Egon Schiele – Gyászoló nő

A Gyászoló nő Egon Schiele 1912-es munkája: nagy, sötét szemű sápadt arc nehéz fekete kendőbe burkolva, mögötte balra fent egy második fej háromnegyed profilban, egyetlen vörös rózsa mellett. Az eredetit a bécsi Leopold Museum őrzi 461-es leltári számon, és a múzeumi adatlap szerint az OG3 szinten látható; mérete 42,5 x 34 cm – 34 cm széles és 42,5 cm magas, vagyis kis, álló fatábla. Nálunk kézzel festett olajfestményként készül lenvásznon, tizenhárom méretben vagy az Ön mérete szerint, az elkészült munkáról pedig szállítás előtt fényképet küldünk jóváhagyásra.

Gyászoló nő – Egon Schiele

Mit ábrázol a mű?

Egy arcot, amely visszanéz. A tábla közepén sápadt, szinte fehér arc látható nagy, sötét, kékkel keretezett szemekkel, vékony orral és piros ajkakkal; sötét fürtök hullanak a homlokába, az egész fejet pedig nehéz fekete kendő borítja, amely a tábla nagy részét kitölti. Az áll alatt okkersárga sáv és kék ruha látszik. Mögötte, balra fent, egy második fej hajol elő háromnegyed profilban, szürkés, csücsörített szájjal és felhúzott szemöldökkel. Ott a háttér fent sárgászöld, lent narancsvörös, és vékony száron egyetlen vörös rózsa áll. Az arctól jobbra kék, vörös és szürke csíkokból álló sáv töri át a feketét. Jobbra lent, három rövid sorban áll a szignó.

Ki a gyászoló nő?

A cím ezt nem mondja meg, és nem is Schielétől származik: a múzeumi adatlap szerint nem maga a művész választotta. Az adatlap olyan alakot ír le, amely melankolikus, mégis harcias kifejezéssel néz ki a festményből; fejét sötét kendő borítja, körvonalai és sápadt bőre pedig szinte egy koponya benyomását keltik. Ez a művet őrző múzeum olvasata, és az övékként adjuk tovább.

Kié a második fej?

Schielé, és mégsem. Az adatlap szerint a második alak színei szinte összeolvadnak a háttér vöröses tónusaival, fiziognómiája – a csücsörített száj, a felhúzott szemöldök – pedig jellemző arra, ahogyan Schiele a saját arcát ábrázolta. A hozzáadott vörös haj azonban a múzeum szerint akkori élettársa, Wally Neuzil (1894–1917) ismertetőjegye: az attribútumok felcserélhetővé válnak, a határok elmosódnak. A múzeum ezt portréi és önarcképei egy tágabb témájának részeként olvassa – az identitás mint valami instabil, és a saját én keresése a másikban.

Mit jelent a rózsa?

Az adatlap a rózsát a mű kulcsszavai között sorolja fel, de nem értelmezi, ezért jelentést sem találunk ki neki. A táblán kicsi és fénylő: vékony száron ülő vörös virág a bal felső sarok sárgászöldje és narancsa előtt, a második fej mellett.

Mire festették az eredetit?

Fára. Az adatlap szerint a technika olaj egy fatáblán, amelyet jobbra lent szignáltak és datáltak. A mi reprodukciónk olajfestékkel készül lenvásznon. Ezt nem tüntetjük fel ugyanannak: egy kis fatábla és egy kifeszített lenvászon két különböző hordozó, és a különbséget meg is nevezzük.

Álló vagy fekvő a formátum?

Álló. Az adatlap 42,5 x 34 cm-t ad meg, a magasságot a szélesség előtt, vagyis a tábla 34 cm széles és 42,5 cm magas; a múzeum saját felvétele ugyanezt az arányt mutatja. Fokozataink ezt követik, álló formátum szerint, 50 x 65 cm-től 160 x 205 cm-ig. A magasság engedi, hogy a fekete kendő a fejtetőtől az alsó szélig hulljon.

Megkaphatom az eredeti méretében?

Az eredeti méretében nem: a tábla 34 x 42,5 cm-es, a legkisebb fokozatunk, az 50 x 65 cm pedig mindkét irányban nagyobb. Arányban három fokozat pontos: az eredeti oldalaránya 1 : 1,25, és pontosan ez az aránya a 60 x 75 cm-nek, a 80 x 100 cm-nek és a 120 x 150 cm-nek; a 65 x 81 cm-nél két és fél milliméter hiányzik. A többi kilenc magasabbra van szabva, 2,5 vagy 5 cm-rel. Ha az arány fontos, válassza a három pontos fokozat egyikét; az eredeti méretéhez egyedi méretet.

Honnan származik a munka és hol van ma?

Ez az oldal eddig nem hordozott proveniencia-feljegyzést – ennél a műnél nem volt ilyen, és ezt nyíltan megmondjuk ahelyett, hogy csendben pótolnánk valamivel. Ami következik, az a lánc úgy, ahogyan a múzeum közli: Heinrich Benesch, Bécs, 1925 előttől 1947-ig; Otto Benesch, Bécs, 1947–1964; Eva Benesch, Bécs, 1964–1983; Jenö Eisenberger, Bécs, 1983; Rudolf Leopold, Bécs, 1983–1994; 1994-től pedig a Leopold Múzeum Magánalapítvány. Az értelmezés a miénk. A láncban nincs hézag, az első dátum azonban csak annyi: „1925 előtt”. Állomásról állomásra megegyezik az ugyanebben a gyűjteményben lévő Kálvária láncával, és az utolsó magánkézben történt átadásnál a múzeum mindkettőnél ugyanazokat az iratokat idézi: egy 1983. szeptember 30-i nyugtát és a Giese & Schweiger műkereskedés 2002. február 19-i igazolását. Szerepel Sonja Niederacher 2011. április 30-i dossziéja is. A munka ma a Leopold Museumban van 461-es leltári számon; a múzeum teljes Schiele-anyagát a Leopold Museum Egon Schiele-oldala mutatja be.

