Leírás
Az Île-de-France-i táj Seurat festménye, amelyet a múzeum 1881 és 1882 közé datál: egy zöld és sárga sávokból álló széles mezőn túl téglaszínű tetős fehér ház látszik, előtte hosszú fehér fal, mögötte sötét fasor. A 40,7 x 32,5 cm-es eredeti, amelyet olajjal festettek vászonra, a Musée d’Orsay tulajdona RF 1948 13-as leltári számon, őrzési helye pedig a bordeaux-i Szépművészeti Múzeum. Nálunk művészi festményként készül el, kézzel, olajfestékkel, vászonra festve, öt méretben vagy az Ön által megadott méretben; feladás előtt fotót küldünk a kész műről jóváhagyásra.
| Cím: | Île-de-France-i táj |
| További címek: | »Paysage d’Ile de France« |
| Festő: | Georges Seurat (1859–1891) |
| Keletkezés éve: | 1881–1882 |
| Eredeti méret: | 40,7 cm x 32,5 cm |
| Eredeti technika: | Olaj, vászon |
| Festészeti stílus: | Korai mű – rövid, egymást keresztező ecsetvonások |
| Megtalálható: | Musée d’Orsay, letétben a bordeaux-i Szépművészeti Múzeumban (ltsz. RF 1948 13) |
| A mi reprodukciónk: | kézzel festett olajfestmény vásznon, 5 méret 46 x 38 cm-től 80 x 65 cm-ig, kérésre egyedi méretben |
Île-de-France-i táj – Georges Seurat
Mit ábrázol a festmény?
Csendes vidéket, emberek nélkül. A háttérben, kissé a középtől balra fehér ház áll magas, téglavörös tetővel és néhány apró ablakkal; jobb felől egy alacsonyabb, vöröses tetős épület csatlakozik hozzá. A bal széltől valamivel a vászon közepén túlig hosszú, alacsony fehér fal fut, amely elválasztja a mezőt a háztól. A ház és a fal mögött fákból és bokrokból álló sötétzöld sáv húzódik, amely jobb oldalon lezárja a látóhatárt. A vászon nagy részét a mező foglalja el: széles síkság zöld, sárga és okkerszínű sávokban. Lent, az előtérben sötét, barnás-lilás növények nőnek, bal felül pedig egy faág nyúlik be a festménybe. A múzeumi leírás a jelenetet csupán kulcsszavakkal jellemzi: táj, mező, növényzet, fa, ház, kerítés.
Mi látható a vásznon?
Fekvő vászon, 40,7 cm széles és 32,5 cm magas. Az ég a felső harmadot tölti ki; világos, krémfehér vonásokból áll, amelyek közé lila és égszínkék foltok keverednek. A mező rövid, egymást keresztező, többnyire vízszintesen futó vonásokból épül fel; a zöldbe sárga és rózsaszín vonások szövődnek, így a síkság nem egységes felület, hanem a színek eleven szövedéke. A fehér ház és a fal a festmény legvilágosabb pontjai közé tartozik, és bár kicsik, magukra vonják a tekintetet. Az előtér sötét növényei lazább, barna és lila vonásokkal készültek. Pöttyök nincsenek a vásznon. A múzeumi leírás szerint jobbra lent Seurat szignója olvasható, ugyanott pedig egy piros M bélyegző, amelyet a leírás a »pour Moline« szavakkal magyaráz.
Miért fontos ez a festmény?
Mert a művészeti világ mindig komolyan vette. A múzeumi leírás 32 kiállítást sorol fel 1900 és 2016 között: már 1900-ban bemutatták Párizsban, a La Revue blanche-nál, 1908–1909-ben Seurat retrospektív kiállításán a Bernheim-Jeune galériában, 1958-ban az Art Institute of Chicagóban, 1991–1992-ben pedig a párizsi Grand Palais Seurat-kiállításán és a New York-i Metropolitan Múzeumban, mindkét helyen 80-as katalógusszámon. A francia festő, akit a leírás 1859–1891-es évszámokkal jegyez, itt a vidék egy egészen hétköznapi darabját festette meg. A pointillizmus ezen a vásznon nincs jelen; apró, egymást keresztező vonásokat látunk, amelyekkel a festő a mező fényét építi fel. Itt a festő csendes, visszafogott oldalát ismerhetjük meg.
