Leírás
Kálvária, Andrea Mantegna festménye után Degas másolata, amelyet 1861-ben festett egy Louvre-ban őrzött tábla nyomán. Három kereszt áll egy sziklás magaslaton: középen Krisztus, kétoldalt egy-egy lator. Balra lent Mária ájultan roskad össze, a körülötte álló asszonyok tartják, mellettük Szent János evangélista. Jobbra római páncélos katonák kockát vetnek a köntösért, lovasok várakoznak, a kanyargó úton pedig a tekintet visszahúzódik a város felé. Degas majdnem az eredeti méretében festette meg a vásznat, de vázlatos állapotban hagyta: a múzeum maga jegyzi meg, hogy a festmény nem adja vissza az eredeti tábla simaságát és kidolgozottságát. Az eredeti 92,5 x 69 cm, olajfesték vásznon, jobbra lent szignálva, és a tours-i Musée des Beaux-Arts őrzi 1934-6-1 leltári szám alatt. Nálunk kézzel készül, nyolc méretben 50 x 40-től 150 x 110 cm-ig vagy egyedi méretben, a szállítás előtt pedig fotót kap a kész munkáról jóváhagyásra.
| Cím: | Kálvária, Andrea Mantegna festménye után |
| További címek: | Le Calvaire d’après Mantegna (a múzeum címadása) |
| Festő: | Edgar Degas (1834–1917), Andrea Mantegna (1431–1506) után |
| Keletkezés éve: | 1861 (jobbra lent szignálva: Degas) |
| Az eredeti mérete: | 92,5 cm x 69 cm |
| Az eredeti technikája: | olajfesték vásznon |
| Festői stílus: | másolat régi mester után, Degas tanulóéveiből |
| Hol van az eredeti: | Musée des Beaux-Arts, Tours (ltsz. 1934-6-1); Joconde 02650010032 tétel |
| A mi kivitelünk: | kézzel festett olaj lenvásznon, 8 méret 50 x 40 cm-től 150 x 110 cm-ig, kérésre egyedi méret |
Kálvária, Andrea Mantegna festménye után – Edgar Degas
Mi látható a festményen?
Keresztre feszítés, széles, majdnem fekvő mezőbe helyezve. Középen Krisztus a kereszten, tőle jobbra és balra a két lator — a jó és a rossz —, mindhárman egy sziklás, kövezett magaslaton, amely inkább kőplatónak hat, mint dombnak. Balra lent Mária ájultan roskad össze, az őt körülvevő asszonyok tartják; közelében Szent János evangélista áll. Jobbra lent katonák guggolnak, és Krisztus köntöséért kockát vetnek, mögöttük lovak és római páncélos lovasok, köztük Longinus a lándzsával. A háttérben az út sziklák mellett kanyarog fölfelé a fallal kerített város felé, amely Jeruzsálemet ábrázolja. A fény balról érkezik, és világos meg árnyékos sávokra osztja a jelenetet; éppen ez a fényhatás érdekelte Degast a leginkább a táblán.
Melyik művet mutatja a fotó?
Ezt nyíltan meg kell mondani: az ezen az oldalon látható fotó nem Degas munkáját mutatja, hanem Mantegnáét. Az eredeti Le Calvaire táblát ábrázolja, amely 1798 óta a Louvre-ban van INV 368 jelzettel, 96 x 76 cm-es, és temperával fára festették, egy veronai San Zeno-templomból való oltár predellájának középső darabjaként. Amit mi megfestünk, az Degas tours-i változata, nem ez a tábla. A fotó oka egyszerű és megmért: Degas vásznáról az egyetlen közreadott felvétel, amelyet a francia állami Joconde adatbázis tesz közzé, 798 x 600 pontot mér. Ez kevés az itteni megjelenítéshez és kevés a mi méreteinkhez — 150 cm-nél nagyjából 5 pont jutna centiméterenként, harmada annak, amit megkövetelünk. Ezért áll itt Mantegna táblája, vagyis pontosan az, amit Degas maga előtt látott, mi pedig az ő másolatát festjük. A termék címe ezt a különbséget maga is kimondja.
Miért festette meg Degas, és miért hat vázlatnak?
Mert a másolás volt a tanulás módja nála. 1853 tavaszán, alig végezve az iskolát, Degas másolói belépőt kért a Louvre-ban, és 1853 és 1861 között rendszeresen másolta a régi mestereket. Ez a másolat a sor utolsó darabja. Azért datálják 1861-re, mert Degas éppen Mantegnától vette át az ájult Mária körüli asszonycsoportot, és a saját Jefte leánya című munkájában használta fel. A külsejéről viszont a múzeum olyasmit jegyez meg, amit tisztességes megismételni: vázlatként kezelt munka, és nem adja vissza az eredeti tábla simaságát és kidolgozottságát. Mantegna felülete kemény, zománcszerű, ecsetnyom nélküli; Degasé nyitott, gyorsabb, helyenként átüt az alapozás. Nem pontos utánzat készült, hanem annak megértése, hogyan épül fel a jelenet.
