Egon Schiele – Lenyugvó nap

A Lenyugvó nap Egon Schiele 1913-as munkája: két vékony fiatal fa sötét mezők tája előtt, két rózsaszín heggyel rózsaszín ég alatt. Az eredetit a bécsi Leopold Museum őrzi 625-ös leltári számon; mérete 90 x 90,5 cm – 90,5 cm széles és 90 cm magas, vagyis csaknem négyzet. Nálunk kézzel festett olajfestményként készül vásznon, tizenöt méretben vagy az Ön mérete szerint, az elkészült munkáról pedig szállítás előtt fényképet küldünk jóváhagyásra.

Lenyugvó nap – Egon Schiele

Mit ábrázol a mű?

Egy tájat két fiatal fán keresztül nézve. A bal oldali fának még rozsdabarna és sötétvörös lombkoronája van; a jobb oldali csaknem kopár, néhány vékony ág kevés levéllel, mellette pedig egyenes sötét karó áll. Mögöttük a felső harmadot halvány rózsaszín ég tölti ki finom vízszintes vonalakkal, a látóhatáron két rózsaszín heggyel – egy kisebbel balra, egy nagyobbal jobbra – egy halvány sáv fölött. Alatta sötét domb fekszik, az alsó fél pedig sötétzöld, olív, szürke és barna mezők foltvarrása, vízszintes sávokba rendezve és apró sárga pontokkal telehintve. A középtől balra lent vékony vörös karó áll egyenesen a sötét talajban. Jobbra fent, három rövid sorban áll a szignó.

Miről szól a festmény?

A múzeumi adatlap szerint a nap azon pillanatáról, amikor meg kell gyászolnunk a lenyugvó napot: a távolban még meleget ad, az árnyékban viszont a kontúrok már elmosódnak. Az adatlap szerint a művész nem a természet szépségére összpontosított, hanem arra, hogy a természet beágyazódik az állandó jövés-menésbe, és ez a melankolikus hangulat jellemző Schiele tájaira, amelyeknek olyan címeket adott, mint Kopár fák vagy Nap nélküli táj. Ez a művet őrző múzeum olvasata, és az övékként adjuk tovább.

Miért festi Schiele újra és újra a napot?

Mert a múzeum szerint a nap visszatérő motívum a műveiben, és a ciklikusság rejtjele: állandó, amely mindig újra távozik és mindig újra visszatér, és így az élet körforgásának, minden élő szerves összetartozásának jelképe. Az adatlap egyik központi témájához, a keletkezéshez és az elmúláshoz köti, és idézi, amit Schiele egyszer saját testéről mondott: „Mein Wesen, mein – Verwesen” – a lényem, az enyészetem.

Hol van pontosan a szignó?

Az adatlap szerint fent a középtől jobbra: „EGON SCHIELE 1913”, három rövid sorban a jobb szél közelében, a mezők felső szélének magasságában, ahol a sötét háttér előtt könnyű átsiklani fölötte.

Mivel festették az eredetit?

Az adatlap szerint olajfestékkel, vászonra. A mi reprodukciónk is olajfestékkel, vásznon készül: a festék és a hordozó ugyanaz, mint az eredetin.

Négyzet alakú a formátum?

Szinte az. Ennél a munkánál minden fokozatunk négyzetes formátum, 50 x 50 cm-től 200 x 200 cm-ig.

Megkaphatom az eredeti méretében?

Igen, fél centiméterre. A 90 x 90 cm-es fokozatunk magasságban pontosan egyezik az eredetivel, és öt milliméterrel keskenyebb. Mivel minden fokozat négyzet, az eredeti pedig nem egészen az, ez a kis különbség a mérettel nő, de lassan: 200 x 200 cm-nél az eredeti aránya körülbelül 201 cm szélességet kívánna. Gyakorlatilag minden fokozat megtartja az arányt; a pontosan 90 x 90,5 cm-hez egyedi méret kell.

Honnan származik a munka és hol van ma?