Mit jelent a festmény?
A cím csak azt árulja el, hol járunk: Île-de-France-ban. A helyet a múzeum nem nevezi meg, és a házat sem. A festményen nem történik semmi; nincsenek emberek, nincsenek állatok, és nincs út sem, amelyen bárki érkezhetne. Marad a fény a mező fölött, a napfényt visszaverő fehér fal és a fák sötétzöld sora. Éppen ez a nyugalom adja az értelmét: a festő olyasmire nézett rá, ami mellett a legtöbben elsétálnának, és kiegyensúlyozott művet alkotott belőle. Otthon nyugodt, világos hatást kelt, a zöld és a sárga pedig jól illik a fabútorokhoz, a lenvászonhoz és a természetes anyagokhoz.
Mi történt az eredetivel?
A múzeumi leírás ebben a sorrendben közli a festmény útját. Először Madeleine Knoblock gyűjteményében volt; 1908-ban Alexandre Natanson gyűjteményében; ezután Georges Lecomte, majd Eugène Blot gyűjteményébe került. Madeleine Knoblock, Georges Lecomte és Eugène Blot esetében a leírás nem közöl évszámot. 1948-ig Albert Marquet gyűjteményében volt, aki 1948-ban a francia állami múzeumokra hagyta, haszonélvezeti joggal Albert Marquet-né javára; 1948 és 1960 között Albert Marquet-né gyűjteményében volt. Ezután a Louvre-nak utalták ki, 1961 és 1992 között a bordeaux-i Szépművészeti Múzeumban volt, majd a Musée d’Orsay-nak utalták ki, ahol 1992-től 1995-ig volt. 1995-ben letétbe helyezték a bordeaux-i Szépművészeti Múzeumban. A múzeum tájékoztatása szerint jelenleg nincs kiállítva.
Milyen helyet foglal el ez a festmény Seurat művei között?
Seurat vidéki és városszéli korai vásznai közé tartozik. A közeli évekből nálunk elérhető még a Külváros (La Banlieue), amelyet oldalunk 1882 körülre datál, az 1882–83-as Parasztasszonyok munka közben és az 1883-as Parasztasszony ül a fűben (Paysanne assise dans l’herbe). A két paraszti témájú festményt a New York-i Solomon R. Guggenheim Museum őrzi. A Külváros című művel ezt a tájat az üres mező mögötti fehér ház köti össze, a két paraszti festménnyel pedig a fű és a föld – csakhogy itt egyetlen alak sincs. Aki Seuratnál a neoimpresszionizmust keresi, itt mást talál: rövid, egymást keresztező vonásokból épített tájat.
Hogyan készül a kézzel festett változatunk?
Ecsettel és olajfestékkel, soha nem nyomtatóval. Festőnk az eredetiről készült felvétel alapján dolgozik, és megőrzi azt, ami ezt a korai munkát különlegessé teszi: a mező rövid, egymást keresztező vonásait, a ház és a fal világos fehérjét, valamint mögöttük a fák sötét sávját. A pointillista technika itt hiba volna, hiszen az eredetin nincsenek pöttyök, és egészen más mű születne. Mivel mindent kézzel készítünk, két vászon sosem lesz teljesen egyforma, és minden kézzel festett másolat egyedi darab marad. Ennél a motívumnál még nincs saját fotónk a kész vászonról; amikor először megfestjük, lefotózzuk, és a fotókat ezen az oldalon tesszük közzé.
Melyik méret melyik falra?
Ha nem tudja eldönteni, melyiket válassza, vegye a 60 x 50 cm-es méretet. Legkisebb méretünk, a 46 x 38 cm, áll a legközelebb az eredetihez: a 40,7 x 32,5 cm-es eredetinél 5,3 cm-rel szélesebb és 5,5 cm-rel magasabb; az eredetinél kisebb méret nincs a kínálatunkban. A formátum fekvő, ezért jól mutat egy komód vagy íróasztal fölött, illetve a dolgozószobában. A 46 x 38 és az 50 x 40 cm kisebb falakra és előszobákba való; a 60 x 50 és a 70 x 60 cm önmagában is betölti a kanapé vagy az ágy fölötti falat; a 80 x 65 cm a legnagyobb méret, amelyet ehhez a motívumhoz kínálunk, mert az eredetiről készült felvétel nagyobbat nem enged. Ebből a motívumból minden festmény vászonra festve, megrendelésre készül.
