Egon Schiele – Gyászoló nő

A Gyászoló nő Egon Schiele 1912-es munkája: nagy, sötét szemű sápadt arc nehéz fekete kendőbe burkolva, mögötte balra fent egy második fej háromnegyed profilban, egyetlen vörös rózsa mellett. Az eredetit a bécsi Leopold Museum őrzi 461-es leltári számon; mérete 34 x 42,5 cm – 34 cm széles és 42,5 cm magas, vagyis kis, álló fatábla. Nálunk kézzel festett olajfestményként készül vásznon, tizenhárom méretben vagy az Ön mérete szerint, az elkészült munkáról pedig szállítás előtt fotót küldünk jóváhagyásra.

Gyászoló nő – Egon Schiele

Mit ábrázol a mű?

Egy arcot, amely visszanéz. A tábla közepén sápadt, szinte fehér arc látható nagy, sötét, kékkel keretezett szemekkel, vékony orral és piros ajkakkal; sötét fürtök hullanak a homlokába, az egész fejet pedig nehéz fekete kendő borítja, amely a tábla nagy részét kitölti. Az áll alatt okkersárga sáv és kék ruha látszik. Mögötte, balra fent, egy második fej hajol elő háromnegyed profilban, szürkés, csücsörített szájjal és felhúzott szemöldökkel. Ott a háttér fent sárgászöld, lent narancsvörös, és vékony száron egyetlen vörös rózsa áll. Az arctól jobbra kék, vörös és szürke csíkokból álló sáv töri át a feketét. Jobbra lent, három rövid sorban áll a szignó.

Ki a gyászoló nő?

A cím ezt nem mondja meg, és nem is Schielétől származik: a múzeumi adatlap szerint nem maga a művész választotta. Az adatlap olyan alakot ír le, amely melankolikus, mégis harcias kifejezéssel néz ki a festményből; fejét sötét kendő borítja, körvonalai és sápadt bőre pedig szinte egy koponya benyomását keltik. Ez a művet őrző múzeum olvasata, és az övékként adjuk tovább.

Kié a második fej?

Schielé, és mégsem. Az adatlap szerint a második alak színei szinte összeolvadnak a háttér vöröses tónusaival, fiziognómiája – a csücsörített száj, a felhúzott szemöldök – pedig jellemző arra, ahogyan Schiele a saját arcát ábrázolta. A hozzáadott vörös haj azonban a múzeum szerint akkori élettársa, Wally Neuzil (1894–1917) ismertetőjegye: az attribútumok felcserélhetővé válnak, a határok elmosódnak. A múzeum ezt portréi és önportréi egy tágabb témájának részeként olvassa – az identitás mint valami instabil, és a saját én keresése a másikban.

Mit jelent a rózsa?

Az adatlap a rózsát a mű kulcsszavai között sorolja fel, de nem értelmezi, ezért jelentést sem találunk ki neki. A táblán kicsi és fénylő: vékony száron ülő vörös virág a bal felső sarok sárgászöldje és narancsa előtt, a második fej mellett.

Mire festették az eredetit?

Fára. Az adatlap szerint a technika olaj egy fatáblán, amelyet jobbra lent szignáltak és datáltak. A mi reprodukciónk olajfestékkel készül vásznon. Ezt nem tüntetjük fel ugyanannak: egy kis fatábla és egy kifeszített vászon két különböző hordozó, és a különbséget meg is nevezzük.

Álló vagy fekvő a formátum?

Álló. Fokozataink ezt követik, álló formátum szerint, 50 x 65 cm-től 160 x 205 cm-ig. A magasság engedi, hogy a fekete kendő a fejtetőtől az alsó szélig hulljon.

Megkaphatom az eredeti méretében?