Ez az oldal eddig nem hordozott proveniencia-feljegyzést – ennél a műnél nem volt ilyen, és ezt nyíltan megmondjuk ahelyett, hogy csendben pótolnánk valamivel. Ami következik, az a lánc úgy, ahogyan a múzeum közli, és rövid: Arthur Roessler, Bécs, 1913 és 1957 között; Rudolf Leopold, Bécs, 1957 és 1994 között; 1994-től pedig a Leopold Múzeum Magánalapítvány. Az értelmezés a miénk. Az első tulajdonosé volt a mű már keletkezése évétől; a múzeum róla szóló forrásai között szerepel Tobias Natter 2003-as könyve a gyűjtőkről és mecénásokról, valamint a bécsi Neue Galerie 1948-as, Schiele halálának harmincadik évfordulójára rendezett emlékkiállításának katalógusa, amelyben a mű a 37-es számot viselte. Egy részlet nem stimmel: a lánc Leopold tulajdonát 1957-től datálja, a rá hivatkozott adásvételi szerződés viszont 1953. január 7-i. Az adatlap nem egyezteti a kettőt, ezért mindkettőt közöljük. Szerepel Sonja Niederacher 2011. április 30-i dossziéja is. A munka ma a Leopold Museumban van 625-ös leltári számon; a múzeum teljes Schiele-anyagát a Leopold Museum Egon Schiele-oldala mutatja be.

Hol áll ez a munka Schiele életművében?

Az 1911 és 1914 közötti tájképei között. Két évvel korábban készült a kis fatábla, a Kis fa késő ősszel, egy évvel korábban a Kálvária, egy évvel később a Házak a tengernél. A teljes válogatás az Egon Schiele galériában található, a festő életéről pedig többet ír az Egon Schieléről szóló cikkünk. Schiele Gustav Klimt fiatalabb kortársa volt, és a bécsi szecesszió volt az a közeg, ahonnan elindult; a bécsi expresszionizmus az az irány, amelyet meghatározni segített, és az osztrák művészet ezen éveit ma is e két néven keresztül olvassuk. Expresszionista festményként a naplementét az elmúlásról szóló elmélkedéssé teszi. A Házak a tengernélhez hasonlóan ez is olaj vásznon; a Kálvária ehhez gouache-t és ceruzát is ad.

Hogyan készül a kézzel festett változatunk?

Minden vásznat művész fest olajfestékkel, ecsetvonásról ecsetvonásra; nem gépi lenyomatról van szó – az ecset alatt kézzel festett másolat születik, az Ön rendelésére. Itt két hely a legnehezebb. Az első a bal oldali fa lombja: több száz apró rozsdavörös levél a rózsaszín ég előtt, mindegyik külön felvive; ha a festő egyetlen tömeggé tölti ki, a fa elveszíti a rajta átszűrődő fényt. A második az ég és a hegyek rózsaszíne, amelynek halványnak és hűvösnek kell maradnia, nem édesnek – ha a festő cukorkarózsaszín felé emeli, a gyász, amelyről a múzeum beszél, levelezőlappá válik. Amikor a munka elkészül, lefényképezzük, és a fényképet jóváhagyásra elküldjük, csak ezután indul útnak. Ehhez a műcsaládhoz nincsenek műtermi felvételeink – a műhelyünkben még nem fényképeztük le, és semmit nem távolítottunk el; amikor legközelebb megfestik, lefényképezzük, és a felvételeket ide illesztjük. Vászonreprodukcióként fa vakkeretre feszítve, akasztásra készen érkezik.

Melyik méret melyik falra?

Rövid válasz: a négyzet a fal közepét kéri és némi ürességet maga körül. Kisebb falra a 60 x 60 cm vagy a 70 x 70 cm, kanapé fölé a 90 x 90 cm, az eredeti mérete, vagy a 100 x 100 cm, nagy térbe a 150 x 150 cm-től egészen a 200 x 200 cm-ig. A legkisebb méretünk az 50 x 50 cm. Művészi festményként ennyi apró levéllel és sárga ponttal a mű a mérettel nyer: 90 x 90 cm-től fölfelé ezek az eredeti részleteiként olvashatók, nem textúraként.