Egyedi méret, vakráma és keret
Ha az öt méret egyike sem illik a falához, az Ön méretei szerint festjük meg a művet, és megtartjuk az eredeti oldalarányát, hogy a ház, a fal és a mező egyensúlyban maradjon; ez nálunk az egyedi méretű festmény. Minden vásznat fa vakrámára feszítve, akasztásra készen szállítunk. A keretet 3D alkalmazásunkban választhatja ki, amely ezen a motívumon arany, ezüst, fekete, fehér és fa profilokat mutat; az alkalmazás kizárólag a keret kiválasztására szolgál. Ha látni szeretné, hogyan mutat a festmény az Ön falán, erre külön térbe helyezési szolgáltatásunk áll rendelkezésre.
Szállítás és garancia
Minden vásznat megrendelésre festünk szlovéniai műtermünkben, ezért mérettől függően 15–45 nappal számoljon. Feszítve, szállításra védetten és kívánságra keretezve küldjük, Szlovéniába és az EU-n belül vám nélkül. Feladás előtt fotót kap a kész műről jóváhagyásra, és minden rendelésre visszaküldési szabályzatunk érvényes. Seurat összes motívumát a Georges Seurat galériában találja, Georges Seuratról szóló cikkünkből pedig megtudhatja, mikor igazán jó egy híres festmény reprodukciója.
Gyakori kérdések
Hol található az eredeti?
A festmény a Musée d’Orsay tulajdona, leltári száma RF 1948 13; a bordeaux-i Szépművészeti Múzeum őrzi, ahol 1995 óta letétben van. A múzeum tájékoztatása szerint jelenleg nincs kiállítva.
Vannak emberek a festményen?
Nincsenek. A vásznon csak a ház, a fal, a fák, a mező és az előtér növényei láthatók.
A »Paysage d’Ile de France« ugyanez a mű?
Igen. Ezen a címen tartja nyilván a múzeum; az Île-de-France-i táj a mi magyar címünk ugyanerre a vászonra.
Nyomat ez?
Nem. Festményünket kézzel, olajjal festjük vászonra; az ecsetvonások láthatók és kitapinthatók.
Melyik méretet válasszam?
A legtöbb falra a 60 x 50 cm-t; ha az eredetihez legközelebbi méretet keresi, a 46 x 38 cm-t. Részletes útmutatót fentebb talál.
Kérhetek a listán nem szereplő méretet?
Igen, egyedi méretre is festünk, az eredeti oldalarányának megtartásával.
Miért nem egyetlen évszámot adunk meg?
Mert a múzeum sem ad meg egyet: a leírás 1881 és 1882 közé datálja a festményt, ezért mi is 1881–1882-t írunk.
Mi olvasható jobbra lent?
A múzeumi leírás szerint ott Seurat szignója és egy piros M bélyegző áll, amelyet a leírás a »pour Moline« szavakkal magyaráz.
Mekkora az eredeti a keretével?
A múzeum szerint az eredeti a keretével együtt 58,7 x 50,2 cm, maga a vászon pedig 40,7 x 32,5 cm.
Eladó az eredeti?
Nem. A vászon közgyűjtemény része, ezért nem vásárolható meg; a motívumát viszont kézzel megfestjük Önnek.
Alkalmas ajándéknak?
Igen, különösen a vidék és a csendes tájak kedvelőinek. Ha a választást a megajándékozottra bízná, ajándékutalványt is kínálunk.
- Téma: téglaszínű tetős fehér ház és hosszú fehér fal egy széles mező mögött – 1881–1882
- Eredeti: 40,7 x 32,5 cm, olajfesték vásznon, Musée d’Orsay, letétben a bordeaux-i Szépművészeti Múzeumban (ltsz. RF 1948 13)
- A mi kivitelünk: kézzel festve, olaj vásznon, öt méret 46 x 38-tól 80 x 65 cm-ig, mindig vakrámára feszítve, kérésre keretezve
- Érdekesség: 1948-ig Albert Marquet gyűjteményében volt, aki a francia állami múzeumokra hagyta