Hol áll ez a munka Schiele életművében?

Az 1912-es portrék és önarcképek között. Ugyanabból az évből való a Wally Neuzil portréja, annak az élettársnak a portréja, akinek vörös haját a múzeum a második fejen látja, valamint az Önarckép zsidócseresznyével, amelyet a múzeum annak a portrénak az ellendarabjaként ír le; mindkettő szintén kis fatábla. A teljes válogatás az Egon Schiele galériában található, a festő életéről pedig többet ír az Egon Schieléről szóló cikkünk. Schiele Gustav Klimt fiatalabb kortársa volt, és a bécsi szecesszió volt az a közeg, ahonnan elindult; a bécsi expresszionizmus az az irány, amelyet meghatározni segített, és az osztrák művészet ezen éveit ma is e két néven keresztül olvassuk. Expresszionista festményként két identitásnak ad helyet egyetlen kis táblán. Az egy évvel későbbi Lenyugvó nap olaj vásznon; ez a tábla nem az.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat művész fest olajfestékkel, ecsetvonásról ecsetvonásra; nem gépi lenyomatról van szó – az ecset alatt kézzel festett másolat születik, az Ön rendelésére. Itt két hely a legnehezebb. Az első a szemek: nagyok, sötétek, kékkel keretezettek, és úgy vannak elhelyezve, hogy egyenesen a nézővel találkozzanak; ha a festő egy pupillát egy milliméterrel elmozdít, a harcias tekintet, amelyről a múzeum beszél, elmosódik. A második a második fej, amelynek színei szinte beleolvadnak a háttérbe – félig elveszettnek kell maradnia, olvashatónak, de soha nem olyan erősnek, mint az elülső arc, különben a festményből két külön ember kettős portréja lesz. Amikor a munka elkészül, lefényképezzük, és a fényképet jóváhagyásra elküldjük, csak ezután indul útnak. Ehhez a műcsaládhoz nincsenek műtermi felvételeink – a műhelyünkben még nem fényképeztük le, és semmit nem távolítottunk el; amikor legközelebb megfestik, lefényképezzük, és a felvételeket ide illesztjük. Vászonreprodukcióként fa vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik.

Melyik méret melyik falra?

Rövid válasz: egy ilyen közvetlen arc szemmagasság közelében hat. Keskeny falra, dolgozószobába vagy ajtó mellé az 50 x 65 cm vagy a 60 x 75 cm, komód fölé a 80 x 100 cm, nagy térbe a 120 x 150 cm-től egészen a 160 x 205 cm-ig. A legkisebb méretünk az 50 x 65 cm. Művészi festményként egyetlen arccal a mű a mérettel egyre közvetlenebb: a kisebb fokozatokban megőrzi a tábla bensőségességét, a nagyobbakban a tekintet átér a szobán.

Hogyan rendelhetek egyedi méretet, vakkeretet és keretet?

Ha a tizenhárom méret közül egyik sem illik a falához, a munkát az Ön mérete szerint festjük meg. A vászon fa vakkeretre feszítve érkezik; a 3D alkalmazásunk kizárólag a keret kiválasztását szolgálja, nem azt, hogy a munkát a saját falán mutassa. A keretet külön választja ki, és nem feltétlenül része a rendelésnek.

Hogyan történik a szállítás és mit vállalunk?

Rendelésre festünk, és az Európai Unió tizenhat országába szállítunk, köztük Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába és Lengyelországba. Szállítás előtt az elkészült munkáról fényképet küldünk jóváhagyásra, és ha az eredménnyel nem elégedett, javítjuk vagy újrafestjük. A gyártási idő a mérettől és a műterem aktuális leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Hol van az eredeti?

A bécsi Leopold Museumban, 461-es leltári számon; az adatlap szerint az OG3 szinten kiállítva.

Schiele adta a címet?

Nem; a múzeum szerint nem a művész választotta.

A második fej Schiele?

A múzeum szerint a vonások az övéi, a vörös haj Wally Neuzilé.

Vászonra festették az eredetit?

Nem: fára, olajjal; a mi reprodukciónk olajjal készül lenvásznon.

Mekkora az eredeti?

34 cm széles és 42,5 cm magas.

Melyik méretüknek pontosan ez az aránya?

A 60 x 75 cm-nek, a 80 x 100 cm-nek és a 120 x 150 cm-nek.

Hogyan van jelölve a munka?

Jobbra lent, szignóval és évszámmal: „EGON SCHIELE 1912”.

Kié volt a mű a múzeum előtt?

Az adatlap szerint három Benesch nevű tulajdonosé, majd Jenö Eisenbergeré és Rudolf Leopoldé.

Nyomat ez?

Nem. Minden vásznat művész fest kézzel, olajfestékkel.

Hogyan érkezik?

Fa vakkeretre feszítve és védőcsomagolásban; a keret választható.

Alkalmas ajándéknak?

Alkalmas; ha nem tudja, melyik méretet válassza, van ajándékutalvány.

• Téma: sápadt arc fekete kendőben, mögötte egy második fej és egyetlen vörös rózsa.
• Eredeti: 1912, olaj, fa, 42,5 x 34 cm, jobbra lent szignálva, Leopold Museum, Bécs, ltsz. 461.
• A miénk: kézzel festett olajfestmény lenvásznon, 13 méret vagy egyedi méret.
• Érdemes tudni: a múzeum szerint a címet nem Schiele választotta.