Mi a jelenet jelentése?
Kettő egyszerre: régi vallási téma és dokumentum arról, hogyan tanul egy festő. Művészi festményként szokatlan választás, mert sem díszítő, sem kellemes; komoly, és olyan történetet hordoz, amelyet a legtöbben ismernek, itt viszont távolságtartással elbeszélve. A színek földszerűek — kő, páncél, barna út, sápadt ég —, így visszafogottabb a nappaliban, mint amit egy keresztre feszítéstől várna az ember, és jól megfér a fával és a meleg falakkal. A falra szánt munkák közül oda való, ahol tartalmat szeretne, nem mintát. Degas életművében egészen az elején áll: a balerinák előtt a régi mesterek jöttek. A mi reprodukciónk Degas változatát követi, a kövezett sziklával és az alakok olyan elrendezésével, ahogyan ő állította be őket.
Degas műterméből a tours-i múzeumba
Ennek a vászonnak az útja rövid és jól dokumentált. A festőnél maradt a haláláig, majd 1918-ban eladták a műtermi árverésén a párizsi Georges Petit galériában. 1934-ben Jeanne Fevre birtokolta Nizzában — Degas unokahúga, aki az utolsó éveiben ápolta —, ugyanabban az évben megvásárolta a párizsi Compagnie générale du gaz pour la France, és még ugyanabban az évben Tours városának ajándékozta. Azóta a város tulajdona, és a Musée des Beaux-Arts falán függ 1934-6-1 leltári szám alatt. Kedves véletlen: éppen ez a múzeum őrzi ugyanennek a San Zeno-predellának két másik tábláját is — Az olajfák hegyén és A feltámadás —, miközben a középső tábla, amelyet Degas lemásolt, a Louvre-ban maradt. Tours-ban tehát Degas másolata az eredeti két testvére mellett függ.
A motívum Degas életművében
Ezekből az évekből még két munkát kínálunk, mindkettő történeti és mindkettő a balett előtti. A Fiatal spártaiak edzése 1860-ból ugyanazt a Degast mutatja, aki még ókori és bibliai jelenetekben gondolkodik. A Dávid és Góliát ugyanennek az időszaknak a másik bibliai témája. Kicsivel később áll Az erőszak, ahol az elbeszélés egykorú szobába költözik. A vászon múzeumi tétele a Joconde 02650010032: Le Calvaire d’après Mantegna, 1861, olajfesték vásznon, 92,5 x 69 cm, szignó jobbra lent, ltsz. 1934-6-1, őrzője pedig a Musée des Beaux-Arts de Tours, amely 1934-ben ajándékként kapta a munkát.
Hogyan készül a kézzel festett kivitelünk?
Ecsettel és olajfestékkel, olajfestményként lenvásznon. A legnehezebb az elrendezés. A jelenetben sok alak zsúfolódik kis térbe, és ha egy csoport néhány centiméterrel megnő, felborul az egyensúly a három kereszt és az alattuk hullámzó tömeg között; ezért előbb a három függőleges rácsa kerül a vászonra, és csak utána az emberek. A második nehézség a szikla: kövezett, élesen tagolt felület, amelynek szilárdnak kell maradnia, és nem szabad mintázattá válnia. A harmadik a kidolgozottság mértéke. Mivel az eredeti szándékosan nincs elsimítva, mi sem simítjuk el — Degas másolatának olyan másolata, amely nála szebben kidolgozott, már nem ugyanaz a munka. Minden kézzel festett darab ezért kissé a maga módján készül. Ehhez a motívumhoz még nincsenek fotóink a kész vásznainkról, mert eddig nem festettük, ezért itt nincs egy sem, és egyet sem írunk le. A saját vásznáról a szállítás előtt kap fotót.
Melyik méret melyik falra?
Az eredeti aránya 1,34, vagyis határozottan fekvő formátum, és a méretsor két helyen szinte pontosan eltalálja. A 80 x 60 cm és a 120 x 90 cm egyaránt 1,33-as, ami egy százalékon belül van az eredetitől; az első 12,5 cm-rel keskenyebb Degas vásznánál, és a formát is tartók közül méretben ez áll hozzá a legközelebb. A 150 x 110 cm 1,36-tal még mindig közel van, és ez az a méret, amelyen az ilyen nagy munka igazán hat: az alsó alakok olvashatóvá válnak. Két méretnél óvatosan: a 60 x 40 és a 90 x 60 cm aránya 1,50, és ezek állnak a legtávolabb az eredetitől — a 90 x 60 cm szélességben ugyan a legközelebb esik az eredetihez, formailag mégis a méretsor leggyengébb választása, mert magasságban összenyomja a jelenetet, és levágja az eget a keresztek fölött. Az 50 x 40 és a 100 x 80 cm 1,25-tal túlságosan négyzetes ehhez a kompozícióhoz. A kiválasztott méretet előbb mérje ki egy papírkivágással. Egyik sincs raktáron: minden darab rendelésre készül.