Az eredeti méretében nem: a tábla 34 x 42,5 cm-es, a legkisebb fokozatunk, az 50 x 65 cm pedig mindkét irányban nagyobb. Arányban három fokozat pontos: az eredeti oldalaránya 1 : 1,25, és pontosan ez az aránya a 60 x 75 cm-nek, a 80 x 100 cm-nek és a 120 x 150 cm-nek; a 65 x 81 cm-nél két és fél milliméter hiányzik. A többi kilenc magasabbra van szabva, 2,5 vagy 5 cm-rel. Ha az arány fontos, válassza a három pontos fokozat egyikét; az eredeti méretéhez egyedi méretet.

Honnan származik a munka és hol van ma?

Ez az oldal eddig nem hordozott proveniencia-feljegyzést – ennél a műnél nem volt ilyen, és ezt nyíltan megmondjuk ahelyett, hogy csendben pótolnánk valamivel. Ami következik, az a lánc úgy, ahogyan a múzeum közli: Heinrich Benesch, Bécs, 1925 előttől 1947-ig; Otto Benesch, Bécs, 1947–1964; Eva Benesch, Bécs, 1964–1983; Jenö Eisenberger, Bécs, 1983; Rudolf Leopold, Bécs, 1983–1994; 1994-től pedig a Leopold Múzeum Magánalapítvány. Az értelmezés a miénk. A láncban nincs hézag, az első dátum azonban csak annyi: „1925 előtt”. Állomásról állomásra megegyezik az ugyanebben a gyűjteményben lévő Kálvária láncával, és az utolsó magánkézben történt átadásnál a múzeum mindkettőnél ugyanazokat az iratokat idézi: egy 1983. szeptember 30-i nyugtát és a Giese & Schweiger műkereskedés 2002. február 19-i igazolását. Szerepel Sonja Niederacher 2011. április 30-i dossziéja is. A munka ma a Leopold Museumban van 461-es leltári számon; a múzeum teljes Schiele-anyagát a Leopold Museum Egon Schiele-oldala mutatja be.

Hol áll ez a munka Schiele életművében?

Az 1912-es portrék és önportrék között. Ugyanabból az évből való a Wally Neuzil portréja, annak az élettársnak a portréja, akinek vörös haját a múzeum a második fejen látja, valamint az Önarckép zsidócseresznyével, amelyet a múzeum annak a portrénak az ellendarabjaként ír le; mindkettő szintén kis fatábla. A teljes válogatás az Egon Schiele galériában található, a festő életéről pedig többet ír az Egon Schieléről szóló cikkünk. Schiele Gustav Klimt fiatalabb kortársa volt, és a bécsi szecesszió volt az a közeg, ahonnan elindult; a bécsi expresszionizmus az az irány, amelyet meghatározni segített, és az osztrák művészet ezen éveit ma is e két néven keresztül olvassuk. Expresszionista festményként két identitásnak ad helyet egyetlen kis táblán. Az egy évvel későbbi Lenyugvó nap olaj vásznon; ez a tábla nem az.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat művész fest olajfestékkel, ecsetvonásról ecsetvonásra; nem gépi lenyomatról van szó – az ecset alatt kézzel festett másolat születik, az Ön rendelésére. Itt két hely a legnehezebb. Az első a szemek: nagyok, sötétek, kékkel keretezettek, és úgy vannak elhelyezve, hogy egyenesen a nézővel találkozzanak; ha a festő egy pupillát egy milliméterrel elmozdít, a harcias tekintet, amelyről a múzeum beszél, elmosódik. A második a második fej, amelynek színei szinte beleolvadnak a háttérbe – félig elveszettnek kell maradnia, olvashatónak, de soha nem olyan erősnek, mint az elülső arc, különben a festményből két külön ember kettős portréja lesz. Amikor a munka elkészül, lefotózzuk, és a fotót jóváhagyásra elküldjük, csak ezután indul útnak. Ehhez a műcsaládhoz nincsenek műtermi felvételeink – a műhelyünkben még nem fotóztuk le, és semmit nem távolítottunk el; amikor legközelebb megfestik, lefotózzuk, és a felvételeket ide illesztjük. Vászonreprodukcióként fa vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik.

Melyik méret melyik falra?