Hogyan rendelhetek egyedi méretet, vakkeretet és keretet?

Ha a tizenöt méret közül egyik sem illik a falához, a munkát az Ön mérete szerint festjük meg. A vászon fa vakkeretre feszítve érkezik; a 3D alkalmazásunk kizárólag a keret kiválasztását szolgálja, nem azt, hogy a munkát a saját falán mutassa. A keretet külön választja ki, és nem feltétlenül része a rendelésnek.

Hogyan történik a szállítás és mit vállalunk?

Rendelésre festünk, és az Európai Unió tizenhat országába szállítunk, köztük Németországba, Franciaországba, Olaszországba, Hollandiába és Lengyelországba. Szállítás előtt az elkészült munkáról fényképet küldünk jóváhagyásra, és ha az eredménnyel nem elégedett, javítjuk vagy újrafestjük. A gyártási idő a mérettől és a műterem aktuális leterheltségétől függ.

Gyakori kérdések

Milyen helyet ábrázol a Lenyugvó nap?

Sem a cím, sem a múzeumi adatlap nem nevez meg helyszínt. A Leopold Museum Google Arts & Culture-ön közölt szövege szerint Schiele ihletét valószínűleg a Trieszt melletti tengerpart és az előtte fekvő két kopár, vörös sziklás sziget adta. Így olvasva a láthatár két rózsaszín formája ez a két sziget.

Hol van a nap a Lenyugvó napon?

Alig látszik: a Leopold Museum szerint a lemenő nap csak részben látható, a láthatáron álló formák pedig hideg kárminban, ellenfényben jelennek meg. A szem inkább az utófényét látja, a sötét mezők fölötti halvány rózsaszín eget. A múzeum a jelenetet a fénytől, a melegtől és az élettől való búcsúként olvassa.

Mit jelent a Lenyugvó nap?

A múzeumi adatlap szerint a nap azon pillanatát mutatja, amikor gyászolnunk kell a lemenő napot: a távolban még melegít, az árnyékban viszont már feloldódnak a körvonalak. Schielét nem a természet szépsége érdekelte, hanem az, hogy beágyazódik a folytonos jövés-menésbe. A múzeum szerint a nap nála a ciklikusság rejtjele, az élet körforgásának szimbóluma.

Mit jelent a „Mein Wesen, mein – Verwesen”?

„A lényem, az enyészetem”: Schiele szavai saját testéről, amelyeket a múzeum az erről a műről szóló szövegében idéz. A festményt egyik központi témájához, a keletkezéshez és az elmúláshoz kötik.

Ki volt a Lenyugvó nap első tulajdonosa?

Arthur Roessler bécsi kritikus, Schiele régi támogatója, 1913-tól, a keletkezés évétől 1957-ig. A Leopold Museum szerint a festmény az íróasztala fölött függött. Ezután Rudolf Leopoldhoz, 1994-ben pedig a Leopold Museum Magánalapítványhoz került.

Hol látható ma a Lenyugvó nap?

A bécsi Leopold Museumban, a 625-ös leltári számon. Németül Versinkende Sonne a címe.

Alkalmas ajándéknak?

Alkalmas; ha nem tudja, melyik méretet válassza, van ajándékutalvány.

• Téma: két fiatal fa sötét mezők, rózsaszín hegyek és rózsaszín esti ég előtt.
• Eredeti: 1913, olajfesték, vászon, 90 x 90,5 cm, fent a középtől jobbra szignálva, Leopold Museum, Bécs, ltsz. 625.
• A miénk: kézzel festett olajfestmény vásznon, 15 méret vagy egyedi méret.
• Érdemes tudni: ez az oldal ennél a műnél nem hordozott proveniencia-feljegyzést; a láncot úgy adjuk meg, ahogyan a múzeum közli.