Egyedi méret, keret és vakkeret
Ha a nyolc közül egyik sem felel meg, az Ön méretére festjük, megtartva az 1,34-es arányt és a keresztek fölötti teret, mert éppen ez az üres sáv engedi lélegezni a jelenetet; ez a mi rendelésre készülő munkánk. Minden darabot fakeretre feszítve küldünk, akasztásra készen. A kerethez használja 3D alkalmazásunkat: megmutatja az összes lécet, amelyet tartunk — arany, ezüst, fekete, fehér és natúr fa —, és a keret kiválasztását szolgálja, mást semmit. Hogy a munka hogyan hat az Ön falán, azt külön szolgáltatásunk, a térbe helyezés mutatja meg.
Szállítás és garancia
Minden darab rendelésre készül szlovéniai műhelyünkben; számoljon 15-45 nappal a mérettől függően, a legnagyobbaknál a felső határ közelében. Feszítve és szállításra védve utazik, keretválasztás esetén keretezve, Magyarországra és az Európai Unió tizenöt további országába, vám nélkül. A szállítás előtt fotót kap a kész munkáról jóváhagyásra, és minden rendelésre érvényes a visszavételi rendünk. A teljes kínálatot az Edgar Degas galériában találja, az életét pedig Edgar Degasról szóló cikkünk mutatja be.
Gyakori kérdések
Melyik festmény ez?
Degas másolata Mantegna Kálváriája után, 1861-ből. Mérete 92,5 x 69 cm, és a tours-i Musée des Beaux-Arts őrzi 1934-6-1 leltári szám alatt.
Melyik művet mutatja a fotó, Degasét vagy Mantegnáét?
Mantegnáét — az eredeti Louvre-beli táblát. Degas másolatáról az egyetlen közreadott felvétel 798 x 600 pontot mér, ami kevés a megjelenítéshez és kevés a mi méreteinkhez. Mi Degas változatát festjük akkor is, amikor a fotó azt az eredetit mutatja, amelyet ő lemásolt.
Ki szignálta a festményt?
Degas maga, jobbra lent. Érdemes kimondani, mert munkáinak nagy része csak a halála után rányomott műtermi árverési bélyegzőt viseli; ezt a vásznat ő írta alá.
Mikor készült?
1861-ben. A múzeum azzal indokolja az évszámot, hogy Degas a Mária körüli asszonycsoportot éppen a Jefte leánya című munkájához vette át.
Miért másolt Degas egy másik festőt?
Mert így tanult. 1853 tavaszán másolói belépőt kért a Louvre-ban, és 1861-ig rendszeresen másolta a régi mestereket. Mantegna különösen érdekelte.
Miért hat kevésbé kidolgozottnak, mint Mantegnáé?
Mert így szánták. A múzeum maga jegyzi meg, hogy vázlatként kezelt munka, és nem adja vissza az eredeti tábla simaságát. A jelenet felépítésének megértéséről szólt, nem a felület utánzásáról.
Mekkora az eredeti?
92,5 cm széles és 69 cm magas. Mantegna táblája 96 x 76 cm, vagyis Degas csaknem valódi méretben másolt.
Hol van ma az eredeti?
A tours-i Musée des Beaux-Arts gyűjteményében, ahová 1934-ben ajándékként került. Mantegna táblája, amely után készült, a Louvre-ban van.
Melyik méretük felel meg az eredetinek?
Forma szerint a 80 x 60 és a 120 x 90 cm, mindkettő 1,33-as az eredeti 1,34-ével szemben. Szélesség szerint a 90 x 60 cm áll a legközelebb, ám formailag éppen az a leggyengébb a nyolc közül.
Mi ez, nyomat vagy festmény?
Festmény. Kézzel készül, olajfestékkel lenvásznon; az ecsetvonások láthatók és tapinthatók.
Ki örülne neki ajándékként?
Aki kíváncsi rá, hogyan tanulnak a festők, annak szokatlanul jó ajándék: klasszikus téma és egyben bepillantás a fiatal Degas műhelyébe. Mivel minden darab rendelésre készül, számoljon a gyártási idővel; ha inkább a megajándékozottra bízná a választást, itt az ajándékutalványunk.
- Motívum: keresztre feszítés három kereszttel kövezett sziklán, balra az ájult Mária, jobbra kockázó katonák, háttérben Jeruzsálem
- Eredeti: Edgar Degas, 1861, olajfesték vásznon, 92,5 x 69 cm, Musée des Beaux-Arts, Tours (ltsz. 1934-6-1), jobbra lent szignálva
- A mi kivitelünk: kézzel festett olaj, nyolc méret 50 x 40-től 150 x 110 cm-ig; formában a 80 x 60 és a 120 x 90 cm áll a legközelebb
- Érdekesség: az oldalon látható fotó Mantegna eredeti Louvre-beli tábláját mutatja, mert Degas másolatát sehol nem adták közre használható felbontásban; mi Degas változatát festjük









