Rövid válasz: egy ilyen közvetlen arc szemmagasság közelében hat. Keskeny falra, dolgozószobába vagy ajtó mellé az 50 x 65 cm vagy a 60 x 75 cm, komód fölé a 80 x 100 cm, nagy térbe a 120 x 150 cm-től egészen a 160 x 205 cm-ig. A legkisebb méretünk az 50 x 65 cm. Művészi festményként egyetlen arccal a mű a mérettel egyre közvetlenebb: a kisebb fokozatokban megőrzi a tábla bensőségességét, a nagyobbakban a tekintet átér a szobán.

Hogyan rendelhetek egyedi méretet, vakkeretet és keretet?

Ha a tizenhárom méret közül egyik sem illik a falához, a munkát az Ön mérete szerint festjük meg. A vászon fa vakkeretre feszítve érkezik; a 3D alkalmazásunk kizárólag a keret kiválasztását szolgálja, nem azt, hogy a munkát a saját falán mutassa. A keretet külön választja ki, és nem feltétlenül része a rendelésnek.

Hogyan történik a szállítás és mit vállalunk?

Rendelésre festünk, és az Európai Unió tizenhat országába szállítunk, köztük Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába és Lengyelországba. Szállítás előtt az elkészült munkáról fotót küldünk jóváhagyásra, és ha az eredménnyel nem elégedett, javítjuk vagy újrafestjük. A gyártási idő a mérettől és a műterem aktuális leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Valós személy a gyászoló nő?

Nincs megnevezve, és a cím sem Schielétől származik: a Leopold Museum szerint nem ő maga választotta. A múzeum olyan alakot ír le, amely melankolikus, mégis harcias tekintettel néz ki a műből, fejét sötét kendő takarja; a körvonalak és a sápadt arcbőr szinte egy koponya benyomását keltik.

Ki a második fej a Gyászoló nőn?

A múzeum magát Schielét látja benne: az összeszorított száj és a felhúzott szemöldök jellemző arra, ahogyan a saját arcát ábrázolta. A vörös haj viszont akkori élettársa, Wally Neuzil ismertetőjegye, így a két identitás összemosódik. A múzeum ezt annak részeként olvassa, ahogyan önmagát kereste másokban.

Mikor festette Schiele a Gyászoló nőt?

1912-ben; a tábla jobb alsó sarkában az „EGON SCHIELE 1912” szignó és dátum áll. Olajjal, fára festette, mérete 34 x 42,5 cm, kis álló formátum. Ugyanabból az évből való a Wally Neuzil portréja és a zsidócseresznyés önportré, szintén kis táblák.

Kié volt a Gyászoló nő a Leopold Museum előtt?

A múzeum nyilvántartása Heinrich Benesch-sel kezdődik, Bécs (1925 előttől 1947-ig), utána Otto Benesch (1947–1964) és Eva Benesch (1964–1983) következik, 1983-ban pedig Jenö Eisenberger és Rudolf Leopold. Heinrich Benesch vasúti tisztviselő Schiele egyik legkorábbi gyűjtője és barátja volt; fia, Otto művészettörténész, később az Albertina igazgatója lett, Eva pedig Otto felesége volt.

Hol található ma a Gyászoló nő?

A bécsi Leopold Museumban, a 461-es leltári számon. 1994 óta a Leopold Múzeum Magánalapítványé, a múzeum pedig a világ egyik legnagyobb Schiele-gyűjteményét őrzi.

Alkalmas ajándéknak?

Alkalmas; ha nem tudja, melyik méretet válassza, van ajándékutalvány.

• Téma: sápadt arc fekete kendőben, mögötte egy második fej és egyetlen vörös rózsa.
• Eredeti: 1912, olaj, fa, 34 x 42,5 cm, jobbra lent szignálva, Leopold Museum, Bécs, ltsz. 461.
• A miénk: kézzel festett olajfestmény vásznon, 13 méret vagy egyedi méret.
• Érdemes tudni: a múzeum szerint a címet nem Schiele választotta.