A papír a szabadban végzett munkához kényelmes volt: kis lap, amelyet a festő magával visz, és vékony festékréteggel von be. Éppen ezért maradtak láthatók az egyes ecsetvonások a növényzet sávjában, éppen ezért üt át helyenként az alapozás és a szemcse, és éppen ezért hasonlít az egész inkább a fényről készült feljegyzésre, mint kidolgozott városlátványra. A mi kivitelünk ezt a különbséget nyíltan elismeri: mi lenre festünk, mert a len az, amit kifeszítenek, felakasztanak és ami kitart, a papíralap hatását pedig vékony felhordással érjük el, nem az alap cseréjével.

Mit jelent a jelenet?

Azt, hogy egy város lehet puszta fény is. Az ilyen művészi festmény nem leltározza az épületeket, hanem a napszakot rögzíti; Rómát itt egyetlen kupola teszi felismerhetővé, minden más szín. Mivel a tónusok melegek és halkak — homok, okker, ibolya —, tolakodás nélkül megél a nappaliban, a hálószobában vagy a folyosón, abban a körben, amely megnyugtat egy teret ahelyett, hogy uralná. Degas művei között ez kivétel: szinte minden más, amit tőle árulunk, belső térben lévő ember. A mi reprodukciónk arra épül, hogy az ég maradjon a lényeg, és ne üres hely legyen a város fölött.

A motívum Degas művei között

Tájak Degasnál ritkán fordulnak elő, ezért a mi polcunkon is ritkák. Ehhez a műhöz áll a legközelebb a Saint-Valéry-sur-Somme és a Parasztlányok fürdése a tengerben alkonyatkor, mindkettő szintén tág égboltú jelenet. Külön érdemes kiemelni A Bellelli családot: ugyanazon itáliai tartózkodás alatt kezdett készülni, csak belső térben és emberekkel tele, így a két mű egy időszakból való, mégis egymás ellentéte. Az eredetit a Museum Langmatt őrzi, amely Blick auf Rom vom Tiberufer aus néven tartja nyilván, 1857/58, olaj papíron vásznon, 18,1 x 26 cm. A gyűjteményt 1900 és 1933 között Sidney és Jenny Brown állította össze, nagyobb részét 1908 és 1919 között vásárolva, amikor az impresszionizmus még kortárs művészetnek számított.

Hogyan készül a mi kézzel festett kivitelünk?

Ecsettel és olajfestékkel, ahogyan minden olajfestményünk. A legnehezebb az ég. A felület kétharmada ennél a motívumnál szinte rajz nélküli, csak átmenet az aranyból a mézszínbe, majd tovább egy szürkés tónusba, és éppen az ilyen átmenetben látszik minden hiba; vékony rétegekben építjük fel, amíg az átmenet folytonos nem lesz. A második nehéz rész a kupola, amelynek alig kivehetőnek kell maradnia: ha túl határozottan festik meg, a jelenetből római levelezőlap lesz, ami az eredeti nem. A harmadik a növényzet sávja, ahol az egyes ecsetvonásoknak láthatónak kell maradniuk — ez a mű egyetlen erős textúrájú része, és a durvasága szándékos. Minden kivitel újra készül, és kettő sosem teljesen egyforma; minden kézzel festett másolat ezért a maga módján egyedi. Ehhez a motívumhoz még nincs fotónk elkészült vásznainkról, mert eddig nem festettük meg, így itt egy sincs, és egyet sem írunk le. A saját vásznáról feladás előtt kap fotót.

Melyik méret melyik falra?

Ha bizonytalan: 100 x 70 cm. Az eredeti aránya 1,44, a 100 x 70 cm pedig 1,43-at ad — a hat közül a legközelebbi, és olyan eltérés, amit a falon senki nem lát. A másikat is világosan ki kell mondani: az eredeti alig 26 cm széles, tehát minden méretünknél kisebb, és már a legkisebb kivitel is nagyjából háromszor szélesebb nála, a legnagyobb pedig több mint ötször. Ennél a motívumnál ez nem hiba, mert a sok égbolttal nyitott jelenet jól bírja a nagyítást, de olyan különbség, amit jobb előre tudni. A 80 x 60 és a 90 x 65 cm kisebb szekrény fölé vagy szűkebb térbe való. A 100 x 70 és a 110 x 80 cm a helyes választás ágy vagy ülőgarnitúra fölé, az első az arány miatt. A 120 x 90 és a 140 x 100 cm méretnél az ilyen nagy méretű vászon más tartalomtól mentes falat és némi távolságot kíván; ilyenkor hat a legerősebben az ég. A választott méretet előbb mérje ki papírkivágással a falon. Egyik sincs raktáron: minden darab rendelésre készül.

Egyedi méret, keret és vakráma

Ha a hat méret közül egyik sem felel meg, az Ön mérete szerint festünk, és közben tartjuk az 1,44-es arányt és az ég arányát, hogy a város ne csússzon a felület közepére; ez a mi rendelésre végzett munkánk. Minden darabot fakeretre feszítve, akasztásra készen küldünk. A kerethez használja 3D-alkalmazásunkat: ezen a motívumon minden nálunk kapható lécet megmutat — aranyat, ezüstöt, feketét, fehéret és natúr fát —, és a keret kiválasztására szolgál, semmi másra. Hogy a mű az Ön falán hogyan hat, azt külön szolgáltatásunk, a térbe illesztés mutatja meg.

Szállítás és garancia

Minden darab rendelésre készül szlovéniai műhelyünkben; számoljon 15-45 nappal a mérettől függően, a legnagyobbaknál a felső határ közelében. Feszítve és szállításra védve utazik, keretezve, ha keretet választott, Magyarországra és az Európai Unió további tizenöt országába, vám nélkül. Feladás előtt fotót kap a kész műről jóváhagyásra, és minden rendelésre érvényes a visszaküldési rendünk. A teljes kínálatot az Edgar Degas galériában találja, életéről pedig Edgar Degas-ról szóló cikkünk ír.

Gyakori kérdések

Milyen mű ez?

Degas korai római vedutája, amelyet a múzeum Blick auf Rom vom Tiberufer aus néven tart nyilván. Mérete 26 x 18,1 cm, és a svájci Badenben lévő Museum Langmatt őrzi.

Mikor festették?

1857/58-ban. Ezt adja meg az őrző múzeum, és ez szűkebb a gyakran idézett „1850-es éveknél“.

Mekkora az eredeti?

Nagyon kicsi: 26 cm széles és 18,1 cm magas, egy A4-es lapnál keskenyebb és jóval alacsonyabb. Minden méretünk nagyobb az eredetinél.

Vászonra festették az eredetit?

Nem. A múzeum papírra festett olajat ad meg, a papírt pedig vászonra kasírozták. Ez magyarázza a vékony festékréteget és a látható ecsetvonásokat; a mi kivitelünk közvetlenül lenre készül.

Melyik épület látszik a látóhatáron?

Egy kupola, amely alig válik el a város körvonalától; helyzete és a cím alapján a Szent Péter-bazilika kupolája. Ezt magából a műből olvassuk ki — a múzeumi leírás nem nevezi meg az épületet.

Hol van ma az eredeti?

A svájci Badenben, a Museum Langmattban. A múzeumot a Stiftung Langmatt Sidney und Jenny Brown tartja fenn, a gyűjteményt pedig a Brown házaspár állította össze 1900 és 1933 között.

Miért nem adnak meg leltári számot?

Mert a múzeum a saját nyilvános leírásában nem tesz közzé ilyet ehhez a műhöz. Inkább nem adunk meg semmit, mint olyan számot, amelyet a forrásnál nem tudunk ellenőrizni.

Ösztöndíjasként volt Degas Itáliában?

Ezt nem állítjuk. Az adattal gyakran találkozni, de a múzeumi leírás nem támasztja alá, ezért itt nem szerepel. Biztos, hogy a mű 1857/58-ban készült, amikor huszonhárom éves volt.

Melyik méretük egyezik az eredetivel?

Arány szerint a 100 x 70 cm, amely 1,43-at ad az eredeti 1,44-ével szemben. Méret szerint egyik sem, mert az eredeti minden méretünknél kisebb.

Nyomat ez?

Nem. A mű kézzel készül, olajjal lenvásznon; az ecsetvonások láthatók és tapinthatók, ennél a motívumnál leginkább a város alatti növényzetsávban.

Alkalmas ajándéknak?

Igen, különösen annak, aki szereti Rómát vagy a tág égboltú, csendes jeleneteket. Mivel minden darab rendelésre készül, számoljon a gyártási idővel; ha a választást inkább a megajándékozottra bízná, ott van ajándékutalványunk.

• Motívum: Róma a Tiberis partjáról, a jelenet csaknem kétharmada égbolt, a kupola alig kivehető
• Eredeti: Edgar Degas, 1857/58, olaj papíron vásznon, 26 x 18,1 cm, Museum Langmatt, Baden
• A mi kivitelünk: kézzel festett olaj, hat méret 80 x 60-tól 140 x 100 cm-ig; a 100 x 70 cm áll a legközelebb az eredeti arányához
• Érdekesség: Degas ritka tájai közé tartozik, és huszonhárom évesen festette